Megtaláltad az igazit? (beszélgetés)

Kedves Nicole Eggert! :D Egyszer talaltam egy igazit, amelynek nem volt talmi csillogasa...

...egyszer porszivozas kozben elmozditottam a konyvesszekrenyt. Moge volt beesve az igazi, marmint akkor meg nem tudtam, hogy ez az igazi, vagy ez igazi, ezert elvittem felbecsultetni.

A becsusnek mondtam, hogy nem vagyok szakerto es lehet semmit sem er.

Nagyitot vett elo, alaposan vegignezte minden egyes porcikajat, megtapogatta, lemerte a sulyat, probakat vegzett rajta, majd elegedetten felsohajtott.

-Tokeletes alak...

-Tehat valodi?-kerdeztem valosaggal nyugtalanul, mert nem szeretem a hamis es al dolgokat.

-Ettol valosagosabb mar nem is lehet - nyugtatott meg a becsus - a

erteke pedig...

-Pillanat - vagtam kozbe - eszmei ertekrol beszelunk?

-Ugyan - legyintett - olyan ez, mint egy gyonyoru no, aki "megfizethetetlen", megis megvan a maga ara. Szoval az erteke olyan 1.2 millio forint...

Neztem a vastag, sulyos szinarany nyaklanc fonatait, amelyek olyanok voltak, mint az egymasba kapaszkodo kevek. Akkor tenyleg talaltam valami "igazit"...

Nem csal meg, nem csap be, onmagaban valoan szep. Csak van.

Nem magasak szerintem; egyébként igen, vannak igényeim éspedig, mint már írtam: legyen ápolt (akinek ez nem igény...), nálam egy picit magasabb, mert ez nekem így a megfelelő; olvasd el, amit írtam lejjebb. Ezek a külsővel kapcsolatosak, ami nem irreális, nem írtam, hogy legyen Brad Pitt és Johny Depp összeklónozott változata:)

A belső tulajdonságról szól a többi, a külsővel kapcsolatos csak ennyi.

Senki sem jó? Hiszen már megtaláltam azt, aki a legjobb:) és akit úgy szeretek, de nagyon, ahogy van és semmit, de semmit nem akarok rajta változtatni.

Én annyit érek? Azért az értékeimmel tisztában vagyok, de nem hiszem, hogy el lennék szállva magamtól. Teszek azért, hogy a kapcsolatom nagyon jó legyen, számomra a kedvesem az első, persze úgy, hogy nekem is jó legyen minden.

Persze, hogy nem a hibákat keresem a kedvesemben:) mivel Őt választottam és Ő engem, az apróbb kis "hibákat" nem fújjuk fel, nem csinálunk bolhából elefántot, hanem igyekszünk maximálisan harmóniában együtt lenni.

Szóval igen, kedves Johny, megpróbáltam, hogy mint írod: "az erényeit mérlegelem", és bejött:)

Tul magasak az "igenyeid". Ez a "nekem senki nem jo, mert en annyit erek" effektus elobb-utobb visszaut.

Azt nem probaltad meg ki, hogy nem a hibakat keresed a jeloltben, hanem az erenyeit probalod merlegelni?

Velemenyemet mar kifejtettem mashol,csak megismetelni tudom. Nem letezik olyan, hogy "az Igazi". Csak hozzam illo nok vannak, azokbol pedig sok van.

Azt pedig, hogy mukodokepes lesz-e a kapcsolat valamelyik hozzam illovel sok kulsodleges tenyezo (is) befolyasolja.

Peldanak okaert, ha az erdeklodesunk ugyanolyan es meg a szex is kivalo (azert ezt hoztam fel peldanak, mert itt minden no ezt tekinti etalonnak egy kapcsolat minoseget illetoen, pedig nem az), de mondjuk imadatom targya azt kovetelne, hogy a nem is velunk lako nyomorek anyamat (ha lenne ilyen)adjam be egy elfekvobe, mert ot "zavarja", akkor itt vege is lenne a romancnak, mert rajonnek, hogy a (jo) sziv es az emberseg nem tartozik az erenyei koze.

Lehet, hogy egy masik noben ez megvan, de az erdeklodesunk mas. Ez mar inkabb adna okot kompromisszumra, mint az elozo felallas.

Szerintem egy igazi van, minden zsáknak meg van a foltja, csak lehet, hogy valami miatt vagyunk egy páran, akik nem rögtön botlunk bele... mert mondjuk, meg kell tapasztalnunk néhány nem igazit, hogy észrevegyük, ki az igazi számunkra:)

Ez önismeret is; kinek több, kinek kevesebb idő kell hozzá, hogy észrevegye és megismerje azt az embert, aki valóban olyan értékekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, ami számára fontos.

Nekem futnom kellett jó néhány kört, mire ráébredtem, hogy azok az értékek, ami alapján az exeimet választottam, csak kívülről, a család által rám rakott elvárások. Kellett egy kis egyedül töltött idő, hogy rájöjjek, nekem mi a fontos.

A piros pöttyös az igaziiii!! :)))

(MOndtam a nejemnek is,mikor 2éve elkapta a gyerektől a bárányhimlőt...)

aranyos a kérdés... és elgondolkodtam... :)

nekem a Milka az igazi <3 :D

Igen, kis dolgokban örömmel idomulunk a szerelmünkhöz, de a nagyobb dolgokban, alap tulajdonságokban szerintem senki sem változik.

Nálam ahhoz, hogy azt mondjam "igazi", most már az is kell, hogy megismerjem és lássam, milyen a személyisége, milyen ember Ő, és miután megismerem, az egész emberbe szeretek bele és akkor merem azt mondani, hogy "igazi."

Ez fokozatosan alakul. Valahogy én nem vagyok az a típus, aki együtt van valakivel egy - két hete, és már rögtön ott a rózsaszín köd. Nekem ez sosem jött így hipp - hopp.

És a hibái nem hibák, hanem Ő olyan, a személyiségének a része. Persze, nem szélsőséges tulajdonságokra gondolok; amit az egyik ember nem lát hibának, azt egy másik annak láthatja.

Az igazinak már a puszta jelenlétének is örülök; elfogadó vagyok. Nem csinálok bolhából elefántot, mert örülök, hogy velem van.

Min tetszik kérem szépen somolyogni?

:)))