Más temetésén elérzékenyülni (beszélgetés)
Fater mesélte, hogy gyerekként járt ministralni, így temetesekre is. És hát faluhelyen - jó szokás szerint, ahogy az elvarhato es ildomos - jajveszekeltek, rittak a rokonok. A plébános meg nemigen csipazta a melodramat, és egy alkalommal, amikor az életben maradt asszonka vergődve dobálta magát, hogy engedjek, ő a sirba ugrik a kisura után, félreallt a sirtól, és közölte hogy akkor tessék levetni magát a gödörbe. Na mindjárt abbamaradt az óbégatás.
Majdnem ugyanaz a nèpsèg semmit sem tudnak normális módon elintézni.
Nem gondolnám.
Más szokások, más érzések. Nézd meg a közelkeleti eseteket amikor a "mártír" koporsóját körbehurcolják a városon, asszonyok meg hangosan sirnak.
Magyar szokás volt a siratóasszonyok virrasztása is a halott mellett
[link]
A mai európai ember lényegében nem akar találkozni a halállal, a halottal. Gyorsan kórházba, inkább ott haljon meg. Csak földeljék el gyorsan, legyünk túl rajta
Ahogy "elnézem" a keletiek nem igy csinálják
Ez utóbbi inkább csak a feltűnés kedvéért, hogy mennyire odavan az elhunytért.
Születéskor bezzeg mindenki /fel/sír
Egy temetésen sem sírtm, vagy könnyeztem, ami nem jó, mert feszültség marad az emberben.
Anyám halála után hónapokkal készültem ki és bőgtem mint egy kisgyerek, szinte hisztériásan
A keleti embereknél, de a cigányoknál is jellemzős a hangos jajveszékelés/sírás majd' ájulásig.
Szerintem ez levezeti a feszültséget.
Temetéseken az ember legtöbbször elérzékenyül,igy vagy úgy.Sok minden eszébe jut ilyenkor.Nem szivesen megyek temetésre.
A sajátomon már nem fogok.
én eddig 3 temetésen voltam
Teljesen normális emberi reakció.
Az én mamám 2 éve halt meg, nem tudtam azonnal felfogni, nem is miatta sírtam a temetésen. Azt nem bírtam látni, hogy édesapám nagyon sír, azért sírtam én is. Pedig nagyon jóban voltunk a mamámmal is, de még nem jött össze hogy sírjak miatta..:(
Nem is értem, hogy ezen mit nem értesz...
Te sírtál? Mert ha igen, akkor veled sírt.
Az emberek hajlamosak erre még abban az esetben is, ha nem a legjobb barátok.
Mi a barátnőmmel mindig együtt sírunk, illetve a kolléganőimmel, ha pl. mesélnek valami szomorú dolgot és elpityerednek, akkor jellemzően én is, attól függetlenül, hogy a kedvenc kollégám vagy sem...
Együttérzés.
Szerintem sem miattad vagy apukád miatt sírt.
Apukád miatt őszinte részvétem.
Talán valamelyik szerettére gondolt aki már nincs vele.
Ilyenkor az élők is átértékelik szerintem saját életüket. Lehet neki is ilyenek jártak a fejében. Eddigi ballépések, rendezetlen dolgok, stb. Mi lenne ha őt hirtelen érné a halál, vagy hasonlók. De tudod a hormonok is simán lehetnek az okai. Pl peteérés környékén sokkal intenzívebben élnek meg egyesek dolgokat.
Nem feltétlen miattad vagy apukád miatt sírt. A temetés hangulata, a sok síró ember látványa valószínűleg Benne is felidézett egy olyan helyzetet, amikor Ő vesztett el vkit, vagy annak gondolatát, hogy Ő is elveszthet vkit.
Bocs, de kicsitmorbid leszek. A saját temetésén senki nem érzékenyül el.
Csak màs temetèsèn èrzèkenyültem el eddig,ugyanis nekem mèg nem volt.
Mondtam neki kesobb ,hogy lattam elvolt teljesen erzekenyulve.Mondta:azert csak itt vagyunk egymas mellett..
Ne gondolj bele többet mint ami, legtöbb embernél ez természetes reakció. Egy temetésen a másik síró ember látványa, maga az egész szituáció, valamint az elhangzó szívhez szóló beszéd könnyeket csal az ember szemébe, még a neki vadidegen is az elhunyt és a hozzátartozó is csak ismerős.
Láttam már más temetésen.Ott nem sirt.De egyaltalan nem ugy ismerem mint aki erzekeny ennyire.
Temetésen sírni ,nincs ebben semmi különös, lehet ő ilyen érzékeny típus.
Sírt is a vegen.A masik 3 koll.nőm nem.
Nemreg halt meg edesapam es a temetesre eljottem baratnoim,kolleganoim,rokonaim is termeszetesen.Az egyik kolleganom a 4 kozul ,alig tudta visszafogni ,hogy ne sirjon.Pedig csak egyszer talalkozott apukammal.Igaz ismer engem kollevanom mar nehany eve es sokat tud rolam .Sokat is beszelgettunk foleg mostanaba.De miert volt ilyen hatassal rá a temetes?Közel erez engem magahoz?
További ajánlott fórumok: