Mennyi időt ülhet a gyerek a tv előtt? (tudásbázis)

Helyszínelős sorozatot???

Ezzel az erővel nézessen vele pornót is....abból is tanul/hat...:(

A hétvégi kedvenc a 2.5 évesnél ugyanaz volt, mint a 8 évesnél...egy kartondoboz...ugyan kerülgettük a nappali közepén, de volt olvasós kuckó, világgá menős repülő (ebédre hazajöttek), kutyaszállító doboz, kisbolt....

hnora, maximálisan egyetértek :)

Nekem az a tapasztalatom, hogy a tévé sok jó dolgot egyszerűen kiöl a családok életéből. Mert tévézni muszáj, de mellette sok fontos és jó dologra nincs idő. Számomra döbbenetes pl. amikor egyébként értelmes szülő azt meséli, hogy az óvodás korú gyerekei órákat töltenek a tévé vagy a számítógép előtt naponta, de 4-5 év alatt még nem jutottak el oda hogy zenét hallgassanak... és még lehetne sorolni.

Épp most hangzott el az ovis szülőin, hogy az olvasott mesében a gyerek nem képzel el olyasmit ami túl sok neki. Erre egy nagymama azt mondta, hogy dehogynem, az ő unokája mindenféle véres jelenetet elképzel és fél is a meséktől, kizárólag az állatmeséket hajlandó meghallgatni. Az óvónéni árulta el, hogy ez a kisfiú naponta több rész helyszínelős sorozatot néz meg... a nagyi válasza: ez érdekli, és milyen sok mindent tanul belőle...

A gyerekek belő képeit, fantáziáját nem is lehetne jobban rombolni mint azzal ha kész képeket vetítünk nekik, legyen az bármilyen cuki mese. Ilyen értelemben szinte mindegy mit néz, erőszakmentes babamesét vagy helyszínelőket... persze van rossz meg még rosszabb.

Nem, hogy nem rosszabb, nekik nagyon erős az információk vizuális úton való beszerzése, hiszen másként nehezebben megy.. Tehát szinte minden aspinak még nagyobb igénye van a tévézésre. Ezzel semmi gond nincs egyébként. Persze határokkal. Motivációként nagyon jól használható.

Egyébként az agyuk úgy működik, mint a számítógép, ezért pl. fejlesztenek gépre olyan programot nekik, amin át ők tanulhatnak, hogy ne kellejen közösségbe járniuk, ha nem bírják..

Tehát az autizmustól magától nem rosszabb.. No azért nem nemtommennyit tévéznek, csak szoktak.. Persze nyáron nyilván a játszón vagyunk akkor, ez nem is kérdés..

Jelentkeznék. Nekem is radikális a véleményem :)

Nálunk nem csak a gyerek nem tévézik-mesézik, de mi sem :) Tévénk ugyan van, de nincs napi rendszerességgel bekapcsolva, a férjem kosármeccset néz rajta, meg néha 1-1 filmet kettesben. Amióta a gyerek megszületett, a tévé még nem volt bekapcsolva itthon, amíg ő ébren volt - és novemberben múlt 2...

A mesenézési rátája persze nem 0, a nagyszülőknél időnként megnéz 1-1 Bogyó és babócát, mást nem. Régebben többet mesézett, nagyon sokat kellett harcolnom, hogy ez alábbhagyjon. És nem vele.

Mert azt látom én is, hogy sokszor van bizony, hogy az a gyerek unatkozik, vagy épp olyat szeretne játszani, amihez nincs kedvünk, vagy leamortizálná a lakást. És ilyenkor bizony ahogy trapiti is írja elő kell állni a tárházzal, és más alternatívát kínálni neki. És nem a csilivili játékokra gondolok, hanem pl. nálunk tuti bejövő egy közös sütés, főleg amikor gyúrni kell dolgokat, nagyjából másfél éves kora óta. Én bevonom a házimunkába is, ha megkérdem, hogy "segítesz?" már rohan is, bárhol van a lakásban. Annyi lehetőség van...

Egyébként többször is volt már olyan, hogy vendégségben az otthon lévő gyerek bekapcsoltatott valami mesét, és tátott szájjal bámulta (na nekem egyébként ez fura, én sem ülök le olvasni, amikor vendégeink vannak, na de mindegy), az én lányom meg rá se nézett, szóval nem látom rajta, hogy különösen hiányozna neki. Nem szokott hozzá, szerencsére...

A másik meg: a mesézés veszélye nem csak ezekben a sarkos dolgokban, mint agresszivitás-szint növekvése, figyelemavar, rossz álmok rejlenek. Egyszerűen abban, hogy a készen kapott képek megbénítják a gyerek fantáziáját, és elkezd sablonokban gondolkodni. Gondoljatok bele, amikor mesélsz neki, el kell képzeljen minden egyes mozzanatot! És mit csinál a rajzfilm? Kiiktatja ezt, megcsinálja helyette! A fantáziája, a kreativitása pihen, nem kell használnia, mert készen kap mindent. Persze, a mai világban ez megszokott, általános. De én az átlagnál többet szeretnék adni a gyerekemnek. Szeretném ha a kreatív lenne, szeretném ha lennének egyéni ötletei, akkor is, ha technikailag, fizikailag, lelkileg ez jóval nehezebb, mint leültetni a tévé/laptop elé. Mert igen, többet kivesz az emberből, igen, még két éves korára is ott tartunk, hogy nem mindig van rend itthon, és néha ebéd sincs (de vannak közelben lakó, jól főző szüleim :D), de mindennek ára van. Nem házvezetőnőnek, hanem anyának "szerződtem" - szoktam mondogatni. És ahogy múlik az idő, egyre több lehetőségem van a házimunkára is, mert a gyerek elég kreatív és önálló ahhoz, hogy eljátsszon magában...

A másik meg a félelmetes jelenetekről: ha olvasod a mesét, akkor a gyerek fantáziája csak annyit jelenít meg belőle, amit fel is tud dolgozni. Míg a rajzfilmben a képébe tolnak mindent, válogatás nélkül, olyat is, amire még lehet nem eléggé érett...

Ezt is érdemes átgondolni. Bocsánat, ha összevissza, vagy épp sarkosan fogalmaztam, reggel óta érlelgetem magamban ezt a választ (mert napközben a laptop sincs nálunk bekapcsolva :D)

Pont azt akartam írni, hogy azért könnyebb a nagycsaládunkban, mert a gyerekek egymással is játszanak. :D :D

Én ma nemigen értem rá, de ők egész délután (miután hazajöttek a matek, illetve színjátszó szakkörről) azután JAVÁztak, UNOztak.

A tévét az előbb Apa kapcsolta be, hogy megnézze a Híradót.

Egy kor felett már el.. A két nagyobb - ha a kicsi nem piszkálja fel a középsőt - akkor már nagyon jól elvannak.. 8 és 6 évesek. De eddig nem voltak el, mostanra alakult ki ez.. (igaz, a középsőm asergeres autista, ez egy picit nehezít)

Amíg csak a lányom volt, ő se tévézett, eszembe se jutott..

A több gyerek valóban jól el is van, de ugyanúgy zavarja is egymást, és sok - egyébként nem lévő - konfliktust is generál.

Igaz nekem csak egy van, de kertre esély sincs, 3. emeleti lakásban élünk. Van belső udvar, de nálunk ugyanez a helyzet, a lakók nem viselik el hogy gyerek legyen lent. Kertészkedni persze lehet ugyanott...

Három gyerekkel biztosan sokkal nehezebb, én pl. nem is éreznék magamban elég energiát még kettőhöz sem... különösen úgy hogy ugyanúgy foglalkozzak velük mint ezzel az egyel. Nyilván aki többet vállal, valahol kompromisszumokat köt... Egyébként nagyon érdekes amit írsz, mert a legtöbben azt mondják, épp azért jó a több gyerek mert milyen jól elvannak egymással...

Alapvetően egyetértek.

Csak a mi időnkben 5 évesen már simán lent voltunk a ház előtt játszani, le lehetett minket engedni... Néha leszólt anyám, hogy esti mese, ha akarunk mehetünk nézni.. Persze, hogy inkább maradtunk lent gumizni, meg ugróiskolázni.. Szerintem is ez volt a jó.

Ma a 8 éves gyereket se lehet egyedül kiengedni se az utcára, de még az udvarra se. Ha meg mégis játszik valaki a ház előtt (ugyanott ahol én is felnőttem) sokszor kiszólnak az emberek az ablakon, hogy miért itt vagytok gyerekek, zavar a csevej.. Ugyanez van itt is a kis udvaron, egyszer mentek le a gyerekek, felzavarták őket az idős nénik, pedig nem bontották le a házat..

Hát téli estéken 3 kicsi, de azért különböző korú gyereket lekötni órákon át azért necces.. Sokszor nem azért néz tv-t egyik másik, mert nem velük foglalkozom, hanem mert éppen a másik korosztállyal foglalkozom. A kicsi még széttépi a kártyát, a nagy már szeretne játszani, stb.. Vagy éppen leckét csinálunk a naggyal, a két kicsi meg még túl kicsi ahhoz, hogy együtt játszanak, meg a középső ráadásul auti is..

Már írtam, ha lenne egy kert, szerintem tévénk se lenne..

Mi nem is nézzük, be sincs dugva az antenna, és egy darabig nem is volt tévénk, esetleg a számítógépen néztünk meg ezt-azt, de ritkán.. Most is egy régi kadódcsövesünk van.

Szóval szerintem a társadalom is felelős azért, ami van, nem kizárólag csak a szülők, persze nyilván a szülőé a főszerep..

Én is...

Nekem még azt szokták felhozni, hogy szegény gyerekem, biztosan küszködik az oviban, mert nem ismeri a mesefigurákat... Ehhez képest ő a tévémeséken alapuló szerepjátékok egyik vezéregyénisége, simán játszik pl. Winx-eset anélkül hogy valaha látta volna :)

Én úgy gondolom, nem tiltani kell, hanem egyszerűen az elfoglaltságoknak, tevékenységeknek olyan bő tárházát kínálni a gyereknek hogy a tévé a sokadik legyen a rangsorban. És ez magától megy, ha kicsi korától úgy van szoktatva egy gyerek. Ha én megkérdezem a lányomat, hogy pl. gyurmázzunk vagy társasozzunk vagy kártyázzunk vagy feladatlapozzunk vagy legózik vagy hintázik vagy trambulinozik vagy zongorázzunk vagy áthívjuk a barátnőjét vagy menjünk el úszni vagy gyöngyözzünk vagy olvassunk vagy tévézzünk... a tévét 1000% hogy nem választja... Sok helyen a szülő maga szoktatja rá a gyereket a tévére, mert lássuk be elég energia- és időigényes dolog lekötni a gyereket.

Ez csak egy példa volt, hogy a TV nézés nem csak rossz lehet, tanulhat is belőle!:))

Természetesen a könyvek, a meseolvasás nagyon fontos dolog, csak szűrni kell mit olvas és néz a gyerek, amúgy vettem én is olyan mesekönyvet(365 jó éjszakát mese) a Lid..-be amibe a fóliázás miatt nem tudtam belenézni,és a kukában landolt, mert még ilyen rettenetet sosem olvastam!

Tetszik a hozzászólásod!!!

Az én lányom mikor kicsi volt, nem volt még mese a TV-ben, viszont mesekönyvből rengeteget meséltem, éjjelente sokszor felsírt, mert pl. a Jancsi és Juliskában félt a boszorkánytól,a régi mesék sem voltak "normálisak":))Az unokáim pl. imádják a Sivatagi Show-t, az óvónénink azt mondta, alig van olyan gyerek aki ennyi állatot ismer!:))

A lényeg a mennyiség, és a szűrés!

Nagyon káros szerintem. Különösen a togyogó-korú gyereknek, de egy óvodásnak sincs szüksége rá.

Mesecsatornát egyáltalán nem kell hogy nézzen, részben mert nehéz korlátozni, részben a reklámok miatt.

Ha már mindenképpen kell valami akkor válogatott mesék dvd-ről.

5 és fél éves a lányom, átlagosan heti fél-egy órát néz de van hogy ennyit sem. Hétköznap egyáltalán nem, de igénye sincs rá, van elfoglaltsága rendesen és ha szabadidő van, akkor inkább játszik, vagy együtt csinálunk valamit. Esténként olvasunk. Hétvégén néha megnéz egy-egy mesét, vagy közösen valamilyen filmet (Mary Poppins, Nanny McPhee nagy kedvencek, de szereti Halász Judit koncertfilmjeit vagy a netről letöltött balettfilmeket is) de ha egy ilyen hosszabb filmet megnéz akkor nem nézünk mellé meséket is. Teljesen normálisan kezeli a tv kérdését. Emellett mivel sokkal aktívabban tölti az idejét mint az aki a tévén bambul, jóval gazdagabb a fantáziája, szókincse stb. mint az átlag gyereknek. Amúgy nálunk mi felnőttek is keveset tévézünk, néhány jól megválogatott filmet vagy műsort nézünk meg, egyébként nincs bekapcsolva a tévé.

:DDDD

Nálunk is így volt,de sokszor az egy órát sem használta/használja ki.Szerencsére könyvvel a kezében sűrűbben látom,mint a gép vagy tv előtt görnyedve :))

Ne haragudjatok, de már egy kicsit túl lihegitek ezt a tévézés dolgot.

Nekem 12 és 14 évesek a gyerekeim szóval van tapasztalatom . Egyáltalán nem lettek figyelem zavarosak se szöveg értési gondjaik nincsenek, de a nyelv tanulás terén sincs semmi gond.

Mind a kettő kitűnő tanuló. A nagyobbik most készül kéttannyelvű gimibe.

Ja és éjszakánként se riadtak fel.

Nyugodtan nézhetnek meséket nem lesz tőle semmi bajuk. Én se azt mondom, hogy mindig csak a tévé előtt üljenek, de napi pár mesétől normálisan fognak fejlődni.

Egyetértek teljesen.

Az sem mindegy, hogy mennyi idősen néz mesét a gyerek, és tényleg nagyon fontos a mennyiség és minőség. Ahogy látom, a legtöbb gyerek rengeteg időt tölt mesenézéssel. Egy 2-3 évesnek napi fél óra is sok szerintem. Ha jól emlékszem, 4 éves korban heti (!) fél órára mondják a szakemberek, hogy ez még elmegy.

Nincs időm végigolvasni a hsz-okat, bocsánat, ha ismételek, csak egy-két gondolat.

Szerintem az volt úgy nagyjából az ideális, ahogy gyerekkoromban nevelődtünk. A mesélésé volt a főszerep, rengeteg mesekönyvre és kedvenc mesére emlékszem vissza. Hétfőn tévészünet, a tévében max. az esti mesét néztük meg, napi 5 perc, de azt is óvodás kortól. Egy ovis gyereknek még ennyi tévézésre sincs szüksége, de baja nem lesz tőle.

A másik dolog, az az érv, hogy tévézik a gyerek, még sincs tőle semmi baja vagy nem lett - mit nevezünk bajnak? Általában nehezen vesszük észre az összefüggést a problémák és a kiváltó okok között. Tény, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye folyamatosan romlik. Ennek persze sok összetevője van, de a sok tévézés, kevés mesélés közrejátszik. Hihetetlen mértékben romlottak a szövegérési képességek. Még egy elit, válogatott osztályban is nyelvórán sokszor előfordul, hogy szövegértésnél nem az a probléma, hogy nem értik a szöveget, hanem nem tudnak válaszolni a kérdésekre, mert nem tudnak értelmezni, lényeget kiemelni, és ha az egészet magyarra fordítjuk és magyarul vannak a kérdések, akkor sem tudnak helyesen válaszolni.

A másik pl., hogy sok gyerek szorong, éjszaka felébred, félelmei vannak, és ezt a legritkább eseteben köti csak össze a szülő a sok mesenézéssel.

Az számomra döbbenet, hogy babákat leültetnek mesét nézni... Úgy gondoltam, hogy tévézésről csak ovis kortól beszélünk és vitázunk...

Azt sem értem, háttérzajnak minek megy a tévé. Ez a legkárosabb szerintem, ennél még az is jobb, ha a gyerek bámulja.