Mi fontosabb? (beszélgetés)

Persze :) Nekem ugyan csak egy van, de megtapasztaltuk a különbséget a magyar és a más iskola között. Mindenképpen a helyi viszonyokat, elvárásokat kell felmérni a döntésnél, és ehhez szerintem a helyi pedagógusok tudják a legnagyobb segítséget adni.

Sokszor még most harmadikban is kérdeznem kell a tanáraitól, mert nem tudom felmérni hogy mi az ami itt még belefér, és mi az amire jobban rá kell feküdni itthon... (általában azt tapasztalom, hogy az itteni pedagógusok sokkal türelmesebbek, nem aggódják szanaszét magukat ha a 8 évesek mondjuk nem írnak hibátlanul... nekem a magyar iskolai tapasztalataim alapján több az aggodalmam, ők meg inkább "hosszútávfutók" :)

Ha jól értem, itt nincs szó arról hogy ne lenne iskolaérett.

Egyébként pedig ki iskolaérett? Ha a magyar szempontokat nézem, az én lányom még mindig nem az (pl. továbbra is képtelenek vagyunk megtanítani masnit kötni, és nincs olyan iskolai nap amikor ne állna fel és menne ki wc-re vagy hegyezni vagy akármi foglalkozás közben... mindemellett kiválóan teljesít 3. osztályban...) Ezek szerint neki 8 évesen is oviban lenne a helye???

Nem létezik olyan, hogy valaki mindig mindenből 100%-os. Az összképet kell nézni és azt, hogy mi szolgálja a gyerek érdekét. A fejléesztés pedig igenis a pedagógus feladata is. És persze az sem árt, ha az iskolai elvárások esetleg megfelelnek annak ami egy adott korú gyerektől reálisan elvárható.

Az adott esetre semmiképpen nem kell és nem is lehet a magyar mércét alkalmazni, a gyerek nem elsőbe megy hanem előkészítőbe, ami arra való hogy felkészítsék.

Ezt is tanulni kell :) és lehet is... Olyan nem lesz, hogy mindig mindenben ő lesz a legjobb, mindig lesz aki valamiben jobb nála, akkor is ha egy évvel később megy suliba :)

Az, hogy mások esetleg jobbak lesznek, nem indokolja hogy visszatartsd. A lényeg inkább, hogy neki saját magához képest sikerélménye legyen, és hogy amiben jó azt meglássák benne.

Szerintem vidd nyugodtan :) A nagyobbak inkább húzni fogják, az ovi meg inkább visszatartani. Ha nicns komoly gondja, és megfelel a felmérésen, akkor nincs miért visszatartani :)

Itt egyébként még 8-9 évesen, harmadikban sem ördögtől való ha egy 45 perces órán 2-3-4x feláll a gyerek... eleve az óráik nem előadás-szerűek mint otthon, frontális oktatás gyakorlatilag nem létezik, a legtöbb órában vannak olyan feladatok amik mozgással járnak. Ráadásul nem is mindig 45 percesek az órák, vannak projekt-rendszerű napjaik és vannak olyanok amikor 25-30 perces blokkokban forognak "állomások" között, ahol tantárgyak, zene-sport-tánc-könyvtár-képzőművészet stb. váltakozik. Összességében sokkal mozgalmasabbak a napok és sokkal alkalmasabb a szervezés ahhoz, hogy a gyerek figyelmét lekösse, mint az otthoni 45 perc írás, 45 perc olvasás, 45 perc matek, 45 perc környezet stb. rendszer. És nem utolsó sorban nem 30 gyerek jut egy pedagógusra hanem 12... Ezeket a szempontokat mindenképpen figyelembe venném :)

Ha jól értem, nem Magyarországon éltek, és nem is elsős lenne, hanem előkészítős. Szerintem ha az ottani felmérésen megfelel, akkor simán viheted. Tájékozódni kell, hogy ott milyen szinten várják el hogy teljesítsenek 5-6 évesen, de szinte biztos hogy nem ugyanaz a követelmény mint otthon (ami lássuk be teljesen irreális is...)

Angliában vagytok? (ott tudok ilyen előkészítős rendszerről)

Az előkészítő alatt szerintem sokkal többet fejlődne mint az oviban, és ha már most jól mennek neki az ovis feladatlapok, akkor halálra fogja únni magát még egy évig az oviban és még utána egy évig az előkészítőben.

Még ha nem is fog 100%-ot teljesíteni az elején, akkor is vinném. A gyerekek óriási fejlődésen tudnak keresztülmenni pár hónap alatt is. A jó tanító pedig nagyon fontos.

Megkérdezném a gyereket is, ha szeretne menni és motivált, az megintcsak mellette szól. A logopédiát meg nyugodtan folytathatjátok az előkészítő mellett is.

Saját tapasztalat: otthon volt ovis a lányom, október végi születésű, Magyarországon évvesztes, majdnem 7 lett volna mire iskolát kezdett volna. 6 és fél éves volt amikor tavasszal Norvégiába költöztünk, áprilisba csatlakozott az első osztályhoz úgy hogy egyik héten még otthon ovis volt, másik héten már itt iskolás. 2 hónap volt hátra a tanévből, a következő évben simán folytatta a másodikat. Hozzátartozik ehhez, hogy hiperaktív, 3-6 éves korában sorozatos gondok voltak az oviban. A magyar iskolába véres verejtékkel lehetett volna bepaszírozni, itt viszont semmi gond nincs vele... szóval nagyon nem mindegy, hogy milyen rendszerű, milyen iskolában kezd. Az ottani előkészítő 5-6 éveseknek egészen biztosan nem ugyanaz mint a magyar első osztály, így én nyugodt szívvel bíznék az óvónőkben. Esetleg felvenném a kapcsolatot a leendő tanítóval, hogy ő mit javasol, mi az elvárás, akkor együtt fel tudjátok mérni, hogy alkalmas-e a gyerek az előkészítőre. (Az itteni elsősöket elnézve mindenki alkalmas 5 évesen - gyakorlatilag hasonló, abban a naptári évben kezdik a sulit amikor a 6-ot töltik, vagyis 5-6 éves koruk között - nagyon gyerekbarát az iskola, és a nagyon súlyos eseteket kivéve nincs gyerek aki ne kezdené el. Aki fejlesztést igényel, azt fejlesztik a sulin belül, mert van rá idő, energia, lehetőség, ember stb.)

Nem hiszem...😊 Az én fiam írt, számolt, olvasta a betűket és unta az ovit. Az óvónéni azt mondta, minden ok, csak kicsit még túl játékos...(most is, pedig már 12 😃), vigyem el iskolaérettségire. Elvittem, abszolút iskolaérett volt. 6,5 éves. Ha akarom visszatartom. Ez volt. Sajnos sokan visszatartják őket, ami egyáltalán nem jó az a nagy szórás... Szerintem nem tesz jót.

Régen sokkal türelmesebbek voltak a tanárok, legalábbis a többség. Egy tanárnőnk volt, aki nem, de ő már túl modern fajta volt...😃 Most meg sztem változó, h a fiatalabb vagy az idősebb jár a földön két lábbal.. Több türelem és következetesség kellene. De ez már más téma.

utoljára valahol azt olvastam, hogy ő mama kicsi fiacskája, és nincs gyereke, meg az sem akinek csinál(na), mert mama a szuperwoman. én abban reménykedem, hogy nem lesz ilyen egyik fiam sem ;)

De az is lehet, hogy időközben rájött, hogy vannak fiatalabb és csinos okos nők a mamán kívül is, ki tudja...

Ez egy nagyon sarkos és kényelmetlen téma. Elvileg ezt a kibontakozást vállalja a Waldorf iskola, csak egy más irányban. Az iskolák javarésze bal agyfélteke dominanciájú. És akkor mi van a "problémás" gyerekekkel, akiknek a jobb agyfélteke van túlsúlyban? Lehet hogy még 8-9 évesen sem ír, beszél, olvas rendesen. Az ilyenekkel túl sokat nem lehet kezdeni, vagy csak szenvedés árán, de itt a gyerek fog szenvedni, beletörni a bal agyféltekés oktatási rendszerbe.

Vagy van a Waldorf-os megoldás, aki ezeket a jobb agyféltekés zseniket, művészeket fogadja be, fejleszti, és olyan irányba tereli, amiben megtalálja a saját kis önálló útját.

Mert őket nem fogja érdekelni a teljesítményorientált világ, nem fognak ezerrel kalkulálni. Képzőművészek lesznek belőlük, vagy ilyesmi.

Ha nagyon erős a gyerek önmagába vetett hite/bizalma, azaz elég önazonos, helyén van az önképe (igen, létezik ilyen), akkor bátrabban járja a saját útját (akármi is legyen az) és nincs az a közösség, aki befolyásolni tudná.

Ezért kulcsfontosságú hogy a személyiség a helyén legyen. A tananyag ilyen szempontból szart sem ér.

Ismerek rossz tanulmányú, de nagyon talpraesett embert, aki vitte valamire, mert tudta hogy mi az, amit el akar érni, belevágott, stb. És ennek köze nincs a Pitagorasz-tételhez meg a Thermopülai csatához.

Ha nincs meg az iskolaérettség, egy gyerek miért kerül egyáltalán iskolába?

Ameddig nem iskolaérett, addig jó vagy rossz tanítónéniről sem tudunk beszélni. Nem a tanítónéni feladata iskolaéretté feledzeni a gyereket.

Itt a lényeg. Ezek a lépcsők tudatállapotok. Minden lépcső meghatározza, hogy hol tartasz és milyen életet vagy képes élni. Gyermeknél és felnőttnél egyaránt.

[link]

(Fontos leszögezni hogy a saját utadon, nem mások majmolásának az útján.)

Hát, elsősorban a gyerek önértékelésétől függ, hogy milyenek lesznek az eredményei az életben, milyen életminőséget alakít ki, mennyire lesz önálló, milyen lesz az egészségi állapota, stb...

Tehát az önértékelés olyan, mint a fának a gyökere. Innen sarjad minden.

Ha korán elszenvedi az önértékelés letörését, az visszaveti őt az élet egyéb területeitől is.

Önértékelés letörést pedig bárkitől elszenvedhet, BÁRKITŐL!

Egy rossz tanár ugyanolyan hibás lehet mint egy rossz szülő.

(Ezért fontos hogy a szülők támogassák, építsék a gyerek önértékelését, mert akkor tökmindegy.)

Ha már választani kell, akkor jó osztályközösség az első, mert az megerősíti a gyerek önértékelését, bátrabb lesz, kockázatvállalóbb, megéli a támogatottságot.

A jó tanítónéni is sokat számít, de "egy fecske nem csinál nyarat".

Ha a gyerek készül, akármilyen rossz a tanár, kénytelen jó jegyet adni neki.

Az iskolaérettség pedig "relatív" és "szubjektív". Nem mindenki iskolaérett, mégis elkezdi az iskolát hogy ne maradjon le túlságosan. A többit pedig a szocializáció eldönti. Ha kell, a szülő lép és változtat a helyzeten, ha tud.