Mi volt a legfájdalmasabb élményed eddig az életedben? (beszélgetés)

Anyukám halála,amikor kismama voltam.

Annyira várta az unokáját,de sajnos nem èlhette meg.

Nem szoktam róla beszélni. Mert miért is? Ez az én fájdalmam, nekem kell átélni, vele élni.

Méregessem másokéhoz?

Fizikai: majdnem leállt a jobb vesém,

agyvérzésem elötti fejfájás...

Lelki: első kislányom elvesztése és a szeretteim elvesztése

Mindhárom emlékem halálesethez kötődik, de a legfájdalmasabb a negyedik, amikor nekem kellett elmondanom édesanyámnak.

Az egy sokk, a saját fájdalmunk elfojtása mellett, amikor tehetetlenek vagyunk édesanyánk fájdalma láttán azokban a percekben, órákban. Az nagyon tud fájni.

Fizikai: mikor bringabalesetem volt és a lábamba fúródott a pedál.

Mikor a vesém majdnem leállt.

Mikor anginám volt.

Erős fogfájás.

Migrén.

Lelki: szeretteim halála.

Apám hozzámállása.

Pár trauma.

Van mégvalami, de azt inkább nem írom le.

Azert ez nem olyan egyszeru, foleg ha eletveszelyben vagy a gyermekeddel mellette...

A szulei mar nem elnek...

Van ennel lejjebb is, ne akard uberelni az en tortenetem.

En akkor szembesultem ezzel a tennyel, amikor a ferjemrol kiderult, hogy skizofren. A csaladom kihatralt mogulem, ha nincsenek a barataim ma mar nem elnek.

Mondhatni, amikor tudatosult, hogy sosem fog szerető család állni mögöttem. Illetve, ha lesz saját családom, férjem és gyerekeim, akkor igen, de a "család", ahonnan jövök, képtelen elfogadni, hogy én teljesen másképp gondolkodom a világról, mint ők, és mivel nálunk a gyereknek lényegében k*ss a neve, elvárás a saját akarat elnyomása és bűntudatkeltéssel reagálnak mindenfajta ellenvéleményre, ezért marad az évi 1-2 találkozó.

Még. Lehet, hogy nemsokára végleg beszüntetem az egészet.

Az édesapámat és papámat két nap alatt vesztettem el.

Amikor a nagybátyjám elhunyt.

És amiég be fog következni: nagymamám elvesztése.

Nincs is annál nagyobb fájdalom,amikor szerettünket veszítünk.