Fogyókúra... megint

De kezdem inkább az elejéről.

Az én családomban nincsenek kövérek, én vagyok az egyetlen. Már gyerekkorom óta mindenki le akar fogyasztani, de sokáig nem érdekelt a dolog.

Az óvodában és az iskolában kezdetben sokat csúfoltak és bántottak. De ezt idővel megtanultam „nem meghallani”. Aztán mikor már nem jártam suliba és sajna a nagy betűs életben nem találtam munkát, akkor csak otthon ültem és ettem. Mert szó ami szó, imádok enni és ezt édesapám szerettette meg velem. Ő nem volt kövér, de imádott enni.

Aztán 23 évesen 134 kilósan rájöttem, hogy soha nem lesz senkim, ha nem változtatok. Igaz, volt két barátom, de mindkettő elhagyott.

Ekkor apukámmal elhatároztuk, hogy lefogyaszt engem. Nem próbáltam semmilyen diétás italt, gyógyszert, semmit, csak betartottam egy nagyon fontos szabályt: este nem szabad ennem

Az első 2 hét maga volt a pokol, mert addig mindig nagy adag vacsorával jóllakottan feküdtem le és most hiányzott.

Így ment napról napra hónapról hónapra és egy év alatt sikerült 30 kg-ot fogynom. Akkor 100 kg voltam, de sajnos akkor hagyott el éppen a második párom és bánatomban az ételbe menekültem. Szerencsére csak 2 kilót híztam vissza és rá 4 hónapra megismertem életem szerelmét, akivel júliusban leszünk 2 éve együtt.

A nagy szerelem mellet viszont sajnos 8 kilót visszahíztam. Így most megint fogyókúrázom, de most már sajnos édesapám nélkül, mert ő tavaly októberben meghalt. Nehéz volt és még mindig az, de tudom, hogy ő is azt szeretné, ha folytatnám az életem. Így most egyedül fogok bele és meglátjuk, mit tudok kihozni belőle.

Én csak ezt azért osztottam meg veletek, mert szerintem úgy is lehet fogyni, hogy nem változtatsz máson, csak a menyiségen.

Kívánok mindenkinek nagyon sok kitartást és erőt, mert a fogyókúrához az is kell!