Mi történhetett valójában? (beszélgetés)

Volt egy furcsa esete. mikor a gyerek még kicsi volt, és a kiságyban álldogált, én Tvt néztem, akiságy a szoba másik végében volt. Natgeon ment valami állatos film, mert az a gyerek is szerette nézni, a kiságyban állva és a rácsba kapaszkodva. Hirtelen felkiáltott a hátam mögött: Megint itt megy!

én hátra néztem, mi a fene megy ott, mikor még állat sincs a lakásban. Erre látom a gyerek mutat a sarpk felé. Na ekkor azt hittem összeszarom magam. egy teljesen fekete árnyszerü emberi alaku valami kilépett a falbol, ráézett a gyerekre, majd rám, nagy vörös szemei voltak, az amugy teljesen fekete alakon. sem arca sem más részlet nem volt rajta csak a vörös szemek egy árnyszerő alakon. Én mozdulni sem birtam, a gyerek viszont vidáman beszét hozzá. Szia árnyék hova mész mindig egyik falbol a másikba?.

A valami nem válaszolt, csak elfordult, és egyetlen vonal lett belőle, majd a szemközti falban eltünt.

a gyerek szerint ez már máskor is igy volt.

Az alak nem bántotta, nem szolt hozzá, nem foglakozott vele, csak a sarok egyik falábol kilépve áthaladt egy métert kb átlósan, és eltünt a sarok merőleges falában.

azota nem történt meg, de mindig borsodzik a hátam tőle.

Jó 15-20 éve történt, mikor még nagyszüleimnél laktam. Nagyapán elvállat nyugdíj mellett egy éjjeliőri állást, így sokszor volt, hogy éjszakánként csak nagymamámmal voltunk a lakásban.

Minden este lefekvéskor kulcsra bezárta nagymamám a bejárati ajtó zárját. Mégis nagyon gyakran előfordult, hogy mikor hajnalban felkelt és ment kinyitni, hogy nagyapám, ha hazajön be tudjon jönni addigra már nyitva volt az ajtó.

Azóta sem tudjuk mi történhetett. Nagymamám is gondolt arra, hogy éjszakánként álmában kiment és kinyitotta az ajtót, mivel tudta, hogy nagyapám reggel haza fog jönni.

Nálatok az áram ingadozással lehet valami probléma.

Anno mikor még szolgálati lakásban laktunk a mi hifink is minden nap ugyanabban az időpontban este 18 óra 00-kor pattant egyet, mint mikor bekapcsolják.

Én nem félek a szellemektől, bár eddig még nem is tapasztaltam, hogy jártak volna nálam, s most sem tudom, hogy mi lehetett ami történt vele, lehet, hogy csak kis furcsaság. Velem most ugyanaz történt majdnem, mint cherry30-al. Este későig nézünk minden nap a 4 éves fiammal filmeket, meséket. Egy pár napja azt álmodta, hogy megjelent nála egy fekete néni, aki el akarta vinni magával, de ő épphogy el tudott tőle menekülni.

Gondoltam biztos valami film hatására álmodta (mondjuk mikor aludt és én épp olyat néztem a tv-ben, talán hallotta és alvás közben feldolgozta a hallottakat). Mondtam is neki, hogy ilyesmik nem léteznek, aludjon csak nyugodtan. Pár nap kellett, hogy megnyugodjon.

Aztán furcsa dolgok történtek.

Ugyanúgy lefeküdtünk az ágyra ketten, átkaroltam és míg nem lett álmos, addig néztük a mesét/filmet. Ilyenkor, mivel előtte netezek kicsit, mindig bekapcsolva hagyom a mese letöltés miatt a gépet. Fiam mikor elaludt, jöttem be és a gép ki volt kapcsolva..Ha áramkimaradás van, akkor viszont nálunk is kikapcsol a tv, majd pedig újra visszakapcsol, de ilyet nem tapasztaltunk.

Neteztem éjjel kettőig, s elmentem lefeküdni.A dvd lejátszó ki volt kapcsolva, mert én csak sötétben tudok aludni, kapcsolója jó messze volt. De mire felkeltünk, addigra be volt kapcsolva a dvd lejátszó és ment a mese. Ha valaki bejön és bekapcsolja, arra felébredek, mert nagyon éber alvó vagyok. Tehát ez kizárva.

Másnap ugyanez megismétlődött. Azzal a különbséggel, hogy akkor felébredtem rá, hogy bekapcsol a dvd, s olyat éreztem, mintha mellém bújt volna a gyermekem. De ő aludt a saját ágyában. A furcsa az, hogy ha elindítjuk a dvd-t, akkor a nyelvválasztás jön be először, így viszont rögtön a mesék indultak el.

A harmadik napon is megismétlődött, hogy kikapcsolt a számítógép és hajnalban beindult a dvd, de akkor mást nem tapasztaltam, csak hogy a papucsom nem ott van, mint ahol hagytam. Én ugyanis az a mindent széthajigálós típus vagyok és most mindkét papucs ott volt katonás rendben egymás mellett.

Arra gondoltam, hogy nem lehet-e, hogy alva járó vagyok, és valójában én csináltam mindent?Ma minden esetre kiveszem a dvd kapcsolóból az elemet és mindent úgy csinálok, mint eddig. Ha megint bekapcsol, tutira nem én vagyok aki bekapcsolja. A szolgáltató szerint nálunk semelyik nap nem volt áram kimaradás még egy percre sem :S

Köszönöm válaszod. :)

Nekünk teljesen modern hifink van és nem volt áramszünet. Egyszerűen csak mivel mindannyian kint vacsiztunk a konyhába, lekapcsoltuk a villanyt, a hifit, a tévét is kikapcsoltuk, egyszóval mindent, hogy ne fizessünk magas villanyszámlát, ha nem is vagyunk a szobába. A furcsa az, hogy azóta már másodszorra is megtörtént ugyanez az eset. Sőt, tovább megyek. Éjjel 2 óra után teljesen magától bekapcsolt a tévé és a dvd lejátszó, és ezt követően 1 teljes héten át minden éjszaka lejátszódott ugyanez az eset. Minden éjjel éjfél után valamikor hajnal 2 irányában mindig bekapcsolt a tévé és a dvd lejátszó úgy, hogy MI aludtunk és az égvilágon senki nem nyúlt a távirányítóhoz. Kicsit hajmeresztő volt. Ezt követően már a tévé főgombját is kikapcsoltuk és a dvd lejátszót kihúztuk a konnektorból, hogy nyugodt éjszakánk legyen.

Mindenesetre érdekes dolgok ezek.

Sziasztok!

Én már nagyon régen jártam erre felé, több évvel ezelőtt olvasgattam ezeket az oldalakat.

Érdekes dolgok, amik veletek történtek.

A lassan 5 éves lányom is produkált néha érdekes dolgokat.

Anyósom fényképét, aki sajnos 6 évvel ezelőtt halt meg, ha meglátta, akkor elkezdett kérdezősködni és mindig sopánkodott, hogy ő miért nem láthatta ,meg hogy mit keres a temetőben, hogy halt meg....stb. Olyan dolgokat kérdezett, amit azelőtt senki sem mondott anyósomról neki senki..... néha hátborzongató volt!

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem. Tegnap a családommal mind a 4-en kint voltunk a konyhában, vacsiztunk. A szobába mindenféle elektromos cuccos ki volt kapcsolva, mégis vacsi közben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a hifin a rádió csak úgy, magától bekapcsolt és egyre hangosabb lett. Ilyenkor mindig azzal szoktunk viccelődni, hogy apám, aki sajnos már meghalt, meglátogatott minket. Mindenesetre hátborzongató volt és nem tudok rájönni, hogy kapcsolhatott be magától a rádió, mikor senki nem volt a szobában és minden ki volt kapcsolva? Szerintetek?

volt már olyan hogy ebbe-vagy abba a lakásba féltem.Ugyanabba a háztömbbe ahol most lakunk laktunk pl egy másik lakásban is.Ott féltem egyedül,a mostaniba egyáltalán nem félek,pedig csak 1 emelettel lejjebb van.A szellemektől nem félek,hiszem,hogy ha én nem bántom őket akkor ők sem fognak.leginkább a betörőktől szoktam félni meg ilyesmi...

Sok-sok éven keresztül meg attól féltem,hogy meg fog hallni megint valakim.Ez biztos abból adódik,hogy kb.12 éve meghalt a nagymamám akit imádtam,rá 2 évre a nagyapám,rá 1 évre a másik nagyapám,rá 2 évre apám,rá 3 évre anyu új párja,rá 2 évre pedig a kutyám.MIndig ettől féltem hogy valakit elfogok veszíteni,remélem nagyon sokáig nem fogok senkit sem.

Egy másik történet pedig 8 évvel ezelőtt történt amikor apu meghalt.Mi nem voltunk jó viszonyba mert alkoholista volt,sokat bántott minekt,nem volt igazi gyerekkorom.Nos aztán egyszer amikor már nem is ivott,vagy 3 hónapja egy kortyot sem a szervezete nem bírta alkohol nélkül és kómába esett.Meghalt.persze még akkor se hittem el,hogy tényleg.Sajnálatos de ez van,számunkra megváltás volt,el se tudjátok képzelni az életünket.Na mind1,amíg élt ő többször mondta hogy ha majd meghal akkor ne menjek el a temetésére,én meg mindig rámondtam hogy rendben,nem is fogok.

Amikor meghallt én egy bnőmnél voltam,amikor láttam hogy bátyám is jött anyuval akkor már tudtam...Akkor már hírtelen fáj,hogy meghalt.Szerettem én mert csak az apám volt,sajnálom,hogy nem lehetett rendes apám.Hát elindultunk a virrasztásra

A vallásunk szerint a halottat 2éjszakán keresztül virrasztják,harmad nap pedig temetik.ez azért fontos mert 3 napig a lélek még benne van.Nos odaértünk nagynénim házához ahol a virrasztás volt,nálunk ez szokás de nyáron se büdös meg ilyesmi mert bebalzsamozzák és nem is csúnyúl el.

Amikor oda értünk nem mertem megnézni,nem akartam bemenni mert tudtam fájni fog.De aztán erőt vettem magamon és bementem,megpusziltam és megsímogattam a homlokát aztán kimentem beszélgetni.Egy kis időre rá anyuék meg nagynénimék teljesen ledöbbenve mondták el hogy addig míg nem voltam ott addig apu arca komor volt,ráncos,gondterhelt.Miután én ott voltam pedig lenyugodott,letisztult,kisimúlt az arca és szinte mosolygott.Megnyugodott,hogy én elmentem,megnéztem és ott voltam vele.Most sírok bocsi..hát ennyi,hiszek benne hogy így volt.

Sziasztok!Most találtam rá erre a fórumra.Volna nekem is 1-2 történetem bár azért nem is tudom,még nem láttam magam előtt szellemet.

Történt egyszer,pár évvel ezelőtt,hogy a barátommal a bnőmnél aludtunk.Máskor is aludtam már ott de a barátnőm szobájában.Mivel akkor a párommal aludtam ott így felszabadítottak egy szobát és ott aludtunk együtt.Én a falnál feküdtem,nem aludtam el egyből...aztán egyszer csak...azt éreztem,hogy egy alak bámúl...egy fekete alak kezdődik az ágy lábánál és végig nyúl a plafonon addig mig felettem nincs.Felnéztem és láttam hogy mintha vmi tényleg ott lenne.A legrosszabb az volt hogy éreztem a jelenlétét.Még most is kirázz a hideg amikor belegondolok.nagy nehezen elaludtam.Másnap persze nem akartam erről beszélni(szerencsére csak 1 éjszakát aludtunk ott),szóval én nem említettem senkinek sem,még a barátomnak sem.Egyszer aztán nem tudom miért de a bnőm anyja felhozta,hogy egyszer amikor feküdt este az ágyban azt látta hogy az ajtó keretnél áll egy alak,végignyúlik a plafonon és őt bámulja felülről.Nos akkor megmozdulni se bírt,nem mert felkellni felkapcsolni a villanyt.Figyelte,hogy ugyan az utcán hol nem ég egy lámpa,vagy hol hagyott felkapcsolva lámpát aminek szokatlan árnyéka lehet.Minden a helyén volt...Aztán egyszer csak eltünt.Utána többé nem látta,vki aki ért hozzá azt mondta addig míg fél tőle nem is fogja újra meglátogatni.

Teljesen ledöbbentünk,hogy én is éreztem pedig nem is tudtam róla...Ő amúgy e

nem abban a szobában szokott aludni ahol mi akkor.Azóta aludtam már ott máskor is de a bnőm szobájában,ott nincs semmi baj,viszont ha éjszaka felkeltem wczni és végig kellett mennem a hosszú folyósón,na az eléggé kiakasztott.

Én arra emlékszem gyerekkoromból,- nem tudom álom volt-e vagy valóság- állok az udvarunk közepén, és nézek a csillagok felé.... valami nagyon szépet láthattam mert jó érzés volt ott lenni. Különböző szivárvány fényeket láttam ami egyre közeledett, többre nem emlékszem!

Másik dolog ami történ, amikor meghalt a nagymamám, a temetésig minden éjjel hallottam ahogy jön be a szobába, ez aztán a temetés után soha többet nem fordult elő.

A másik érdekes dolog pedig a lányomhoz fűződik:

Kb. 2 éves lehetett, már beszélt folyékonyan. Az apjával nagyon összebalhéztunk és zokogva bevonultam a szobámba, ahol magamra csuktam az ajtót. Később bejött a kislányom, leült mellém az ágyra, simogatta a hajamat és mondta, hogy "ne sírj picikém, mondtam, hogy nem fértek meg egymással..." Úgy ledöbbentem, hogy abbahagytam a sírást és csak meredtem a lányomra. Mivan??? Elismételte mégegyszer és közben olyan furcsán nézett rám. Egy pillanat alatt elöntött a víz, remegni kezdtem. Próbáltam kérdezgetni, hogy ezt mégis hogyan érti, de nem mondott semmit, hanem hirtelen átváltott arra, hogy melyik babáját milyen ruhába fogja öltöztetni.

Ez azért érdekes, mert a születése előtti évben halt meg az imádott nagymamám, akinek a halálán a mai napig nem vagyok túl és ő mindig picikémnek hívott és a házasságunk előtt sokszor elmondta, hogy nagyon egyformák vagyunk a férjemmel, nem fogunk megférni egymással. Két dudás egy csárdában...

Azóta még egyszer mondott hasonlót a lányom, amin szintén teljesen leakadtam. Játszottunk, babáztunk és egyszercsak rámnézett, közölte, hogy ő is mindig így takart be engem és hogy emlékszem-e arra, mikor ő volt az anyukám? Visszakérdeztem, hogy miről beszél? Megint elmondta, hogy mikor én megszülettem, akkor ő volt az én anyukám, emlékszem-e erre?? Hát mit ne mondjak, dobolt a fülemben a vér rendesen, úgy beijedtem. Szaladtam át a férjemhez, hogy szóljak neki, hogy miket mond a lányom, de mire átjött, addigra már belemerülve játszott a babáival és megkérdezte az apját, hogy leül-e ő is.

Nagyon gyakran odabújik az ölembe, és úgy szorít és ölel magához, hogy majdnem megfulladok. És ilyenkor szokta is mondani,hogy "nagyon-nagyon szeretlek, mindig is szerettelek..." Ennyi, de azóta más furcsaságot nem mond.

Utánaolvastam egy csomó ilyen történetnek és egyre inkább úgy éreztem, hogy a lányomban született újjá a nagymamám. Persze a férjem totál bolondnak néz. :((

Sziasztok!

Sok érdekes történetet olvastam! Rendesen megborzongtam tőlük. :))

Nekem is van olyan érzésem, mintha valaki ülne a mellkasomon és egyszerűen nem tudom megmozdítani a testemet, csak fekszek magatehetetlenül és süppedek bele valamilyen meleg feketeségbe. Olyan érzés volt, mint amikor műtét előtt altatnak.

Egyszer volt is egy ilyen eset, hogy feküdtem az ágyban a hátamon, nyomás a mellkasomon, és csak süllyedtem, később arra ébredtem, hogy fázom és mikor körülnéztem, a szobám másik felében feküdtem a szőnyegen. Hogy aztán hogy kerültem oda, az rejtély! És hogy egyáltalán mennyi idő telhetett el, azt se tudtam.

Szóval félelmetes volt rendesen...

Nagyon erdekes amiket irtok, es azt kell hogy mondjam - IMADOM EZT AZ OLDALT!!!

Ez az oldal mar segitettem nekem egy regi nagy problemam orvoslasaban - a koros izzadas - es most, ugy nez ki egy masikban is - en is van hogy arra ebredek hogy nem tudok megmozdulni, felek, erzem hogy valaki van a szobaban, valaki rossz. Nem tudtam hogy ezt alvasi paralizisnek hivjak ... itt lattam hogy igy nevezik. Utananezek es megprobalom ezt is "orvosolni".

Koszonok mindenkinek mindent!!!

Sziasztok!A közelmúltban indítottam egy fórumot a "mit tennétek,ha szellemet látnátok a lakásban"címmel.Ott kőrvonalakban leírtam egy élményemet,de ha kíváncsiak vagytok itt is leírom,kicsit részletesebben.

Pár éve karácsony előtt egy héttel történt.Párom elkísérte a vendégünket a vonathoz,így egyedül voltam a lakásban.Ez du.5-6 óra között lehetett.

Nekiláttam a mosogatáshoz,egyszercsak suhogásra lettem figyelmes,mint amikor a szellő dúdol a fülünkbe.Tőlem kb.2,5-3 méterre volt a konyha boltíves ajtónyílása,ahonnan a hang jött.Odafordúltam,és nem akartam hinni a szememnek.Ott állt egy sejtelmes női alak.Lágyesésű,homokszínű,drappos ruhában,az anyagon búzakalász mintázattal.A fejét nem láttam.

Állt és várt.Hamar felocsudtam,és a leg természetesebb hangon mondtam,ha itt vagy nyugodtan nézz körül.Még várt egy pár másodpercet,és ahogy jött,

úgy elsuhant.

Nem tudom ki lehetett és azt se,hogy előtte miért nem jelentkezett,hiszen akkor már kb.7 éve ott laktunk.

Olyan számtalanszor volt,hogy lefekvés után recsegett,ropogott a parketta,mintha sétálnának rajta,no meg a hátamon éreztem a tekintetet.Ilyenkor magamban mindig küldtem egy mosolyt.Ha kinyílt egy ajtó,hangosan köszöntem.

A családom csak bazsajgott rajtam.De ez a látomás fantasztikus élmény volt.Mindig nagy boldogsággal emlékszem vissza rá!Félve ugyan,de pár nap után elmondtam a családomnak a titkomat.Kikerekedett a szemük,de nem tartottak zizinek.

Ha nem úntatlak Titeket elmondok mégegy történetet.Ez a következő nyáron történt.A lakás középpontjában volt az ebédlőnk.Egy délután,amikor átmentem rajta,csodálatos melegség,szeretethullám

ölelt körül.Először csak néztem,hogy mi ez?

Többször keresztülmentem az ebédlőn és ez az érzés egyre erősődött.Tudtam,hogy vendégem van.

Eltelt az este.jött a reggel,a vendég és az érzés eltűnt.Másnap úgy éreztem magam,mint akit agyonvertek.Fáradt voltam,kizsigerelt.Mégis csodás élmény volt.A mai napig ezt az érzést úgynevezem"BÖLCSŐÖLELÉS" !

Ebben a lakásban később a lánykámnak is voltak vendégei,ők főleg a tükröt szerették.Neki ott jelentek meg.Ő nagyon hamar elköltözött onnan!!

Sziasztok :)

Igazából egy kérdésem lenne: az alvási paralízist tényleg "gonosz erők" okozzák? Jó ez most elég hülyén hangzik tudom...:) Amúgy azt hiszem 15 éves voltam amikor egyik este hirtelen felébredtem, aztán döbbentem vettem észre hogy nem tudok megmozdulni, és úgy éreztem van valami "gonosz" a szobában, és mintha valami fojtogatott volna és nyomást éreztem a mellkasomon. Próbáltam kiabálni a szüleimnek de nem tudtam beszélni sem. Aztán hirtelen vége lett és megint tudtam mozogni meg minden. Aztán utánaolvastam, találtam egy rakatnyi cikket az alvásparalízisről és akkor derült ki hogy ez teljesen "átlagos dolog" sok emberrel megtörténik, és hogy sokszor van közben hallucináció, szóval arra lennék kíváncsi hogy most ilyenkor "van ott valami" vagy tényleg csak képzelgés(remélem az utóbbi). Egyébként azóta havonta 3-4 alkalommal szokott ilyen lenni, de hallucináció már nincs közben, csak simán nem tudok megmozdulni meg beszélni és mintha valami ködrétegen keresztül látnám a világot és mintha olyankor egy kicsit világosabb lenne a szobában XD DE aztán pár perc múlva vége is lesz, de ettől függetlenül engem zavar. Nem tudja valaki hogyan lehetne ezt megszüntetni?

az enyém nem zuhanás.

Inkább merülés, de nem víbe vagy valamibe, hanem ODA, abba a valamibe(nincs fizikai valója, nem mateéria, inkább állaot), ahova tudom, hogy nem szabad.

Én olyat szoktam érezni, hogy álmomban zuhanok , de soha nem érek földet, de előre félek a fájdamlotól, ezért kapálóznék, de nem tudok megmozdulni és kiabálni sem.

Másik álmom, hogy hallok furcsa hangokat és fel akarom kapcsolni a villanyt, de nem működik és kétségbeesetten keresem a gyufát, de az nem gyullad meg...

sziasztok. Valakivel történik hasonló?

Időnként elalváskor olyan érzésem van, hogy azt érzem: nem szabad elaludnom! Olyan, mintha átbillennék valahova, egy másik dimenzióba, és tudom, hogyha ODA átkerülök, nem tudok mozogni, hiába kiabálnék, nem megy! Tudom, hogy nem szabad ODA átkerülnöm, és rendszeresen felébredek, mikor épp az átlendülés határán vagyok, hogy visszahozam magam. Persze, volt már hogy nem sikerült, ilyenkor olyan, mintha épp süllyednék le ODA, és próbálok kiabálni, kapaszkopdni, de nem megy, szinte megfulladok.Olyan, mintha ilyenkor kívülről szemlélném magam. És nem találnék vissza a testembe.

miért van ez?

Sziasztok!

Most olvastam vissza az egész fórumot és nagyon sok érdekes és egyben hátborzongató történetet olvastam.

Velem is történtek hasonlók.

Mikor kicsi voltam, 4-5 éves, folyton mindenféle suttogást hallottam a fülemben. Nem lehetett érteni, hogy mit mondanak, olyan volt, mintha sok ember suttogna egyszerre. Ez olyan 6 éves koromig tartott, utána megszűnt.

Amikor új házba költöztünk 5 éves koromban, (már akkor is nagyon rossz alvó voltam) az ágy, amiben aludtunk anyuval az ajtó mellett volt és én ráláttam az üveges ajtóra. Egyik éjjel szokás szerint bámultam az ajtót, és egyszercsak egy fényes alak bukkant fel az ajtó mögött, majd hirtelen visszabújt. Ez csak pár másodperc volt. Persze a paplant a fejemre húztam és úgy is maradtam reggelig.

A legfurcsább eset 15 éves koromban volt, amikor egy ismerősöm 18 évesen felakasztotta magát. Éjszakánként az ágyam mellett lévő vitrin (nagyon zörgős volt benne az üveg, ha meglöktük)üvege rázkódott elég hangosan. Ha felkapcsoltam a villanyt és felálltam, akkor abbahagyta. Anyu is abban a szobában aludt, de ő a szekrény mellett fekvő macskára fogta a dolgot, pedig a macska fekhelye nem ért hozzá a szekrényhez. Engem ez nagyon megijesztett, és olyankor mindig imádkoztam. A dolog érdekessége, hogy csak a temetésig tartott. De a temetésig minden éjszaka zörgött a szekrény.