Már nincs időm (beszélgetés)

Nekem ez a téma más névvel ismerős,ott abba maradt a fórum.

Valamivel fiatalabb vagyok,de ez a helyzet kizárt dolog hogy megoldató lenne.

Sajnálom...

Sziasztok!!

Bocsánat , akinek nem válaszoltam, de tényleg régen jártam ezen afórumon.

A tanácsokat köszönöm, és tudom is ésszel, hogy ki kéne törni innen a négy fal közül, de nem megy.

A körülményeket kellene tudni, ahhoz , hogy valaki a helyzetemet megértse.

Sokféle betegségem van, szerencsére még ki tudok mozdulni, ha lelki erőm van.

DE van egy un. "rabszolgatartó" férjem, csak vele megyek mindenhová, orvoshoz, bevásárolni, és talán be is zárult a kör. Ő is én is inzulinos cukorbetegek vagyunk,egy elcsesszett házasságban.A nyugdíjam nagyon kevés, önálló kikapcsolódásra nem, igazán van lehetőség.

A séta nagyon nehezmre esik ebben az "ismeretlen" isten háta mögötti faluban.

Ezt úgy kell érteni, hogy pár éve költöztünk ide a Balaton mellé,nem kevesebb, mint a 330kmére lévő MIskolcról..ill, egy mellette fekvő ugyancsak faluról.

Barátok, barátnők ismerősök, mind ott maradtak, Sőt a családom egy része is ott maradt Borsodban.

A kisebbik fiam 5 gyerekkel, vagyis 5 unokával.

A közelünkben csak a lányomk laknak, igaz itt is van 2 unoka.A nagyobbik fiam Ausztriában él , neki is van egy lánya. Úgyhogy összesen nyolc unoka.

DE nehéz már a vonatozás így nagyon keveset találkozunk.

Azért voltak jobb idők is, amikor még kicsik voltak az unokák ide jártak nyaralni, és nem kellett szállást fizetni. MInden nyáron itt voltak.

KÖzben felnőttek lettek ők is.

Van már egy egyetemista unokám is Saci, akire nagyon büszke vagyok, az idén talán követi az öccse, mert ő is két nyelvvizsgával végez az idén.

A többiek is szépek egészségesek és okosak. Szóval, akár szégyelhetem is magam, hogy nyavalygok.

Csak ez az átkozott depressziós természetem az oka.

Szia Mazsi!!!

Nem olvastam el figyelmesen, hogy nem tudsz írni, csak csetelni, és felvettelek a gmail-omba, de én meg hangosan nem beszélhetek, mert soha nem vagyok egyedül.

Azt meg nem akarom, hogy aférjem hallja , amiket beszélgetünk.

Szóval felvettelek, és ha véletelnül egyszerre vagyunk itt agépnél beszélhetünk írásban, vagy épp hagyok rajta üzenetet.Ha vissza igazold , gondold meg.

Nem tudom, és igazából én sem értem teljesen.

Mivel 4 éves koromban váltak el a szüleim, utána apám részéről a család - akik ugye Mohácson élnek és Pécsett, én pedig Budapesten- nem értesültek semmiről, ami velem történt utána. Apám az újabb családokkal (most az utolsó felesége a negyedik feleség, anyukám volt az első)ment a szülőkhöz, és rólam azóta nem is esett szó- ott voltak az újabb családok.Arról sem értesítettek, hogy mikor haltak meg a nagyszüleim, és mikor, hova lettek temetve...

Szia. Én írogatni nem igazán tudok, mert nincs mikor. Viszont van nekem is gmail címem, és ott van cset...:) ha van kedved, én napközben bekapcsolva hagyom, és ha ír valaki ott, válaszolok, de levelezni munkahelyről nem tudok, otthon pedig egyszerűen nincs mikor írni...

patakiagnes63@gmail.com- most is nyitva van :)

Szia Mazsi!!

Szívesen beszélgetek veled, ha te is akarod.Írok egy e-mail címet oda írhatsz bármiről , válaszolok.

katalineszlari7@gmail.com

67 év...Gyönyörű család- még ha a megcsalás árnyéka is vetül rá. Tudod hogy örülnék, ha csak egyetlen személy is jelentené nekem a családot? nekem 14 madár a családom, mert emberek nincsenek. Anyukám orvosi hiba miatt meghalt,Apám 4 éves koromban elment egy fiatalabb nővel- ott maradtunk ketten Anyuval egész életemre, aki mikor felnőttem, közölte, hogy Ő felnevelt, most én jövök: nekem kell őt segítenem. nem mehetek sehova, csak vele vásárolni, telekre- soha nem volt saját életem...Neked megadatott azért sok-sok év egy párral, gyerekek, unokák- gyönyörű család. Nekem ezt dobta a Sors, és eszemben sincs meghalni-pedig legyőztem a legycsúnyább betegséget is, és gyógyultan minden percet megköszönök, amit élhetek...

Szívesen beszélgetnék Veled - talán segítenénk egymásnak...

Mindegy hány éves vagy.

Akinek gyermeke van, annak az egy örök visszatartó erőnek kell lennie az életében és arra kell ösztönözze, hogy éljen értük. Mégha a "gyerekek" akár 40 évesek is.

"Ha már minden mindegy, akár élhetek is." De semmi sem mindegy. Ott vannak a gyerekek , esetleg unokák, belőlük meríts erőt.

A megcsalásról meg annyit, hogy megbocsátani meg lehet, de az addig tartó bizalmat visszanyerni talán sosem lehet.

Az ember minden döntését a lehető legjobb tudása, érzése szerint hozza meg és pont emiatt ne hibáztasd magad, mert akkor ez volt a legjobb döntés.

Biztos szem előtt tartottad a gyerekeidet vagy egyszerűen csak minden észszerűség ellenére szeretted a férjedet.

És nem adtad fel. Amíg itt írsz és keresed a megoldást a jövőre, nem. És ez jó.

Próbálj meg valami olyan elfoglaltságot találni, amiben örömödet leled.

Tartsál halakat, vagy gondozz virágot, ha erőd engedi sétálj, kirándulj, olvass vidám könyveket.

Az én nagypapámnak még 27 éve volt hátra a te korodban.

Úgyhogy éppenséggel mi van, ha van még időd és nem is kevés???

Éppen ezért! Nem tehetünk ilyen terhet az utódainkra! Gondolj bele, hogy a pici lánynak (akit a képen látok) mekkora teher lehet egyszer, amikor ő csak azt a példát látja, hogy te feladtad. Lelkedre vennéd? Biztosan nem.

Tudod, a családi halmozódás! Állítsd meg és mutass példát, hogy más út is van. :)

Az utolsó mondatod borzasztó. Őszintén sajnálom:(

Aki nem küzd depresszióval nem is érti meg ezeket a tüneteket. Feladtad. Én sem értem. Azt gondoltam, hogy akinek ilyen szép és népes családja van csak boldog lehet. Ezek szerint nincs így.

Én is hajlamos vagyok azt mondani, hogy "szedd össze magad!" mert csak te tudsz változtatni. És ne legyen bűntudatod semmiért, engedd el és lépj túl a múlton, a jelennek örülj, éld meg a mát és bizakodva tekintsd a jövőre. Kívánom, hogy legyen erőd és kitartásod.

Gyógyulj meg! Nézd a családod.

Igen, sokat változott, előnyére.

Fogyás, új hajszín, világosabb ruha, mosolygósabb arc ...

Nem is néztem képeket.

Ha a napszemüveges hölgy is Dory, akkor azt kell mondanom, világosabb hajszín határozottan jól áll neki. Így ránézésre nem gondolnám, hogy szomorkás természete lenne.

Nagyon helyes kis nénike vagy az új fotóidon.

Szerintem fogytál is valamennyit.

Jót tenne neked a helyi idősklub, időnként kicsit beugrani, eltrécselni a többiekkel, programokon részt venni.

Valódi segítség ilyenkor a család szeretete.

Pszichiáter mankót tud nyújtani, de a munkát páciens végzi.

Ha feladtad, én sem értem minek írtál már ki több fórumot is... Leírod, hogy minden rossz, de már úgyis mindegy.

Ahelyett, hogy a szabadban sétálnál pl.

A mély depiből is az gyógyul ki, aki akar, és nem adja fel. :( De te azt írod feladtad.

Látom, olvasom, hogy mennyien írjátok, hogy "szedd össze magad", hát pont ez az a mondat, amit sosem szabadna mondani egy depressziósnak, mivel bűntudatot ébreszt benne , pedig ez nem ilyen egyszerű. IGEN ÉN FELADTAM.

Legfeljebb nem írok többet róla.

És soha senki nem hallott róla, hogy a mély depresszió öngyilkossággal végződik.. Anyám felgyújtotta magát.

Egyetértek.

Nekem az is feltűnt, hogy a kérdező mintha belenyugodott volna a depresszió diagnózisába.

És a végképp ijesztő, hogy megfogalmazza, sőt le is írja, hogy már nincs ideje.

Ha saját várakozása ellenére hosszú élete lesz, akkor tényleg úgy tervezi, hogy ha már az első 30 év rosszul indult, akkor a második és haramdik 30 év majd kesergéssel telik?