Mégis sikerült

Annyira már nem emlékszem a részletekre, de 17 évesen már elértem a 120 kg-t. Aztán egy depressziós korszak után elkezdtem járni szórakozni és akkor határoztam el, hogy így nem mehet tovább... Megtörtént a sokak által emlegetett "kattanás".

Elkezdtem a körülbelül századik diétámat január közepén. Kissé drasztikus volt, napi 7-800 kcal volt a bevitelem. Viszonylag gyorsan, júniusra lefogytam 85 kilóra. Boldogságos egy időszak volt számomra, bulik, ismerkedések. 18 évesen megismertem a mostani páromat. Nyárra visszahíztam 92 kilóra. De szerencsére visszafogytam 80 körülre...

Három év elteltével, ahogy karácsony után mindig, nekiálltam diétázni, de nem sok sikerrel. Nem tudom, hogy volt ennyi kitartásom. Nem túl gyorsan, de nem is ez számított, lefogytam a jelenlegi súlyomra, 67 kg-ra. Nem kínzó módon 1500 kcal-os étkezéssel és napi szintű mozgással, szépen lassan megy le a súlyom.

Óriási öröm ez számomra, hogy már a normál kategóriába tartozok. De még nem értem el a célomat, az 58 kilót. Bár az lehet, hogy már kevés lenne a 175 centimhez, nem akarok nagyon vékony sem lenni.

De vannak szomorú oldalai is a sikernek.

A bőröm nagyon csúnya lett. Sikerült elintéznem egy TB alapon finanszírozott hasplasztikát, december elejére.

Másik árnyoldala az, hogy mániákusan számolom a kalóriákat. Még ha csak egy falatot is ettem. Mindent lemérek a konyhai mérleggel.

Nem megfelelő az önképem, még mindig kövérnek látom magam, remélem, hogy ez meg fog változni.

De mindennek ellenére rendkívül büszke vagyok magamra,hogy csaknem a fele súlyomat leadtam :)