Melyik a jobb megoldás? (beszélgetés)

Persze, ilyen gyerekek, emberek mindenhol vannak. De emiatt ne aggódj!

Az oviban az óvónők igazi "tyúkanyókként" vigyáznak rájuk és erre akkor döbbentem rá, amikor a szóban forgó kislányom elsős lett...Hogy ott már nem vette senki a szárny alá, mélyvíz volt...

Na de az oviban nem kell félni, mindenkire figyelnek, nem bánthatják.

Mire iskolába kerül, megedződik annyira -pont a közösségtől-, hogy már önállóan is megoldja a necces helyzeteket. (Vagy elkerüli, vagy szól valakinek, bárhogy).

Az én lányom félt pl. a nála nagyobb fiúktól. Ok nélkül sírva fakadt, pedig sosem bántotta egy sem.

Hát ezt már rég leküzdötte:-)

Akkor tényleg nagyon belevaló kiscsaj lett a lánykádból:) Ovis könyvekből én is szoktam kisfiamnak olvasni:) Először én is úgy gondoltam, hogy várok még egy évet az óvodakezdéssel, de belegondoltam, hogy ha még egy évig főleg felnőttek között lesz, nem biztos, hogy jót teszek vele.

Mert egyébként kisfiam nagyon érdeklődő kisgyermek, mindenki felé nyitott kedves, és itthon igazi örökmozgó, eleven kisördög:) Csak idegen helyen és idegen emberek között oldódik fel nehezen. Nem tudom hogyan fog viselkedni az oviban nélkülem, mert nem is volt még nélkülem soha, persze a nagyszülőket leszámítva.

És a durva kisgyerekeket sem szereti, az ilyeneket messzire el szokta kerülni. Szóval félek, hogy esetleg az oviban lesz olyan gyermek, aki megérzi majd kisfiam félénkségét és bántani fogja. Tudom, hogy kicsit túlaggódó vagyok, de nem tudok ez ellen tenni:)

Semmiképp se mutasd. Én is aggódtam, emlékszem az egyik kisanyukás újságba is beírtam, hogy vacilálok az óvodakezdést illetően, pont ezért, mert kis érzékeny lelkű volt a nagyobbik kislányom és válaszoltak is levélben...Na ezt csak az aggódásra írtam.

Szerintem nálunk jó ötlet volt a Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok, ebből gyakorta olvastam fel és szerintem hasznos volt.

Hát ő volt az, akinek még nagycsopiban is integetnem kellett. Persze akor már nem sírt, csak ragaszkodott hozzá...

Mostanra belevaló kiscsaj lett, be-beszólogat már a nagyobb fiúknak:-)

Én is kb. úgy szeretném csinálni, ahogy Te csináltad:)

Aztán majd meglátjuk mi lesz, mert kisfiam az átlagosnál érzékenyebb, nehezen oldódó típus, ezért kicsit tartok az ovitól /persze nem mutatom:)/.

Persze, ez így van, most hogy mondod, én úgy csináltam, hogy mindig egyre többet voltak az oviba (2x is átéltem 1 év különbséggel:-) ).

Szóval először akkor vittem, amikor az udvaron játszottak a gyerekek és az enyém is boldogan beállt játszani.

Amikor láttam, hogy "beolvadt", elköszöntem tőle és mondtam, hogy ekkor meg ekkor jövök érte.

Először 1-2 órát volt ott, másnap tovább és harmadnapra egy egész délelőttöt.

Másnap már ott ebédelt a többiekkel.

Én úgy gondolom, a mi ottlétünk ne legyen hosszú, nem is konkrétan a beszoktatás, hiszen minden óvónő megmondja, csak addig sír a csemeténk(általános esetekben), amíg ott az anyuka és van kinek. Utána hamar elkezd játszani a többiekkel.

A gyerekek tényleg nem egyformák, az egyiknek 4 évig kellett integetnem az ablakból, míg a második gyakran oda sem jött az ablakhoz...

Ez egyébként egy jó ötlet, ha megengedik, hogy odaálljon az ablakhoz és akkor valahogy beletörődik, hogy tényleg elmentél, de tudja, hogy majd ha eljön az idő, visszajössz.

Én azért a fokozatos beszoktatás híve vagyok:) Egy felnőttnek is nagyon rossz, ha új környezetbe kerül, hát akkor egy pici gyereknek mekkora változás ez.

Sokat mesélek kisfiamnak az oviról, már hónapok óta sokat beszélgetünk róla. Készül rá lelkileg, /én is:)/ de azért más az, ha beszélgetünk róla és elképzeli és más lesz az amikor élesben mennek a dolgok.

Igen, én sem mentem be, mert nem akartam, hogy azt gondolja, ez mindig így lesz.

Szerintem rosszabbat teszünk, ha elnyújtjuk a beszoktatást, mint a rétestésztát.

Gondolom, előtte már úgyis felkészítetted, mire számíthat. Mondogasd neki, hogy ő már milyen nagy fiú, hogy már óvodás...