Megengedhető a kezelő orvos viselkedése? (beszélgetés)

Az orvosoktól elvárjuk, és azt gondolom, hogy el is várható, hogy ha rossz napja van, ne a betegen vezesse le. Mindig legyen türelmes,és tapintatos. Azért lett orvos, hogy gyógyítson, segítsen a betegeken. Némelyik olyan pökhendi, és mindig azzal takaróznak, hogy ők is emberből vannak. Akkor miért hiszik magukat félistennek?

Ha legközelebb ilyen van, szólj neki nyugodtan, hogy így is épp elég tréül vagy, kíméljen meg a gúnyolódástól.

Lehet, hogy csak rossz napja volt, ilyen mindenkivel megesik. Nem tudhatod, hogy mi mindenen ment át aznap, a betegek bizony sokszor nagyon idegesítőek tudnak lenni, főleg azok, akik nem is betegek, csak bejárnak, mert azt hiszik, hogy betegek.

Persze az, hogy rossz napja volt, az nem leheh úgymond kifogás, de ha jobban belegondolunk, nagyon kevés ember "rendes". Miért épp az orvosok lennének rendesek? Lehet, hogy eleve olyan gondoszkodó a természete, de tényleg lehet csak egy nagyon rossz nap vagy időszak következménye ez a "beszólás". Bárkinél be tud telni a pohár, nála lehet, hogy így ütött ki. Láthattad következő alkalommal, hogy kedves volt hozzád.

"jobb itthon maradni és magadat kúrálni bármi is a bajod, mert ha nem tudsz segíteni magadon, akkor max. a Jóistenre számíthatsz ( amennyiben jóban vagy Vele) az orvosok ugyanis ezer esetből minimum 999-ben csak rontanak a testeden-lelkeden"

Te ezt a 999-et komolyan gondolod?. Amiket leírsz annak a valóságtartalma hát mondjam?

Igen, abszolút mértékben egyetértek, másként látja, sajnos sokkal negatívabban. :(

Azért sajnos, mert így a maga ( és családja-rokonai) bajával is csak az utolsó, vagy az utáni pillanatban fanyalodik arra hogy doktorhoz forduljon.

Igen, az empátia és türelem már magában is fél gyógyulás lenne --ahogy írod--kár hogy csak igen kevés gyógyító használja .

Azt nem írtam, hogy 25 éve dolgozom kórházban, talán innen fakad az intenzív orvosiszonyom.

Sajnos nem jót tesz folyamatosan benne lenni és hallani a "viselt dolgaikat". :(

Igen, igazad van, nem mindig hasznos az öngyógyítás, csakhogy sok Dr-nak hiába van a neve előtt ez a két betű, nem jelent semmi egyebet mint azt hogy az illető nagy türelemmel 6 évet végigült az orvosi egyetemen, emellett emberileg és szakmailag is egy grósze zéró.:(

Persze vannak kivételek, tőlük ezúton is elnézést kívánok.

A te történetedből azt szűrtem le amit igen sokszor elmondok magamban és másoknak is. Segíts magadon, az isten is megsegít!

Az egész történetemek annyi lényege van, hogy miután nem megy az öngyógyítás, akkor fordulok az orvoshoz segítségért. Azt gondolom, nem minden esetben hasznos az öngyógyítás, mert történt olyan eset is velem, amikor többet ártottam magamnak, mint amit használtam. Ha minden esetben tudnánk öngyógyítást végezni, akkor mindenkit dr. xy-nak hívnának. Az eredeti történetnek is az volt a problémája, hogy a gyerekkori törés nem lett orvosolva.

Szia, nekem a helyi nőgyógyászokkal voltak folyamatos viselkedési és kommunikációs gondjaim évekig. Addig fajult a dolog, hogy a legutóbbi "összecsattanás" után elmentem a betegjogi biztoshoz és panaszt tettem arra a valakire, aki a legbunkóbban beszélt és viselkedett velem több ízben is.

Volt 3 tárgyalás, végül igazat adtak nekem és írásban elmarasztalták az illető "nagyokost", ettől függetlenül minden maradt a régiben, ergo nem érte meg a hajcihőt az egész.

Magam annyit szűrtem le tanulságnak ebből az egészből, hogy jobb itthon maradni és magadat kúrálni bármi is a bajod, mert ha nem tudsz segíteni magadon, akkor max. a Jóistenre számíthatsz ( amennyiben jóban vagy Vele) az orvosok ugyanis ezer esetből minimum 999-ben csak rontanak a testeden-lelkeden :(

Ez az orvos nem körzeti orvos, hanem szakorvos.

Egyébként ma nagyon rendesen beszélt velem.