Mentálisan beteg anyukámat beutaltathatom valamilyen intézménybe? Ezt meg tudom-e tenni anyagi támogatással? (tudásbázis)

Amikor Anyu lerobbant, még itt volt a járásképtelen férjem.

Többször megbeszéltük, hogy konkrét dologban átmegyek segíteni. Odamegyek, erre: á, most mégsem.

Apróbb dolgokban segítettek a szomszédok, de az önfejűsége miatt nem sokra ment vele senki.

Talán egy kijáró ápolót is lemondott volna valami ürüggyel, nem tudom.

De annyira haza akart jönni, hogy megpróbáltunk volna ilyesmit. Más mód nem lehetett volna, idevenni nem tudtam, nem akkora a lakás, és a benne levő körülmények sem. Jó lett volna, ha valaki rányitja az ajtót, és mégsem egy véletlenül felfogadott idegen, hanem hivatásos gondozó.

Itt a faluban nincs se rokon, se bensőbb ismerős, Pestről költöztünk ide. Itt azért nincs igény az ilyesmire, mert az itteniek valami rokonság segítségével meg tudják oldani. Vagy az ismeretség révén kap fél állást az egyik családtag, hogy be tudjon menni a mamához naponta többször.

Igen, arra gondoltam.

Különben elgondolkoztam rajta, mert a közelben 2 nő is van, akihez járnak, de tudod mennyiből áll?

délelőtt 9-11 ig van, sétálnak egy kört, bemennek piáért, felkíséri, és elmegy . Na, jó , gondolom elmosogat, beágyaz, nem tudhatom.

és ez egy óra alatt kész, elmegy.

És ugyanez a kör du. is.

Na ezért tényleg kár eljönni.........szerintem.

Falun katasztrofális a helyzet. Szerettem volna igénybe venni az ápolási díjat, amikor anyukám beteg volt. Felmondtam volna a működő munkahelyemet, mert úgy gondoltam, hogy kötelességem ellátni, gondoskodni róla. Azt mondták, hogy ezt nem tudják támogatni, mert foglalkoztatnak egy, azaz 1 embert, aki naponta rövid időre meglátogatja a betegeket. Ugye nem kell ecsetelni, hogy haldokló betegnél ez mire elég...

Bújtatott táppénzen voltam végül, ezt egy másik település háziorvosa segítette. Ezúton újra és újra megköszönöm neki.

Ja, hogy arra gondolsz, hogy valami szociális gondozó bemegy a beteghez?

Itt a faluban nincs ilyen!!! Anyunak próbáltuk. Még egy vásárlás erejéig sincs!

Az otthoni ápolást vállaló családtag kaphat úgynevezett ápolási díjat, de már jobb, mint mikor én kaptam, akkor még csak valaminek a valahány százaléka volt, most már ha jól tudom, a minimálbértől függ. Ami azt illeti, 24 órás szolgálat, persze a betegtől is függ. Én jól elvoltam a férjemmel, bár minden étkezése, stb. segítséggel ment, de biza volt, hogy éjszaka leesett az ágyról vagy siettében a szobawc mellé ült...

Nemhogy megfizetve nem voltam, de vele együtt voltam "lakásfogságban" 10 éven át. Volt, hogy leforrázta magát a teával, míg én a boltban voltam.

Amit Anyukádról írtál, pont így voltunk.:(

Az otthoni segítségnyújtásnál olyan szigorításokat láttam, hogy aki pl. 4 órás segítséget igényelne, az nem kaphat.

Lényege, hogy szinte teljesen lerobbantnak állapotban kell lennie, aki ilyen ellátást kaphat

De lehet, ezt most csak bedobták.

Aki már kapja, annak maradna. :))

Az egyedüli megoldás idősek (szociális) otthona. De az nem megy pikk-pakkra, legalábbis Pesten. Én, amikor láttam, hogy baj lesz, évekkel előbb kezdtem intézni. S amikor odajutottunk volt segítség, a családunk nem rokkant bele, hogy 24 órás felügyelet kellett az édesanyámnak. Ha nem intézkedek idejekorán...

Amúgy mit kell érteni a mentális betegség alatt?

A leszázalékolás mindig a munkaképesség-csökkenés mértéke, de nem is az elnevezés a lényeg. Hanem, hogy meg kell próbálni, így iszonyat nehéz lehet élni a családi mindennapokat.

Anyukám egyházi otthonban van, várólista volt, de előre fizetni nem kellett. A bekerülésekor (3 éve) sem tett nagy sétákat, pedig szép park veszi körül az otthont. Később már az ebédlőbe sem akart lemenni, most meg már az ágyból sem kel ki. A szobája kinézetét illetően nincs is véleménye.

Tényleg nem az számít, hogy esetleg milyen karban van az épület.

Szociális otthonokban pár éve már csak szakképzett személyzet dolgozhat. A lényeg a 24 órás szakápolói felügyelet, a rendszeres orvosi ellátás.

Ha a beteg állapota miatt nincs az a személyes kontaktus, akkor tényleg mindenkinek, a betegnek is jobb, ha szakképzett ápolók foglalkoznak vele.

Én a járásképtelen férjemet 10 éven át ápoltam itthon, de ő mentálisan egészséges volt. A mozgatása viszont igényelt olyan tudást, amit én egy-egy alkalommal a kórházban lestem el. Komolyan nem bántam volna, ha lehetett volna valami tanfolyamot elvégezni az ápolást illetően.

Nem tudom, mi lesz az a szigorítás, én is látok olyan anyukát, aki reggel elkíséri a gyereket a speciális suliba és utána otthon van, míg érte nem kell menni, és felveszi az ápolási díjat, de az is igaz, hogy bármikor megtörténhet, hogy soron kívül a gyerekért kell menni az iskolába.

Jó, én ezt a leszázalékolást így tudtam, a ti helyzetetek azért más volt.

Az otthonban való fizetést otthona válogatja.

Zsebpénz kell,5 000.- körül , és amit mi megismertünk, nem függött a nyugdíjtól, 70 000.- körül volt, + ha nagyon különleges gyógyszer kellett / de nálunk nem /

Ez önkormányzati volt, nem maszek, nem egyházi.

Az apartman 800 000.-egyszeri, és a havi díj 10 000.- rel volt több, úgy hívták; emelt szintű szolgáltatás.

Amennyire lehet, meg voltunk elégedve, úgy döntöttem, ha olyan állapotba kerülök,ellennék ott, ....de ezt most mondom.:))

De ahogy most hallom, lehet borul minden, mivel a házi segítségnyújtáson szigorítanak.:((((((((((

Nem, bár talán az elnevezés változott.

Vannak, akik gyerekkorukban sérülnek, sokan betegen születnek. Nem minden ilyen gyereket vállal fel a családja, sokan állami gondozásba adják.

Az én lányom 7 évesen sérült, 16 éves koráig bírtunk vele itthon, de a kicsi fiunk érdekében és saját biztonsága miatt is otthonba kellett adnunk. Neki akkor még a családi pótlék volt, az emelt szintű. Amikor nagykorú lett, az otthon kezdeményezte a gondnokság alá vételt, majd a leszáztalékolást is. A családi pótlék helyett a fogyatékossági támogatást mint gondnoka, már én intéztem neki, mert az nagyobb összeg. Ma is kapja. A kis rokkantsági járadékát is. Az intézetben dolgozgatnak is egy foglalkoztatóban, összességében több a jövedelme, mint a család nagy részének! Az otthonban a gondozási díj úgy van megállapítva, hogy a legkisebb járadékos is tudja fizetni, de még kötelező zsebpénz is jár a lakóknak, a többit takarékba teszik a nevükre. Pedig azt se tudja a legtöbb, hogy mi a különbség száz meg ezer között.

A fogalom, hogy leszázalékolás, nem a munkabér vagy az öregségi nyugdíj százalékát jelenti, hanem a munkaképesség-csökkenés mértékét!

Nem kell a kívülről legcsillogóbb otthon, az egyszerűbbek családiasabbak. :)

A gondnokság alá helyezés bírósági úton megy, ciki mindent elmondani / nem akar dolgozni , stb. /

Ha benne van, hogy bemegy egy otthonba, ahol felügyelet alatt van, ti is nyugodtabbak lennétek, s idővel ő is. Szenvedélye nincs? Mert ez lenne a legmegnyugtatóbb megoldás. :))

a gyámhatóságra menj, ott elmondják, hogy hogyan lehet gondnokság alá helyezni, Ti lennétek a gondnokai és akkor azt kell neki tenni, amit mondotok

viszont ehhez orvosszakértői vélemény kell, hogy nem képes önmagáról megfelelően gondoskodni a betegsége miatt

Nem úgy van, hogy csak akkor tudnak leszázalékolni valakit, ha munkaviszonyban van?

Mivel azért százalékolják le, mert nem képes munkáját ellátni. :)

Gondolom, vannak szakorvosi leletei, ezek alapján a háziorvos már tud saccolni.

De nincs veszíteni való. Az orvosi bizottság dönti el amúgy is.

Létezik szülőtartás, de ez az eset nem oda tartozik! Ki vagyok akadva még a házidokitokra is.

Ja, és az orvosi bizottság is kijön házhoz, akkor a mamát nem kell utaztatni. És ebben is a háziorvos az illetékez, ő ad igazolást, amit be kell küldenetek. Szóval előre meg is lehet beszélni vele esetleg.

Mindig elképedek, hogy a hatóságok mennyire nem törődnek a családokkal. Itt is kínlódik egy család, és még a háziorvos sem mondja, hogy lennének lehetőségeik. (Ahogy nekünk sem mondták annak idején, sem a sérült lányomnál, sem később a rokkant férjemnél.)

Anyukád után szerintem meg lehetne állapítani a fogyatékossági támogatást, és valami járadékot is (ezek változtak már, azért nem tudom pontosan), és igenis el lehet helyezni a beteget intézményben, mert mi lenne, ha egy ilyen betegnek nem lenne családja? Vagy állami gondozottként nőtt volna fel?

Várólista az valószínűleg van, de az alatt el lehet intézni az ellátási ügyeket.

És arra nem gondoltatok, hogy le lehet százalékoltatni?

Sérülten születettek is vannak, akik munkaképtelenek, és ők is kapnak valami ellátást.

Ha a beteg nem működik együtt, akkor meg kell indítani a gondnokság alá vételi eljárást, akkor dönthettek helyette.

Ez bírósági ügy, és a szociális osztályon érdeklődjetek utána, hogyan és mint kell elindítani.

Megértem a helyzetet. Nagyon erős család vagytok, hogy eddig is vállaltátok.

Annyit tennék hozzá az eddigiekhez, hogy az illetékes családtámogatási iroda vagy családsegítő, vagy a szociális osztály is tud tanácsot adni.

Ha elkezdesz otthont keresni a neten (a szociális otthonok között is van, ahová betegeket, sérülteket is felvesznek), ott is megmondják, mi az eljárás. A szociális otthonokban elegendő szokott lenni a beteg nyugdíja, illetve más szociális ellátása.

Anyukád állapotától függően el lehet indítani a gondnokság alá vételi eljárást is.

Ha Anyukádnak nincs saját jövedelme, akkor bizony sürgősen lépni kell, szintén a háziorvos, szociális ügyintéző, stb. segítségével, mert nyilvánvaló, hogy az idő haladtával nem lesz munkaképesebb.