Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Médiában dolgozók, újságírók, bemondók, szerkesztők, operatőrök, rádiósok ide! fórum

Médiában dolgozók, újságírók, bemondók, szerkesztők, operatőrök, rádiósok ide! (beszélgetés)


2011. ápr. 14. 14:14

Sziasztok!

Bárkinek, akinek az az álma, hogy a fórum címében szereplő munkája legyen :), annak ajánlom figyelmébe a BKF-et (Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola). Csak néhány képzés a sok közül: kommunikáció és médiatudomány, televíziós műsorkészítő, kameraman, mozgóképkultúra és médiasmeret stb. Ezek mind 3 éves, diplomát adó alapképzési szakok, itt minden szak és infó fent van:

[link]

19. Burkuska (válaszként erre: 18. - Poccok)
2011. febr. 7. 16:12

Szia!


Az én véleményem az,hogy felejtsd el. Miért? Mert ide minimum diploma kell,de még inkább érzék.Én nem látom/tudom,hogy írsz,de gondolom van tehetséged hozzá ha már érdekel...

Nézd,én most fogok diplomázni média szakon,de még ez sem ér sokat,nyomulni kell ezerrel,írni,írni,írni és próbálkozni.Szerintem ha van tehetséged hozzá és jól csinálod akkor nyerő vagy.Ez most fizetős ahol tanulsz? Arra jó,hogy legyen egy papírod róla,de csodát ne várj szerintem,

Írj privit ha kedved van levelezni:)

18. Poccok
2011. febr. 7. 12:11

Sziasztok!!! Kérlek válaszolhatok a kérdésemre! Ez életem 1ik legfontosabb döntése lesz!!

ÉR VALAMIT OKJ-S KÉPZÉSBEN AZ ÚJSÁGÍRÓ SZAK (RÁDIÓ MŰSORVEZETŐ,RIPORTER SZAK) ELVÉGZÉSE? EL LEHET HELYEZKEDNI VELE? (SZÁMALK SZAKKÖZÉPISK: OKJ)

Alig tanulunk,könnyen megadják a jó jegyeket.Vannak tanárok akik-en látni,hogy nem is érdekli őket mit tanítanak feleslegesnek érzik és vannak akik úgy tesznek mintha fontosak lennénk (gondolom örülnek,hogy van munkájuk) Nincsennek könyveink,nem nagyon adnak leckét,nem vállalhatunk munkát és össze vissza kell iskolába járni! Amúgy szép az épület:D Kérlek válaszoljatok! Sok embernek fontos lenne! Köszönjük!!!

2010. szept. 29. 15:44
l
16. f303be5590 (válaszként erre: 14. - C82ae2485b)
2010. szept. 29. 15:44
szerintem önéletrajzküldözgetés helyett inkább cikket küldjék
2009. dec. 8. 19:08

Sziasztok!


Kérlek segítsetek!

Már az utolsó mentsváram vagytok.


Mit jelent az újságírók belső köre című kifejezés?


Köszönöm előre is..

2009. nov. 4. 10:15
Én is újságíró végzettségű vagyok, de a szakma egyik oldalából már idejekorán, főiskolán kiábrándultam. Az érdekelne, hogy hogyan lehet bekerülni valamelyik női online magazinhoz, pontosabban mennyi az esélye annak, hogy ez megtörténjen és hová érdemes (konkrét oldal érdekelne) életrajzot adni? Régen soha nem érdekelt volna egy ilyen oldalnak történő firkálás, de mára már bármi könnyed dolognak, másodállásnak örülnék. :)
13. Cucus7
2008. okt. 15. 20:15

Milyen az élet?! Épp most adtam egy "interjut" patkány ügyben. Hiába az újságírók nem felejtettek el, sőt akár hányszor találkozom velük, mindig emlegetnek, szerettek velem dolgozni.

Most is megkeresett az egyik újságíró, téma kellett én adtam.

Sajnos a tavalyi patkány invázió idén is folytatódik a lakótelepünkön, és a házunkban is előfordulnak. Erről jelenik meg egy cikk a helyi újságban. Bízom a szakmai tudásában, kiváló tollú író, tehát finoman de sokat mondóan lesz megírva.

12. Cucus7 (válaszként erre: 11. - Dancingqueen)
2008. okt. 14. 23:58

Köszi kedves szavaidat, de az az igazság, hogy vannak információk amit nyilvánosan nem szeretnék megosztani, és nem azért mert én nem akarom.

Ez egy lehetőség volt elvállaltam, megtiszteltetés volt, hogy rám gondoltak, alkalmasnak tartottak rá.

Ma sem értem?:D)))))))))))))

De úgy éreztem, igen, most vagyok ott, ahol már nagyon régen kellett volna. És nem magamtól jöttem erre rá, hanem más látta bennem a lehetőséget. Néha tényleg igy van, azóta is rácsodálkozom, hogy kívülről jobban látják az ambiciódat, vagy vágyaidat, vagy akár téged is, mert vannak, voltak titkos magamnak sem kimondott álmaim. Ebben az volt a legszebb, hogy megvalósíthattam.


Sajnos vannak "személyek", akik ezt a boldog érzést meg tudják rontani, és meg is rontják.

De tul kell lépni, én optimista voltam, vagyok, leszek, és az idő mindent megold.

Ha érdekel priviben többet.


A fiataloknak viszont azt javaslom, harcoljanak és tegyenek meg mindent azért, hogy azt és ott tudják mívelni, amit és ahol szeretnék. A kitartás mindig meghozta a várt eredményt.

Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek.

11. dancingqueen (válaszként erre: 10. - Cucus7)
2008. okt. 14. 12:29

Szia Cucus:)Persze,hogy "mindenki" lehetsz te is:)Köszönjük szépen hozzászólásod!Ha van kedved,mesélj,hogy jutottál "első médiás melódhoz",élmények,stb,stb. Itt a hoxán "találkoztam" egy lányzóval,és gondoltam, "neki" indítok egy ilyen fórumot,mert nem nagyon tudta,hogy és hol induljon el...ahogy anno én se nagyon:)Mostohaanyum újságíró, ő súgott,hogy mit érdemes megpróbálni, és mit nem...elküldtem hát ezer helyre az önéletrajzomat, míg az egyikről egyszer csak behívtak interjúra....el se hittem:)!!!!Olyan izgatott voltam,hogy a (mostmár) főnökömnek csak hadarni tudtam,hogy én mennyire nagyon nagyon nagyon nagyon szeretném csinálni,és adjon nekem esélyt,bízzon bennem,stb(noha az ég világon semmi tapasztalatom nem volt,és mégcsak nem is ezt tanultam)...Osztán,azóta itten ragadtam:P



Lányodtól nagyon kedves ötlet volt:)...kár hogy nem sikerült:(

10. Cucus7 (válaszként erre: 2. - Ea9bff1b44)
2008. okt. 13. 22:52

Nos én is a mindenki vagyok, .... majdnem.

Beszélni szeretek főleg, de harmatos lányként szerettem papírra vetni gondolataimat, vagy vers, vagy kis szösszenetek formájában. A lányom tavaly meglepetésnek szánta volna, hogy bekötteti, de nem a kis zsebpénzéhez igazodott a költsége. Nem is baj, a kézírás majd neki lesz emlék tőlem.

Mindig közel éreztem magamhoz a médiát, annak is írott változatát, és mint szerintem sokan hátulról kezdem olvasni az újságokat.

Egy kicsit bele is kóstoltam az írásba, és a televíziós riportba. Sajtóreferensként dolgoztam, de persze nagyon rövid idő alatt rá kellett jönnöm, hogy van ám pótolni valóm, nem is kevés.

Egy szakszöveget leadni úgy, hogy életszagú legyen, nehéz, de nekem nem is volt szabad eltérnem a tényektől. De ott voltak a gyakorlott újságírók és riporterek, akik segítettek, nagyon sokat tanultam tőlük. Bár néha nem volt szerencsés, ha átírták az általam leadott anyagot, én titokban örültem neki (csak a nagy főnök nem), volt olyan, hogy nekem titulálta a megjelent cikket.

Persze megértettem, hiszen egy bűnügyi eset, a nyomozás állása vagy befejezéséről adott nyilatkozatban nem mindegy mi jelent meg.

Már nem művelem, nyugdíjba jöttem fiatalon, de nosztalgiázni szabad, ugye?

9. peka
2008. okt. 11. 21:38
köszi szépen.:)
2008. okt. 11. 17:42
Én "mindenki" vagyok.:)))
2008. okt. 11. 17:37

bár nem vagyok újságíró...

egy-két oldalnyi szöveg szóközökkel.

6. peka
2008. okt. 11. 17:32

Sziasztok!

Nagyon fontos lenne, ti gondolom tudjátok, miylen terjedelmű egy szöveg, ha 3000 illetve 5000 karakterből áll...meg tudnátok nekem mondani???:)

Előre is köszönöm!!

5. dancingqueen (válaszként erre: 4. - Grácia)
2008. okt. 10. 16:04
te is hasonló körben dolgozol?:)
4. Grácia (válaszként erre: 2. - Ea9bff1b44)
2008. okt. 10. 16:03
:) nekem is tetszett
2008. okt. 10. 16:01
:)írtam neked mailt:)Nagyon szép gondolatokat vetettél "papírra" ezuttal is:)
2008. okt. 10. 15:59
Bátran és büszkén mondom, én is újságíró vagyok! S nem az iskola padjában könyökölve, hanem a szakma igazi nagyjaitól, s nem utolsósorban saját tapasztalataimból tanultam meg kis városunkban az újságírás fortélyait. Emlékszem életem első riportjára. Szó szerint gépbe írtam a tankönyváruda vezetőjének minden gondolatát, s nem nagyon értettem, szerkesztőm miért nem elégedett mégsem vele. Jó néhány hónap eltelt, míg megtanultam életet vinni írásaimba. Mert hiába vetettem papírra öt évesen első anyáknapi soraimat a mamámnak, az újságírás kicsit más...Vannak a szakmának írott és iratlan szabályai, melyeket az ember megtanul elfogadni és alkalmazni. Ám ehhez gyakorlat kell. Nem elég azt mondani, hogy újságíró vagyok, s az sem mindegy, melyik ágát gyakorolja az ember. Nagyon szerettem a bűnügyi újságírást, éveken át ültem tárgyalótermekben, üldöztem katonaszökevényeket a rendőrökkel, vagy éppen álltam a kórboncnok asztalánál. Ám az igazi szépségét a szakmának akkor fedeztem fel, amikor rábukkantam az igazán nekem való feladatokra. Sorra jártam a környező falvakat, írtam a kisemberek mindennapi életéről, magamhoz öleltem elhagyott csecsemőket, mosolyt csaltam egy down-szindrómás kisfiú arcára...S az igazi elismerést nem a fizetési csekkem hozta, hanem amikor egy alkalommal a buszon ülve meghallottam, hogy két idős néni beszélget a hátam mögött, kezükben az aznapi újsággal, és éppen arról társalognak, mennyire szeretik olvasni az írásaimat!
2008. okt. 10. 15:38

Sziasztok!


"Találkoztam" itt a hoxán egy nagyon kedves lánnyal,és ő kérdezte,hogy lehet valakiből újságíró. Az én történetemet megosztottam vele,de várom a többi, médiában dolgozó emberke személyes tapasztalatait, karrier történetét:)

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook