Kisgyerekkel megözvegyültem. Nem akarok új párt keresni. Úgy érzem nincs kedvem, se időm erre. Sokan mondják, baj van velem. Igazuk van? (beszélgetés)

Kialakul. Én egyszülős klubot vezetek, átlagban öt év alatt mindenkinek akad pár. Persze szerencse is kell hozzá.

Az írásodból az látszik, hogy nagyon ügyesen menedzseled az életeteket, fog ez neked menni!

Két kapcsolatod már volt, most már csak a megfelelő kell. Meglesz az!

A lakhatással kapcsolatban egyetértek veled.

De, ha nem tudsz találkozni, ismerkedni, akkor hogyan ismered meg a másikat.

Illetve igaz az a mondás, hogy lakva ismerni meg a másikat.

De egy kis gyerekkel - és nagyobbal sem - nem költöztethetsz oda bárkit, hogy jobban megismerd.

Nehéz helyzet, és tanácsot sem tudok adni. Szerencsére nem voltam ilyen helyzetben.

Gyerek apjára, nagyszülőkre, rokonokra nem számíthatsz alkalmanként?

Egy-egy esti gyerekfelügyelet pl.

Még az előző vok.

Tény: idősebb korban sokkal többminden "röghöz köti" az embert, mint amikor még csak 18éves voltam.

1.gyerek van

2.munka van (fodrász, saját vendégkörrel,és a vendégek nem fognak költözni vagy másik városba utazgatni)

3.saját lakás van, amit nem szívesen hagynék üresen, pláne, hogy az alapdíjakat is fizetni kell, albérlőket meg nem akarok (megvan rá az okom, egyszer már nagyon ráb@sztunk).

4.szabadnapok: vasárnap és kéthetente 1szombat. De a gyerekkel is kell közös program, kéthetente 1 szombat,pl.elviszem az állatkertbe, azaz a pasira csak a vasárnap marad.Ha beteg a gyerek, akkor ez is kiesik, vagy ha túl sok házimunka gyűlik össze, többnyire vasárnap mosok, főzök, takarítok. Ha szombaton is dolgozom, már halomba áll a szennyes vasárnapra, akkor a mosógép megy egész nap.

Jó kérdés az, hogy

Mikor?

Hol?

Hogyan is jutna idő egy komoly párkapcsolat kiépítésére?

Kisgyermek és főállású munka mellett nagyon nehéz ismerkedni, a gyereknevelés simán felér egy félállással, tehát nekem van egy fő+ egy mellékállásom.

Én is egyedül nevelem a már lassan iskolás gyerekem, utolsó év, nagycsoportos az oviban,6 éves.

Engem elhagytak de őszintén megmondom, utólag, pár év távlatából nem látok semmi különbséget: a kutyát sem érdekli, hogy MIÉRT vagyok egyedül. Sosem kérdezik, kérdezték, sokáig még az oviban sem mondtam senkinek (kivéve az óvoda vezetőjének) hogy egyedül nevelem a fiam. Ezt is csak azért, mert apuka aláírását kérte egy papírra és ekkor négyszemközt bementünk beszélni az irodába és megmutattam neki a hivatalos bírósági végzést, hogy a gyermek egyedüli gyámja lettem 2019-ben.

Azóta az óvoda vezetője nem zaklat az apuka aláírása miatt.

Én szeretnék új kapcsolatot, de nem tudok annyi időt szánni egy pasira, mint amennyit ő velem szeretne tölteni. Volt 2 rövidebb kapcsolatom, de ez miatt mind2 vége lett: dobtak.

A férfiak nem nevelnek gyereket, soknak fogalma sincs arról, mivel jár egy gyerek: reggel futás az oviba, délután elhozni, este fürdetés, vacsora, mesemondás, fektetés 8-kor. Hétköznap, munka, gyerek mellett semmi időm sincs egy pasira, a munka és a gyerek teljesen kitölti a hétköznapokat. Hétvégén tudnék találkozgatni vkivel, heti 1nap,vasárnap, de az kevés egy komoly kapcsolathoz. Szombaton is dolgozom kéthetente. A másik, a lakhatás,van saját lakás, de ide nem engedek akárkit beköltözni:először alaposan meg kell ismerni. A legutóbbi kapcsolatomban a pasinak is volt saját lakása és azt akarta,én költözzek oda,pár hét ismeretség után. Nem akartam egyből másik városba költözni,mert akkor új munkahely, óvoda is kellett volna, és mi van, ha nem működik? Ha pár hét után szétmegyünk? Fodrászként ráadásul megvan a már kialakult vendégköröm,amit nehéz volt felépíteni, ezért a munkahely nálam kulcskérdés,nem tudok olyan könnyen váltani, mint mondjuk egy szakács vagy egy kőműves. Megmondtam, hogy nem költözöm hozzá,a munkám sem teszi ezt lehetővé, vége is lett a kapcsolatnak, nem is hívott többet.

Szia. Részvétem. Nincs igazuk, ezt te is tudod. Azt szoktam mondani, amit érzel, azt jól érzed! Most emiatt háborog a lelked, szóval nincs igazuk. Akik egyedül vannak azt sokszor megkapják, hogy miért nem szedsz fel valakit? Talán mert nem valaki kell, ennyi erővel lehetne bárki. Vagy ha nics jó napod, nagyon könnyen megkapjuk, hogy ja este nem volt.... Szinte sok emberből csak a mocsok jön ki. Aztán majd jön a szórakozásuk hogy bemutatnak egy olyan embernek, aki totál nem neked való. Fényezik-fényezik, ő meg megpróbá pár hétig elvarázsolni. Ha megadod magad, akkor kikészít, ha nemet mondasz nem érti, fel se fogja. Inkább tesz rá mégegy lapáttal. Most már erélyesebben elküldöd, ő még jobban teszi a szépet és a jót. Ez nagyon durva dolgokba mehet át. ( volt benne részem.)

Vagy csak azért lekicsinylenek, mert nincs senkid.

Nos erre azt a tanácsot tudom adni, hogy mindig és minden körülmények között hallgas magadra. Figyeld az embereket, hogyan állnak hozzád. Aki negatívan, azokat jobb a lapátra teszed, mert a későbiekbe se várhatsz mást tőllük. Figyeld az emberek reakcióit, és megtudod ki a valódi ismerősőd, barátod. Az aki most is melletted áll!!!

Nagyon ki kell most állni saját magadért. Sok ismerősőd odalesz. Sok kitartást kívánok neked mindehez. Ne hagyd magad , mert ha belemész olyanba amit nem akarsz, az nagyon nagy fájdalommal fog járni, de legalább megfeleltél a többieknek. Az magában is szörnyen hangzik.

Szóval bizz magadban és a megérzéseidben!

1 gyászfolyamat évekig is elhúzódhat, és ez teljesen normális.

Kívülállók, és olyanok, akik soha nem voltak egyedül sokszor nehezen értik meg, hogy vannak olyan nehéz élethelyzetek, amikor bizonyos embereknek könnyebb egyedül.

Csak nem ez az általános, de szerintem nyugodtan bízhatsz magadban és az érzéseidben, felnőtt ember vagy, ne szigeteld el magad másoktól, szerintem férfiaktól sem, de semmi baj nincs azzal, ha csak az emberi oldalukat látod.

Amikor elveszítettem párom, én nagyon akartam új kapcsolatot,csak mert az a normális. Lett.

Aztán egyszer volt egy jó napom, elöször a "nagy Ö" elvesztése után boldog voltam, úgy éreztem, helyemen vagyok. Akkor megjelent az új párom és hirtelen azt éreztem, ki ez? mi köze hozzám? Szakítottam vele.

Évekig voltam egyedül. Jó volt.

Aztán évekkel késöbb váratlanul szerelmes lettem. Nem volt kölcsönös. De Rá megint vágytam, ha ö is akar engem, akartam volna megint Párt. De most sem bárkit.

Szóval ha úgy érzed, most nem, ne eröltesd, csak mert muszáj. Éld az életed, legyen hobbid, próbálj ki dolgokat, csináld, amitöl jól érzed magad. És ha egyszer jö valaki, akivel mindketten szertnétek, jó lesz. Ha nem, úgy is.

Az nagyon nem mindegy, hogy mikor özvegyültél meg, és milyen volt a kapcsolatotok a férjeddel, és mit érzel még iránta, hány éves vagy, stb.

Az, hogy te nem akarsz új kapcsolatot, az teljesen rendben van, de hogy a gyerek miatt nem, meg hogy nem biztos, hogy jó lesz, az szerintem nem a jó hozzáállás

Nincs igazuk. Élj úgy, ahogy szeretnél.

Amúgy meg, ha új párod lenne, az lenne a bajuk, hogy nem gyászolsz eléggé.

Egyeseknek soha semmi nem jó, és igényt meg jogot formálnak arra, hogy belepofázzanak mások életébe.

Valóban nem kell siettetni, hagyj időt magadnak is, a gyermekeidnek is. De arra ügyelj, ahogyan itt már írták, hogy a család és a gyerekek mellett legyen olyan baráti társaságod, akik körében egy kicsit el tudsz lazulni, ha rövid időre is, de el tudod felejteni a múlt fájó eseményeit, akik körében egy kicsit "élni" tudsz.

Nem leszel rossz anya attól, ha esetenként a csemetéket a nagyikra bízod, a változatosság jó lesz nekik is, és akkor neked is lesz egy kis időd önmagadra.

Mi csak elváltunk, nem látogatja a gyereket, aki most 3,5 éves. Semmit sem érzek a volt férjem iránt, ha fél évente felhív, akkor sem, semmi kedvem hozzá, egy vadidegen lett számomra, tehát cseppet sem siratom.

Ugyanígy érzek, mint te. Nincs kedvem új kapcsolathoz, az időmbe sem férne bele. Plusz ha nem jön össze, a gyerek is sérül. Engem is hülyének tart a család. Nem érdekel! Nem állok készen semmilyen téren.

Neked fel kell dolgoznod a gyászt is. Majd érzed, ha készen állsz és szükséges. Magadra hallgass, mindegy mások mit mondanak.

Először is,az ismerősöknek nincs köze ahhoz,hogy élsz.

Aztán,a gyásznak is időt kell hagyni,egy társat nem lehet pótolni,mint egy tönkrement cipőt.

Éld az életed,ahogy neked jó,nem kell direkt,aktívan társat keresni-de ha mégis megszeretsz majd valakit,ne félj új kapcsolatot kialakítani.

Arra azért vigyázz,hogy ne csak a kisgyerekedre koncentrálj,ne zárkózz be kizárólag az anyaságba meg az emlékezésbe.De ehhez nem kell ismerkedni-legyenek a barátok,családtagok részei az életeteknek,legyen olyasmi,amit a magad kedvéért csinálsz.