Elhagyva kisgyerekkel. (beszélgetés)

Köszönöm/köszönjük! :)

Tényleg szerencsém volt és boldog lehetek a "befejezés" miatt. Ami számunkra igazából csak a kezdet. :)

Ez szomorú, de szép történet,minden jó, ha jó a vége:D

Gratulálok a kitartásodhoz!

Sziasztok!

2 hónapos volt a fiam, amikor szétmentünk az apával, egy anno szintén "magára hagyott" anyós miatt. :( Anyósom korán vesztette el a férjét, apósom meghalt, amikor párom és ikertestvére 7 évesek voltak. Anyósom nem házasodott újra, a fiaiban "élte ki magát", ami a későbbiek folyamán túlzott "birtoklási vágyban" nyilvánult meg és a már felnőtt (26 éves) fiait úgy nevelgette, mintha még mindig gyerekek lennének és nem lennének elég érettek a párkapcsolathoz. Azonban jöttem én, nagy volt a szerelem, anyós "mesterkedései" nem hatottak, együtt voltunk, boldogok voltunk a párommal. Amikor a fiúnk is megszületett anyósnál végleg "elszállt" valami és végül elérte, hogy szétmenjünk, párom nem állt ki mellettünk. A 2 hónapos babával egyedül maradtam.

Teljes kétségbeesés, nincstelenség érzés és félelem lett úrrá rajtam. Aztán eltelt 1-2 hónap, lassan kezdtem máshogy látni a világot. Megpróbáltam nyitni az emberek felé ismét. 3-4 hónap után már egész beletörődtem a sorsomba és elfogadtam azt. Az elfogadással együtt jött a megbékélés is. Ennyi a lényeg. Nem szabad keseregni, el kell fogadni, akkor is ha rossz lapokat oszt a sors. Úgy sokkal könnyebb!! Nagyon nehéz, de lehet csillapítani a fájdalmon és a rossz érzéseken. Kitartás minden egyedül maradt mamának!

Nekünk Happy End lett a vége, mert 5 hónap után párom mégis mellettünk döntött, azóta együtt vagyunk és anyós nem láttuk, nem jelentkezik. Mindent elvett páromtól (anyagiakat, családi házat) de nem baj, mert mi együtt vagyunk békében és szeretetben. Ennek ellenére tudom milyen egyedül lenni és mindenkinek kívánom, hogy legyen erős és legyen kitartása! A piciért főleg!

A történetedet olvasva felmerül bennem a kérdés, hogy neked nem hiányzik egy új kapcsolat?

Mert ugyan a gyerek sok mindent pótol, de egy felnőtt embernek szüksége van a felnőtt társaságra is.

Sziasztok!

Végig olvastam a hozzászólásokat...

Én egy 7 hónapos Pocaklakóval maradtam egyedül,azóta is ,mert az "apukát" többet nem láttam,nem láttuk a mai napig sem...Nem keres,nem segít... Történet,hogy megcsalt ,kiderült,vagyis a szerető tájékoztatott a terhességem 7. hónapjában kimélet nélkül a viszonyukról.Nem sírtam,nem éreztem mást csak azt,hogy elmúltak az érzelmek a kötődés ehhez az emberhez,aki ilyet tesz egy várandós szép kismamával:). Ő volt a nagy szerelem a gyűrűs vőlegényem volt és 3 évet éltünk le egymás mellett és persze nagyon de nagyon akartuk a gyereket,hát ennyi... Szomorúnak lenni ,mi az??:) Sosem voltam,van egy gyönyörű,tökéletes csimutám ,aki már 3 éves és minden percet bearanyoz és sosem keseregtem azon,hogy nincs kihez bújni esténként,mert Ő pótol nekem mindent,örülök,hogy van és sosem döntenék másképpen:)

Nekem úgy néz ki, sikerült:)

Azóta boldogabbak:)

Szia!

Én a gyerekeim és persze a saját érdekemben döntöttem úgy, hogy otthagyom a hidegháborús övezetet.

Sajnos anyám ezt nem lépte meg, így ők együtt maradtak apám haláláig. Rossz döntés volt, pedig mindkettőjüket imádtam, csak külön-külön jobb lett volna nekik.

Sziasztok!

Bocsánat-bocsánat, csak határidős napom volt. Én is abban nőttem fel, csak nálunk a válás felüdülés volt. Felnőtt fejjel kezdtem érezni, mennyire hiányzik, hogy nem volt apám. De azt hiszem, egyet leszögezhetünk: talán még mindig jobb így, mintha egy feszült, veszekedésekkel tarkított környezetben nő fel egy gyerkőc. Igazából a rossz és a rosszabb között lehet csak választani. Tudom, ez sovány vigasz. Viszont azt jól teszed Handyy, hogy kiírod Magadból. Sőt az még jobb, ha kikiabálod! Most ennek van itt az ideje. Talán így hamarabb múlik. És ne azt nézd, mit mulasztasz el, hanem hogy miben részesülsz! Hidd el, az lesz a több. Fel a fejjel Nagylány! :)

Ez már az első lépés, sajnos a többin is túl kell esned, hogy rendbe jöjj.

Nem tilthatod el tőle a gyereket, mert annak te iszod meg a levét a későbbiekben. Hagyd, hogy találkozzanak, ezzel sem adsz támadási felületet neki.

Sziasztok!

Még ezt le kell írnom! Arra jöttem rá, hogy én már nem is szeretem a férjemet! A mi kettőnk kapcsolata már csak megszokás volt. Most amit érzek iránta, az a mérhetetlen düh és harag, amiért ezt tette egy kisgyerekkel. Arra gondolok, hogy már tervezgette a válást egy ideje és mégis belement a babaprojektbe. És most kilép az egészből és annak a kislánynak csonka családban kell felnőnie! Végül is én is így nőttem fel! Örülök a gyereknek, mert nagyon szerettem volna, de ha közli velem ezeket a tényeket, akkor már lehet, hogy valaki másnak szültem volna már azóta! Készültem az anyaságra régóta és most, hogy az vagyok nem tudom kiélvezni minden pillanatát. Sajna vissza kell menjek dolgozni, ezért lemaradok az első felülésről, lépésről, szóról, stb. Na ezért haragszom rá, de nagyon! És ezek után hogyan viszonyuljak hozzá? Tiltsam el tőle? Végül is azt mondta, hogy azért ment bele mert én annyira akartam. Na mindegy! Ezt még muszáj voltam kiírni magamból!

Ahogy gondolod!

Én még maradok!:DDD

Oké, küldöm!:D

Párod nem főzött?

Már meg is ettük!

A görög sali valami isteni volt:DDD

Erre mit mondhatnék?

Tényleg nem:DDDD