Metroszexualitás a mindennapokban

A fiú vág egy fintort barátnőjére, láthatóan nem tetszik neki az előbb odamondott vélemény, pedig ő csikarta ki belőle. Visszaveszi a kék fölsőt, hozzá megpróbálja a fekete nadrágot, aztán a másikat a zöld fölsővel, de még mindig teljesen tanácstalan. A lány persze türelmes, toleráns, ám kissé ingerlékeny.

- Szóval? Döntöttél?

- Hát nem is tudom. Igazából most nincs rá keretem, csak úgy felpróbáltam őket.

A lány morog egy kicsit magába, de persze hamar elhessegeti a kis szörnyet ott belül.

- Tényleg, te nem is próbálsz?

- Most valahogy nincs kedvem.

A srác visszaöltözik, gondosan megigazítja frizuráját, megjegyzi, hogy el kéne mennie fodrászhoz, majd elhagyják az üzletet.

Ismerős a történet? Környezetünkben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a metroszexualitás az y generáció fiatal srácai, férfiak körében. Képesek órákat eltölteni a tükör előtt, csak hogy hajuk úgy álljon, ahogyan ők azt megálmodják. Nem hajlandóak kínai ruhákban mászkálni, csakis a márkás, drága ruhákat veszik fel, és a cipő sem mindegy. Ha összehasonlítjuk a barátnőjével, a srác lassan több időt foglalkozik a külsejével, mint barátnője, és ez sokszor zavarni kezdni a lányt. Hiszen akkor most mi a férfias és mi a nőies?

A minap néztem egy filmet, amiben elhangzott az a kérdés, hogy mi a nőies és mi a férfias. Ha megjelenik lelki szemeim előtt A férfi, nekem nem a belőtt séró és a márkás cucc ugrik be. Egy férfi nem borotválja, gyantázza felsőtestét és lábát, hiszen az a nők dolga. A nők jellegzetessége, hogy attraktívak szeretnének lenni. Hosszú, ápolt haj, szép körmök, csinos ruhák, amik kiemelik alakjukat. Ha a lelki tényezőket vesszük alapul, szemlátomást a két nem összemosódik. A fiúk lesznek az érzelgősek, szenzitívek, a "gyengébbik" nem lesz a döntéshozó, a védelmező. Hamar kialakul az anyaszerep. Véleményem szerint a metroszexuális férfiak pedig tökéletes gyerekszimulátorok. Nem süthetik rám a bélyeget, hogy maradi vagyok a mindössze 18 évemmel. Egyszerűen csak zavar, hogy a "férfi" ismerőseim több időt piperészkednek, mint jómagam. Pedig én is szeretek törődni magammal.

A metroszexualitás a 90'-es évek táján tört be a médiába majd villámgyorsan a hétköznapjainkba. Amint a fotókon félmeztelen, kisportolt, szőrtelen felsőtestű férfiak jelentek meg, hamarosan ez lett az új trend. Az újdonság varázsa meghódította a nőket is, akik igenis vonzódtak, illetve vonzódnak mai napig ehhez a fajta attitűdhöz. Ha vetünk egy pillantást a tinioldalakra, a srácok képeihez olyan kommentek társulnak, mint cuki, édi, drága, ami valljuk be, inkább illik egy plüssfigurához, mint egy emberre.

Gyorsan le szeretném szögezni, hogy a metroszexualitás nem egyenlő a homoszexualitással, bár tény, hogy mind a két esetben sok figyelem társul a külsőhöz. Persze ez nem baj, de ha a külsőre fordított figyelem aránytalanná válik, illetve az "erősebbik" nem fő célja a tökéletesség lesz, ott lappanghatnak bizonyos önértékelési zavarok is. Ha ruhákat vásárolnak, attraktívak, dicséreteket kapnak, ami erősíti őket. Tehát egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a szép külső ép lelket takar.

Persze nincs könnyű dolguk a y generáció férfi nemének. Hiszen ott van az egyik példaképük, az apjuk, aki még nem volt metroszexuális, főbb céljaik a családfenntartás, a munka, erényük a bátorság, és itt van a mérleg másik oldalán a fogyasztói társadalom és a média, akik szerint ha szép vagy, akkor vagy sikeres, akkor leszel igazán értékes. Folyamatos fenntartásoknak kell megfelelni, ami valljuk be, nem egy sétagalopp. Meg kell találni a megfelelő stílust, életformát kialakítani, megtalálni a társat, aki elfogad és szeret, úgy, ahogyan vagyunk.

Nem könnyű feladat. Összegzésképpen talán még annyit, hogy ha megnézzük a két nem identitásának nehézségeit, nem könnyű eldönteni, kinek van nehezebb feladata. A nőnek, aki tanul, gyereket nevel, dolgozik, vagy a férfinak, aki jó esetben családfő, dolgozik, és próbál férfi maradni.