Mennyire zavarna...? (beszélgetés)

Jaaa, bocsi :)

Nem tudom... Attól függ, mennyire szigorú veled Anyud, mennyit beszélgettek, mennyire megértő, mennyire konzervatív... Ez mind-mind akadályozó illetve segítő tényező lehet. Előbb kérdezd ki őt, mi a véleménye a stílusról, és kb. megtudod, hogyan reagálna, ha hazavinnél egy punk fickót :)

Én is hagytam a lányom annak idején amikor ilyen fiúkkal barátkozott, eljöttek hozzánk, nem szóltam bele.

Nagyon barátságos rendes fiúk volta.

Bár még fiatal vagyok, és nincs lányom, én nem szólnék bele. Attól, hogy valaki punk stílusú, még nem rossz ember. 15-16 évesen én is egy punk-metal stílusú társaságba keveredtem, és utólag bár bevallotta Anyum, hogy nem nézte jó szemmel, mikor én is elkezdtem feketébe öltözködni, és "ordítós" zenét hallgatni, de hagyta, hadd tapasztaljam meg, milyen az az életstílus. Nagyon jó társaságom volt, jól éreztük magunkat együtt. Az egyetlen negatív dolog az egészben a pia volt. Sokan ittak közülük, de nem lett belőlem alkoholista, attól, hogy velük lógtam. Ha le tudsz ülni a lányoddal beszélgetni (remélem, nem zavar, hogy tegezlek), mindent le tudtok tárgyalni előtte. Nekem nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, és igaz, hogy néha kicsit becsíptem (nem holtrészegen fetrengősen ittam, csak mértékkel), de sose jöttem haza részegen, mindent elmondtam Anyuéknak, és a bizalom is megmaradt. Engedd, hadd tapasztalja meg, milyen az a stílus, de mégis, ha messzire menne, légy ott mellette, és akkor húzd csak vissza, ha úgy érzed, komolyan szükség van rá!

Ma már széthullott a társaság, és teljesen más zenét hallgatok (a metal illetve punk zene után jött a laza pop, reggae, hip-hop illetve r'n'b zenével is megismerkedtem, megtetszett, azóta is ezt hallgatom. Semmi morbiditás, semmi ordítozás, semmi részeg tombolás. És mégis, a társaságra, arra, ahogyan éreztem magam, mikor velük voltam, a mai napig is szívesen gondolok vissza.