Létezik olyan hogy a babák, kisgyerekek látnak szellemeket? (beszélgetés)

:)

Én sem láttam soha szellemeket

Tudom, nem is úgy gondoltam, nem akartam megbántani senkit, csak azt szerettem volna jelezni, hogy lehet, hogy ez egyes családokban abszolut nem téma - mert nyilván a gyerek sem lát semmi furcsa dolgot. A fiam 19 éves, de soha nem beszéltünk szellemekről, és 40-en tul és sem beszéltem ilyesmiről a szüleimmel soha.( ugyanis én sem láttam szellemet )

A hivő és vallásos emberekről is azt tartjuk, ateista létünkre - hogy lehet, hogy szerencséjük van, hogy hisznek valamiben, ha nem is értünk egyet velük abszolut, de tiszteletben tartjuk a

meggyőződésüket. Területi elosztás miatt a fiam egyházi iskolába járt és a nevelési elveinktől függetlenül ott lett ateista illetve kezdett el kételkedni a bibliai történeket hallva, és mi sem erőltettük, hogy igaz, amit hittam órán taniutanak. Egyébként protestánsok vagyunk, a családban mindenki konfirmált - ez talán magyarázza, hogy valamivel "lazább" vallás, mint a rk.

csakhogy ma már a tudomány is vizsgálja a túlvilág kérdését..

pár száz éve a repülés is boszorkányságnak tűnt.. a lélekben, az aurában stb nincs semmi természetfeletti.. épp olyan természetes mint az amit érzékelünk.

Egy csomó minden van amit szabad szemmel nem láthatunk.

Szerintem kijelenteni azt, hogy nincsenek szellemek és a gyerekek nem látják valahol épp olyan ostobának hangozhat mint az ellenkezője. :)

A babák, gyerekek, még sokmindent látnak, érzékelnek, amit a felnőttek többsége már nem. Ezzel mi a baj? Semmi. Ezt nem egy rossz dolognak kell felfogni. Mi csak azt látjuk amire szükségünk van, a tárgyi dolgokat, amiben élünk. Pedig ennél sokkal több is van, s mi ügyet sem vetünk rá...

A babák akár élhetnének ezzel az idézettel is:

A tudatlan ember azt mondja: hiszem ha látom.

Viszont a bölcs: Látom, ha hiszem...

A baba mosolyog, örül, akkor lenne gond, ha félne...

Két arafotósnél oltam, az egyik szerin t minden gyerek aurája indigószínű 6 éves koráig kb. És nem érdemes vinni addig. Másik azt mondta, hogy mindegyik gyerek aurája vöröses-narancsos, és 7 éves koráig nyílnak ki a csakrái, addig nem érdemes vinni.. a különleges gyermekekről meg azt mondta, hogy nem nagyon tudja érzékelni ezeket a rezgéseket a gép.

Nm tudom mi igaz de valszeg nem aurafotós ad választ arra, hogy a gyermek milyen.. sokkal inkább egy megbízható tisztánlátó.

Ezzel akarja megmagyarázni a tudomány azt, mire amúgy nincs amúgy magyarázata? :)

Én nem hiszek el bármit, egy csomó mindennel fenntartásaim vannak.. de rengeteg olyan esetet hallottam, olvastam gyerekekkel kapcsolatban ami kizárt, hogy fantáziálgatás lenne. Mindannyian voltunk gyerekek.. igen, elhittük, hogy egy furcsa házban boszorkány lakik, elhittük, hogy a mászóka repülő paripa.. de én speciel nem hallucináltam és nem hinném, hogy látni embereket akik nincsenek ott, olyan természetes dolog lenne és lenne rá tudományos magyarázat. :-/

Na, de én nem akarlak győzködni.. szerintem te sem engem. Lényeg, hogy attól még, hogy valamiről nem tudunk bizonyosságot, még létezhet. És mikor arról van szó, hogy hiszünk-e a gyermekünknek, pláne ha fél.. azt gondolom nem kell legyinteni és nem szabad pszichomókushoz menni vele mert a bizalmát veszíthetjük el.

A kisgyermek nem tudja a valóságot az elképzelt világtól elválasztani. Azt látja, amit látni akar, és nem mindig azt, ami a valóság.

Az absztrahálás képessége jóval később alakul csak ki, nagyjából a 10. életév körül.

Barátnőm unokahúgára is nagyon illik a jellemzése a kristályoknak (asszem) Lényeg, hogy nagyon kedves, imádja az állatokat, tünemény természete van. Már jó ideje éjszakánként felsírt de nem monda el sosem mi a baja. 5 éves. Ott bukott ki a dolog, hogy az óvónő mesélte el az anyjának, hogy nem mert kimenni a kislány szünetben az udvarra, mondván: a folyosón lebegő emberek vannak.

Pár hónappal később megint hívott a barátnőm és elmesélte, hogy az unokahúga egyik éjjel felébred sírva, hogy nem mer óvodába menni mert oda rossz emberek fognak bemenni. Másnap vagy két nappal rá betörtek az oviba.