Mennyire tudjátok megbeszélni a problémákat a párotokkal? (beszélgetős fórum)
Ettől azért konkrétabbra gondoltam. Mondjuk járj el otthonról és ne fűzz hozzá különösebb kommentárt. Főzd meg a kaját, de ne szolgáld ki. Amire máskor szó nélkül rábólintasz (bármilyen megszokott családi program, házimunka, bármi), annál mond azt, hogy most nem mész, nem akarod, nem csinálod. Nincs kedved. Hétvégén, ha el szokál mosogatni ebéd után, heveredj le és olvass, aludj, néz filmet stb.
"Botránkoztasd" meg :D. Csak észreveszi, hogy "tüntetsz".
Én ezt próbáltam, hogy nem mondok semmit, vállrándítás, nemtörődömség, minimális kommunikáció, és NEM AKART beszélgetni, neki így is jó volt. Nem tudom mit gondolt, nem akarta tudni, mi a baj!
Hazajött, megkérdezte, mi van enni, evett, TV-zett, zuhanyozott, lefeküdt. Elvolt, mintha észre sem vette volna, hogy valami nem stimmel. 2 hétig tartott. A végén még ő mondta, hogy mert én "olyan" vagyok, én meg elmondtam, miért. Szépen meghallgattuk egymást, most már minden OK! Ez kb. 3x fordult elő 15 év alatt, úgyhogy nem panaszkodom, de ez az utolsó eset nagyon felhúzott.
A pasik nem szeretik forszírozni a gondokat. Mikor valamin összezördültünk, akkor én is azon voltam, hogy tudjuk már meg a másik hogyan is gondolja, de nem nagyon akaródzott neki mondani semmit. Ő sem akart beszélgetni. Monológjaim voltak nekem is, de ő az egészet kioktatásnak, bántásnak vette. Kell hagyni időt arra, hogy ő is belássa, így a legjobb. A másik, hogy szokatlanul reagáljatok arra, ha nem akar beszélgetni. Ne veszekedjetek, csináljatok olyasmit, amin meglepődnek. És ne kommentáljátok, ne mondjátok, hogy miért. Ki kell provokálni, hogy beszélgetni akarjanak. Hogy meg akarják tudni mi a baj. Akkor kell elmondani - megfelelő körülményeket teremtve - hogy mit szeretnétek másképp.
Most már sokkal jobb a helyzet, szinte el sem jutunk a veszekedésig, mert rájött, hogy jobb előre tisztázni, ki hogyan szeretné a dolgokat.
mi nemigazán vagyunk egy hangon,,
ez a beszélgetős téma nem megy
sokat veszekszem miatta,,
úgy van vele ami az én dolgom megcsinálom ő meg az övét,,pénzt hazaadja az van és meg van oldva minden,,,
{szerinte}
Tegnap este nagyon szépen elbeszélgettünk egymással, higgadtan, nem minden úgy volt, ahogy azt értelmeztük, tisztáztuk egymás félreértéseit. No, így szokott ez máskor is működni, csak most legutóbb valahogy érzékenyebben reagáltam én is. Minden OK! :-)))))))
Azért szerencsére intelligens emberke.
Köszi :) amúgy az a véleményem, hogy ha elõre csak utalgatásokkal vezetitek be a témát, akkor simán kisülhet belõle egy ráérõs beszélgetés. De az alkalom és a helyszín is nagyon fontos...idõvel mindenkit rá lehet szoktatni szerintem...csak változó, hogy mennyi idõ kell.
Ex pasim nagyon nem akart semmit megbeszélni, mondhattam akármeddig...sokszor nagy szónoklatot tartottam...egyedül :)) mert nem is figyelte. Aztán õ is megváltozott, igaz, több mint másfél év telt el. Akkor sem mindent...de azért haladtunk...
Sziasztok, mi mindig mindent megbeszélünk, másképp nem is tudnám elképzelni. Akármi baj történik muszáj elmondjam rögtön és fordítva is így van hála Istennek. Persze idõ kellett ehhez, egy év kellett elteljen ahhoz, hogy még a legkellemetlenebb, legféltettebb dolgaimat is eltudjam mopndani, amik tényleg cikinek mondhatók olykor.
A nagy gondok is csk együtt oldhatók meg, mára már nincs olyan amit nem tudnánk szépen megdumálni. Ennek nagyon örülök, mert ritka a nagyon õszinte pasi...sajnos...
Mi sinte sohasem. :( Mindig azt mondja most miért kell mindent elrontani, ha valamit meg akarok beszélni vele. :( Nem hallgat meg, és tudja mennyire bánt, de ő támadásnak veszi, ha beszélni akarok vele, és ezért elkezd mondani olyan dolgokat, hogy szakadjak már le róla, álljak már le... Már teljesen kétségbe vagyok esve. Két éve vagyunk együtt, nekem ő a legfontosabb, de ilyenkor elbizonytalanodom vajon ő is így van-e vele.
A leveles dolgot én is próbáltam, de mikor átadtam neki, akkor éppen vízilabda meccs volt, és elém dobta, hogy ne írogassak már neki. :(
Szóval ötleteknek én is örülnék.