Megéri ezért kockáztatni? (beszélgetés)

Menj egy kicsit közelebb:))

A szem a lélektükre,mindent elárul.

És miből mit következtethetek ki, mire gondolsz pl? A gond ezzel, hogy tényleg nincs időnk munkaidőben beszélgetni. Esetleg még azt próbálnám ki pl, hogy ha elmegyek mellette, utánamnéz-e.

Ha addig összeszedem a bátorságom és jól alakulnak a dolgok, egyetem alatt majd megkérem, mutasson meg ezt-azt a suliban, a városban. :)

Természetes,hogy visszafog mosolyogni.....

inkább a szemét és a mozdulatait nézd,testbeszéd árulkodóbb.

nem úgy értettem a feláldozást,hogy szenvedés vele lenni :D

ha elmondaná az új pasi,hogy akar téged,akkor belemennél ,nem? így máris semmi értelme a mostani kapcsolatodnak.

persze ez az én álláspontom,szerintem tisztességtelen dolog tovább húzni egy kapcsolatot csak azért,mert kényelmes és mert nincs jobb.persze,hogy nem úgy kezdtél anno bele hogy mostanra kimerül a dolog,de megtörtént.

a párod sem tudja addig az igazit keresni ameddig azt hiszi vele fogod leélni az életed.

na ez lehet kicsit zavaros lett de rohannom kell..

Igen, tudom hogy ez így már nem az igazi, ha más felé kacsintgatok.

A helyzet az (ezért nem naiv gondolat, hogy a barátom miatt nem közeledik), hogy mi hárman egy helyen dolgozunk. Így, amíg (még a nyáron) a barátom ottvan, addig kizárt, hogy bármi is legyen. Talán, ha lesz időm, finoman megpróbálok barátilag közeledni felé, kérdezgetni, ismerkedni, bár nagyon nehéz (sosem kezdeményeztem és nem akarok lebukni). :( Aztán ha tényleg olyan jó valójában, amilyennek látszik, ráérek dönteni. :)

20 éves vagy.Előtted az élet és még számtalan jó pasi.Úgyhogy csak azért ne legyél a pasiddal,mert ő a égi és megszokott.Ez kiszúrás vele is és magaddal is.

A pasik meg nagy ívben szarnak arra többnyire,hogy neked van-e valakid,avagy sem.Ha valakit nagyon akarnak,akkor megteszik a megfelelő lépéseket.

Nem áldozom fel magam, mert mint embert és barátot nagyon szeretem és becsülöm, nem szenvedés vele lenni. Egyébként soha, a másfél év alatt senki másra rá sem néztem, őszintén. De ez a srác most elbűvölt, nem tudok mit tenni. Nem tudom, hogy vajon csak a sors akar próbára tenni vagy tényleg ő lenne most a nekem való?! Olyan keveset tudok róla, így ez mind megválaszolatlan marad egy darabig.

Az első, amire gondolni tudok, hogy valahogy meg kellene tudnom, én tetszem-e neki. :)

Ha nem tudod elképzelni jelenlegi barátoddal az életed öt-tíz év múlva,hagyd el.

Egyébként egy jól működő kapcsolatban ez nyilván eszedbe sem jutna.

De miért nem próbálod a jelenlegi kapcsolatod feldobni?

Tudod-járt utat járatlanért....nem biztos hogy megérné...szerintem.

Van egy másfél éves kapcsolatom, eddig minden egész jól ment a barátommal, keveset veszekszünk, hasonlóak a terveink, céljaink, egy iskolába jártunk...stb., viszont a kapcsolatunk nagyon ellaposodott és tudom, hogy sosem volt és sosem lesz ez az a szerelem, amit annyira akartam.

A gond ott kezdődött, hogy nemrég kikerültem külföldre, ahol megismertem egy nagyon helyes srácot (aki ráadásul munkatársam, külföldi) és nem tudom őt kiverni a fejemből. Hetente többször látom és egyszerűen elolvadok még a mosolyától is. Ő viszont tud a barátomról, ismeri őt, így gondolom még akkor sem közeledne, ha én is tetszenék neki. Nagyon kedves, bár távolságtartó velem, ez jelenthet csak sima munkatársi kedvességet is, ezért nem merek semerre sem lépni.

Ősszel viszont kezdődik az egyetem és egy helyre fogok járni ezzel a helyes sráccal, így a kísértés még nagyobb lesz.

Nem tudom, mit tegyek. Nagyon vonzódom ehhez az új sráchoz, sokkal jobban, mint bárkihez eddig. Viszont még mindig ragaszkodom a jelenlegi barátomhoz, és sosem akarnám megbántani, hisz tudom, hogy szeret, és hogy jó ember. Ti mit tennétek az alábbi helyzetben? Kideríthetném esetleg valahogy, hogy tetszem-e egyáltalán a külföldi srácnak? Megéri ezért kockáztatni a kapcsolatomat?