Megmagyarázhatatlan vonzalom (beszélgetés)

Akkor te nagyon szerencsés vagy, örülj neki.

Az emberek nem tehetnek az érzéseikről, így azok nem is lehetnek tisztességtelenek. Ilyenformán az érzések nem, csak a tettek számítanak. Érzelmileg "megcsalhatom" a párom. Ettől nem leszek erkölcstelen, ha a tetteimben pont arra használom fel ezeket az érzelmeket, hogy elgondolkozzak rajta, miért bukkantak fel, és mi a probléma a kapcsolatomban. De igazából akkor sincs joga senkinek elítélni engem az érzelmeim miatt, ha csak engedem nekik, hogy legyenek, de nem teszek semmit az érdekükben.

Egy szóval nem írtam, hogy szakítson.

Én mondjuk nem érezném tisztességesnek, ha a férjem a kolléganőjéről fantáziálna hónapok óta, és bizony azt gondolnám, hogy komoly probléma van a kapcsolatunkban.

De persze ha másnak ez belefér, akkor OK.

Egyébként meg elmúltam ötven, de sosem fantáziáltam másról, ha párkapcsolatban éltem. Szóval nem fordul elő mindenkivel...

Köszi az alapos választ!

Igen, sajnos mindenben igazad van, amit írsz, az egyik helyzet kB teljesen leirja az én szitumat. Az élethelyzet nehéz, de hát ezek szerint neked nem kell ezt magyarázni

:) és te hogy veszelted át a saját ugyeidet?

Szerintem te már most is tisztességtelen vagy a pároddal.

Egyébként én csak pasikkal dolgozom, van akit kedvelek, és van aki iránt érdeklődöm, sőt a családja iránt is, de ez még messze nem jelenti azt, hogy bármit is akarnék tőle.

Sőt kijelenthetem, hogy nem akarok tőlük semmit, szóval erre ne alapozz.

Fogalmam sincs hány éves vagy, de vagy te vagy túl fiatal, vagy én túl öreg, mert ha valakit ismerek 9 hónapja, aki megbabonáz, napi kapcsolatban vagyok vele és eddig nem volt semmi, akkor szerintem ezután sem lesz...

Ha az ember kapcsolatban van is, teljesen normális, ha időnként (nem havonta…) megtetszik neki más. Főleg egy hosszú kapcsolatban. Sőt, az is normális, ha esetleg belezúg valaki valaki másba. Nem kellemes, de természetes. Nem vagyunk fából. Ha ez megtörtént, a következőket kell mérlegelni:

Jól működik-e a mostani kapcsolat?

1. Nem? Ki kell lépni, attól függetlenül, az a másik akar-e valamit vagy sem, mert csak húzzuk a saját és a másik idejét.

2. Igen? Akkor megéri-e kockára tenni azt, ami van. Nyújthat-e egy új kapcsolat olyat, aminek a varázsa nem csak a kezdeti állapot izgalma? Megéri-e kockára tenni ami van, egy bizonytalanért, csak mert új és azáltal izgalmas? Nem emlékeztető-e ez csak, hogy a meglévő kapcsolatot kellene csak feldobni? Hisz ha beázik a tető, akkor a tetőt javítod meg, nem állsz neki új házat építeni az alapoktól.

Ha a második opciót választod, távolságot kell tenni magad és a másik közé, nulla kontakttal. Az elején nagyon rossz lesz, de arra kell fókuszálni ami van, és nem arra ami nincs. Ezért nincsenek már hosszú párkapcsolatok, mert mindenki azonnal kilép ha ilyen történik vagy megcsalást választ ami szakításhoz vezet. Egyébként kétszer éltem át hasonlót a 11 éves kapcsolatomban, mielőtt valaki mondja, hogy de nem is, meg mondani könnyű! :) Sok erőt kívánok bárhogy is döntesz!

Valahogy átalakul az anyai ösztön és megérzés,ha kirepül a gyermek a fészekből és párkapcsolatra lép,szóval innentől része lesz a meny vagy vő is a képnek,úgymond rátelepszik a képre az anyai ösztön...

[link]

Az az érzésem, hogy lány vagy.

Lehetnél fiú is, azokban is meg van ez a hajlam.

Nézd jártam hasonló cipőben.

Jött egy lány.

Rendkívül szimpatikus volt.

Kaptunk külön szobát, munkakörünk összekötött minket.

Tudtam, hogy jár valakivel, de mégis ott motoszkált bennem.

Egyszer kihagyott egy évet, az anyja is ismert már.

Tudta ki vagyok.

Meglátogattam.

Nem szeded ki belőlem hol.

Nagyon jól kijöttünk egymással.

Munkaidőn kívül is, ezt otthon simán el lehet sikálni.

Nekem is volt (van) kapcsolatom.

Egyszer csak felmondott.

Tudod az idő mindent megold.

Halványulnak az érzelmek.

Évente találkozunk.

A párom is elfogadta.

Mondtam neki találkozzunk.

OK!

Tartottunk közös bulit, ő jött a pasijával.

Semmi nem volt.

Semmi gond.

Ideje találkoznom vele.

És bármit mondtam, nevetett.

Fel is hívom.

Csak egy gondolat még.

Ne zúgjál bele senkibe akivel egy helyen dolgozol.

Hiába vársz ki, ha befelé mész az erdőbe.

Van egy mondás: "Minden emberben két kutya harcol. Tudod, melyik fog győzni? Amelyiket jobban eteted."

Igen, ennyi idő után ki merem jelenteni, hogy ha lenne rá mód, biztosan akarnék többet - ez is a traumatikus élmény része volt, hogy ezt beismerjem magamnak.

Amit vele kapcsolatban tudok, hogy ő nagyra tart engem és baromira tisztel,ez gyakran kifejezésre is jut nala valamint vannak arra utaló jelek, hogy kedvel és érdekli, mi van velem. Nyilván fárasztani senkit nem szeretnék sztorikkal, ha érdekel, írok egy-ket példát.

A 'kapcsolatunk' bizalmi része egyébként folyamatosan fejlődik, sokkal közvetlenebb napról napra, (nem egy hosszú, inkább kb. 3/4 éves szorosabb ismeretség ez, korábban csak látásból ismertem), ugyanakkor engem lepett meg a legjobban, milyen érzések támadtak bennem az utóbbi időben. És ezt nem tudom hova rakni, én nem szoktam ilyen lenni, ezért gondolom vagyis érzem azt, hogy valami komolyan megerintett benne, de pontosan nem tudnám megmondani, mi és mikor. Ezért jobb híján csak kivarni tudok, hogy múljon el ez valahogy, ha el tud at all...

Lehet, hogy pont azért vonz, mert meroben más mint az eddigi pasijaim. Nem tudom.

A járatlan úton egy lelki társ...lehet hogy túlgondolod és csupán infója van számodra,ami fontos,de munkakapcsolatban nem fog előjönni a szövegkörnyezet ehhez.De már Freud is megmondta,az elfojtás perverzióhoz vezet,beidézem a lényeget: "A perverzió az emberi viselkedés azon formáira vonatkozó kifejezés, amelyek eltérnek a hagyományostól és normálisnak tekintettől. Eredeti definíciója szerint "elhajlás az eredeti jelentéstől vagy tantól", szó szerint elfordulás a normáktól. Wikipédia"

Amúgy kívülállónak aki ismer,látszik a viselkedés megváltozása(anyós).Ha eszes is,véged van.Mivel dilemmázol,így nem kérdés az út előtted,csupán a módszer az.

"Én azt gondolom amúgy, hogy én neki nem vagy legalábbis nem tűnik így(bár önbizalommal sosem volta elhalmozva, ez is tény, szóval még az is lehet, hogy csak nem látom, ha ő is szimpatizál velem), ráadásul még ha így lenne se hiszem hogy ő jelenleg ott tart az életében, hogy komoly kapcsolata legyen - már ha volt egy is eddig, ugyanis fiatalabb nálam"

Ezt a részét nem értem...

Annyit levágtam, hogy kolléga az illető. Ő laza, vidám, viccelődő, számodra bejön. Oké, nincs ezzel baj, de mintha te lennél, aki többet szeretne ennél?

Sziasztok!

Gyanítom több hasonló téma lehet a fórumon, és pont ezért is írok ide, hátha járt már hasonló cipőben valaki. Nagyon keresem a kiutat, másfelől kíváncsi vagyok, nálatok hogy oldódott meg (ha megoldodott) az 'elérhetetlen személy' iránti vágyakozás? Sajnos én ilyen cipőben járok most, miközben kapcsolatom van, és egyrészt tisztességtelennek tartanék bármilyen lépést a párommal szemben, de közben magam sem tudom, miért, ez a másik személy totál kiakaszt, meghülyít - persze, próbálok uralkodni magamon. Erre nemrég jöttem rá, mert több hónapig magam sem realizáltam ezt a dolgot,de most már be kell látnom, hogy tetszik. Én azt gondolom amúgy, hogy én neki nem vagy legalábbis nem tűnik így(bár önbizalommal sosem volta elhalmozva, ez is tény, szóval még az is lehet, hogy csak nem látom, ha ő is szimpatizál velem), ráadásul még ha így lenne se hiszem hogy ő jelenleg ott tart az életében, hogy komoly kapcsolata legyen - már ha volt egy is eddig, ugyanis fiatalabb nálam - nem is 1-2 évvel.

Nem tudom, mit csináljak nagyon bosszant, hogy lassan úgy tűnik, magamtól nem tudok úrrá lenni azon, hogy ne keressem a társaságát valamilyen módon , ne írjak neki naponta (munka ügyben, mert amúgy együtt dolgozunk). Abban szinte biztos vagyok, hogy egyelőre ő nem tudja, mi dúl bennem.

Nagyon sok energiámba kerül elnyomni ezt a vonzalmat , és eleve, mire rájöttem vagy beismertem magamnak, hogy ez az, ami, az már egy traumatikus élmény volt, így persze minden további történéstől, legyen az jó vagy rossz rettegek.

Nektek mi segített, ha segített ever bármi? Hogy lehete ebből viszonylag épen kimászni?

Köszönöm!