Meddig lehet ezt így folytatni? (beszélgetős fórum)
Igen történt változás. De nem szeretném a továbbiakban itt megosztani a dolgokat, van akivel meg tudom beszélni.
De azért köszönöm az érdeklődésedet!
Tanulságos volt a fórum mindenesetre :-)
Jaj, ne légy már csöpögős
Feküdj le vele tornázz egy nagyot, otthon meg légy normális
Élvezd amig lehet
Gondolj bele amikor visitasz, lesz mire emlékezned idős korban
Ezen jót nevettem, aranyos :)
Persze nem sok köze a valósághoz, de értem mit akartál ezzel közölni.
Senkinek se tudom bebizonyítani (és nem is akarom nagyon bizonygatni) hogy egyszerűen tudom, hogy nagyon kedvel és fontos vagyok neki, és nem csak flörtölget meg játszadozik.
Ezt ez nő szerintem tudja, megérzi és tud különbséget tenni.
Ha az lenne a szitu, amit érzékeltettél, akkor nem okozna ekkora problémát, hidd el.
Ilyen haverom (kollegám) volt és jelenleg is van, és egyszerűen nem vesszük egymást túl komolyan, mert nincs semmi jelentősége.
Köszi a hozzászólást, ezen már én is gondolkodtam. Talán van benne valami...
Itt nem csak arról van szó, hogy unalmas a házasságom, mint Nő, nem sok figyelmet kapok már nagyon régóta. Nyilván ez elég nagy hiányérzetet okoz, és tudom, hogy amibe most keveredtem, nem old meg semmit, max kapok egy kis megerősítést.
Ha újra kezdhetném, nem így csinálnám, sokkal szigorúbban húznám meg a határokat, fenének kellett ez az egész szívzűr...
Pontosan :-) nagyon jó írás..
És, ha azokat az energiákat, és azt az időt, amit a FI a fantáziálására fordít, visszaforgatná saját magára és a házasságára, akkor lehet hogy még menthető is lenne. Ha nem a házassága, akkor saját maga. Legalább. Mert ez így egy időrabló, semmire sem jó valami.
Szerintem ha most a pasas mondaná el, hogy ő hogyan látja a kapcsolatotokat:
"Jucuskát nagyon bírom. Jó fej, barátok vagyunk. Igaz, néha húzom, flörtölünk, de ez teljesen ártalmatlan. Kell az embernek a visszaigazolás... A feleségem, drága Elvirám, az utóbbi időben picit elhanyagolt. De megértem szegényt, ott a háztartás, a fiúnk most ment kollégiumba és a munkahelyén is bizonyítani kellett. De megvárom, amíg újra a régi lesz, mert nekem ő a másik felem. Addig meg maradnak az ilyen ártatlan kis flörtök, mert hát megis csak kell a visszaigazolás."
Szóval, ne haragudj, de szerintem esze ágában sincs a Pistának félrelépni. Ha lenne, már megtette volna az évek alatt.
(Amúgy a "flörtölgetős férfi" nem egy kihalt állatfaj. Nekem is van számos családos ismerösöm, aki néha odamond egy arcpirulósat. Azt sosem tenné meg, mert imádja Elvirát. Hülyül. Ennyi. Vagy van benne (is) annyi becsület).
Az a megoldás, hogy félrek e f él? Nem az, hogy nem jó a házasság, mindent megprobált már, elválának?
Akkor biztos velem van a gond. Ha én rosszul érzem magam a házasségomban, és nem tudjuk megoldani, akkor elválok és nem félrelépek. Mert az nem old meg semmit. De látom, Te a félre járók táborát erősíted, hosz szerinted nem kell elválni, ha szar az életük.
Valahogy én is így gondolom. Sokan a nyugodt, biztos stabil, együtt kialakított és rendben lévő életük és az unalom közé egyenlőség jelet tesznek.
Persze 30-40 + évesen nem kétlem, hogy valóban így érzik, de 15-20 év múlva mit nem adnának azért az állapotért. Gondolom én.
Én nem várom, mert a megcsalás gusztustalan dolog. De ha ez a cél, legyetek túl rajta, aztán menjen szét mind a két család, minek ezt húzni halasztani, ott b@szni át a másikat, ahol lehet.
Gratulálok, folytassátok csak, remélem a férjed és a felesége fülébe jut. Csak, akkor majd ne sípolj itt, hogy jaj nem kellett volna.
Ha meg sza@r a házasságod lépj ki belőle és ne más felé nézelődj. A fegyelmezett pasidnak is ugyan ezt tanácsolnám. Erről a fegyelmezett pasiról meg mindig a szürke ötven árnyalata jut eszembe, hogy mi van a fegyelmezett külső mögött.
Hát a folytatást én is várnám, de nem csak rajtam múlik... a szappanoperánk szinte minden nap új epizóddal jelentkezik, de ezek olyan apróságok, amikre legtöbben (kívülállóként) csak legyintenének, hogy "á ez még semmi"...
Az egy helyben topogás sem fedi a teljes valóságot, azt gondolom, minden kapcsolat dinamikus, folyton változik. Ez a "barátság" is ilyen. Tény, hogy fizikai kapcsolat még nincs, gondolom, erre vár mindenki, hogy vajon az mikor lesz már. :-)
Egyre bátrabban kommunikáljuk egymás felé (verbálisan és non-verbálisan) a szimpátiát, vonzalmat, de egyelőre itt tart a dolog. Nem fogom lerohanni, nem fogok ajtóstul berontani a házba, úgy tűnik, ő se az a típus.
Most elvagyok így, mert tudom, hogy fontos vagyok neki, nagyon kedvel, aztán meglátjuk, hova fut ki a dolog.
Szia!
Köszi az érdeklődést. Hát ez egy neverending story.... :-)
Nincs vége a történetnek, napról-napra íródik a szappanopera következő epizódja.
Barátok vagyunk, erős a kémia, de konkrétan még nem történt egyik irányba se kimozdulás. Szép lassan közeledünk egymáshoz, egyre több a bók, "nagyon kedvellek", ilyesmi, de ezt inkább nem részletezném.
Tudom, egyesek szerint ez még "semmi", akkor lesz az egészből "valami", ha elcsattan egy csók, vagy ágyba bújunk. Ilyesmi (még) nem történt ...
Igen arra én is ... :-)
Valamit muszáj lesz lépnem, nem fogok rá várni tovább.
Igazatok van, legalább kiderül, hányadán állunk.
Ha egyik se játszik, akkor mi a megoldás? Életed végéig ábrándozhatsz, plátóian. Lehet azzal járnál a jól.
Kíváncsi lennék mi lenne ha kikezdenél vele.
1. próbáld ki.
2. nem, nem könnyű. Nem vagyok kibic.
Köszönöm a véleményedet...
1. persze, legyek túl rajta, de ehhez kellene a másik fél is. :-) Az egy dolog, hogy erre vágyunk (meggyőződésem, hogy neki is eszébe juthatott már párszor) de nem tudom, mit lépne, ha tényleg rámásznék.
2. ja könnyű azt mondani, hogy felejtsem el.... munkaügyben bizonyos rendszerességgel kell a jövőben is beszélnünk, néha találkoznunk. Így nehéz lesz teljesen kizárni az életemből.
Tapasztalatból annyi mindent tudnék írni, de csak azt mondom, amit Mézes...
1. legyél túl rajta, minél gyorsabban, azaz dugjatok egy jót mert erre vágytok
2. felejtsd el az egészet örökre, se köszönés, se üzengetés, se együtt autózás
Csak hogy értsd:
A vége így is úgyis ugyanaz. Max közben van egy jó élményed.. De elveszítettél egy "barátot", akit felruháztál mindenféle módon. És jó eséllyel a házasságod is rámegy. Ja és az övé is.
Na, sok sikert!!
További ajánlott fórumok:
- Azért nem akarja folytatni velem a kapcsolatot a párom, mert én doktor vagyok (jogász), és neki csak középfokú végzettsége van
- Ha egy kapcsolatból kiveszik az egymás iránti tisztelet, onnantól nem érdemes folytatni. Ti mit gondoltok erről?
- El tudsz -e képzelni olyan élethelyzetet, amikor már lehet nem szeretnéd folytatni az életet?
- Hogyan lehet(ne) folytatni elutasítás után egy barátságot?
- Meddig lehet így folytatni ezt a munkát?
- A szilvalekvár főzését meg lehet szakítani és holnap folytatni?