Még várok rá... II. (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Még várok rá... II.
Tégy úgy ahogy szeretnél sellobaby.
Nincs értelme veszekedni,az élet a legjobb tanítómester.
Úgyis csak a saját tapasztalataidon keresztül érted meg miről beszélnek a többiek.
Nem kaptam kielégítő választ! Én azt kérdeztem, hogy, ha egy ismerősöd sérteget, az kevésbé érint érzékenyen, mintha egy vadidegen? Tőlük eltűröd. Mert ezt írtad. Engem az érdekelne, hogy mi alapján teszel különbséget. Belül. Úgy értem, hogy ugyanazt a sértést egy baráttól elfogadod, miközben egy idegentől nem. Ezt nem értem.
Persze, ha barátaidnak elmondasz valamit, az nekik szól. De itt idegenek alkotnak véleményt. És, ha az nem tetszik, attól még vélemény, feljogosítottál rá mindenkit, hiszen nyilvános cikket írtál.
A lehülyézéssel nem értek egyet én sem.
Én biztosan máshogyan fogalmaztam volna. De az én véleményem szerint is nagy butaságot csinálsz és szemellenzőt hordasz....
Kedves bubu99!
Szerencsére olyan ismerőseim, barátaim vannak, akik elmondják normális hangnemben a véleményüket, nem sértően, akik ha kell, velem nevetnek, vagy éppen velem tudnak sírni, megtalálom őket, ha szükségem van rájuk, és nem küldenek el legyintve, hogy "hülye a cikk írója"...
Remélem, kielégítő választ kaptál.
Kedves cikkíró!
Mit vársz az emberektől? Megerősítést, hogy jól döntöttél? Pillanatnyi boldogságot lopsz, (ami persze nem is boldogság), hogy a jövőben sokat szenvedj. Mennyire egészséges az, ha az ember a volt barátja előtt hever a földön? Kúszik, mászik? És megmagyarázza ezt magának? Hol a nőiesség, a büszkeség, a tartás.... A szemetesben van.
Egy nő nem alacsonyodhat le idáig! Olvastam a hozzászólásokat. Ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy a fiúnak mekkora szabadság kell. Hol a tisztelet a másik iránt? Téged tisztel ez a fiú? Persze, hogy nem. De ez nem baj, a baj az, hogy te saját magadat nem tiszteled. És ez a mérce a fiúnak, hiszen bármit megtehet, te ott leszel mindig.
Szerintem nem jó, ha az ember feladja a női, vagy adott esetben a férfi mivoltát egy délibáb kedvéért. Homokba dugod a fejed...
Egyet értek survivor3-al és azt mondom sellobabynak,hogy tartson ki az elvei mellet nem úgy mint a többi csaj aki feladta
Én drukkolok neki mert meg szenvedett érte
Ti meg szégyeljétek magatokat,hogy ennyire lehuzzátok
Biztos,hogy van olyan okos mint Ti és nem tanácsot kért hanem meg osztotta veletek a boldogságát
Baby nem mindent szeretne mit Ti hanem engedi élni a másikat és nem láncolja magához
Ti csak úgy tudtok elképzelni valakit magatok mellett ha állandóan ott van mint egy személyazonosság amit a táskátokba cipeltek
Ez konzervativ felfogás de a mai kapcsolatok már nem ezeken az alapokon müködnek
Sellobaby okossan csinálja és a végén ö kerülki gyöztessen mert van hozzá türelme és esze is
Nem benneteket akarlak ezzel bántani de nem lehúzni hanem drukkolni kellene neki
Majd ö eldönti mit szeretne
kedves Sellobaby!
Mi itt nem téged szapulunk, hanem szeretnénk, hogy te okosabban dönts, mint mi. Ha megnézed, mindegyikőnk volt ilyen helyzetben, mint te, de legalábbis hasonlóban, és így vagy úgy, de vége lett. Lezárták. Nem futottunk utána, de mi is többet adtunk egy kapcsolatba, mint kellett volna, mert elbízta magát az illető és tutira vette, hogy mi akkor is ott leszünk neki, ha megcsal, ha lábtörlőnek használ minket.
Aztán eljött a döntő pillanat, megelégeltük a helyzetet, és bár nagyon fájdalmas tud lenni, de lezártuk. Ki így, ki úgy, de kiléptünk belőle, hogy ne őröljön fel bennünket.
Mi ezt a fájdalmat szeretnénk, hogy elkerüld, és elfelejtjük azt, hogy az a sok rossz kellett a végső lépés megtételéhez...
Járd az utad, de vigyázz magadra..:)
Üdvözlettel: Timmy84
Az utolsó gondolatot osztom én is!!!
Szerelmes tipus vagyok,azaz voltam amíg meg nem éreztem milyen is az anyai szeretet.
Persze a férjembe még szerelmes vagyok de ez már más.Nem rosszabb,nem kevesebb.De aki anya ezt már biztosan érti:)
Én is csak azt tudom kívánni neked Sellőbaby,hogy az életed jól alakuljon.
És mi az h jó?Hát az amit te választasz!!!!
Hát mindenki maga tudja mikor lesz ott az ideje hogy családja legyen,én azt akartam hogy fiatalon anyuka lehessek,mert 30on felül nem nagyon akarok szülni és szerencsére sikerült.
Kívánom hogy te is minél hamarabb tanulj és éld át a házasság minden élményét és egy baba nagyon nagy örömét!Az anyaságot aminél nincs szebb és jobb a világon még a szerelemnél is!!!:-)
Jó kíváncsi leszek hogy alakul a dolog!
Az a srác akivel úgy voltam mint te,együtt élt egy csajjal 3évig,dobta most egy 19évessel vanő sem komolyodott meg.
Szia!
Én is 4,5 évig jártam ebben a cipőben mint most te.És én is azt írom amit Bettike.Ma férjem van és egy gyönyörű lányunk amit semmi kincsért oda nem adnék.
DE!!!Kellett az a 4,5 év ahhoz,hogy nyugodt kiegyensúlyozott és "okos" feleség legyek.
Minden jót kívánok neked és sok boldogságot az életedhez,akár vele akár mással.
KÖSZI, SURVIVOR3!
Látod, a nők már csak ilyenek...:-( Nem kívánom az engem ostobának tartó, szó szerint lehülyéző hozzászólóknak, hogy átéljék, amit én, bár lehet, nem ártana nekik. És igen, minden hibája ellenére SZERETEM ŐT. Lehet, hogy másik nő nem kínlódna ennyit egy pasiért, és legyint rám, de azt meg én nem tudnám megtenni, hogy "na, ő nem jött be, jöhet a 100.". Az, hogy leírtam másoknak a történetem, egyfajta bizalom is idegen emberek felé. Ha bíztatni nem tud valaki, a lenézésre nem vagyok kíváncsi. Ha valaki fontos a számomra, hagyom, hogy ő élje az életét, ahogy szeretné, és ha szüksége van rám, ele mosolygok, vagy éppen sírok. De TISZTELETBEN tartom az érzéseit!
KÖSZÖNÖM NEKED még 100szor!