Már nem érdeklem a lányt? (beszélgetés)

Nem is lehet "pótolni". Mindenkit önmagáért kell választani, nem valaki helyett.

Azzal, hogy ezen gondolkozol,, ráfókuszálsz, fölnagyítod magad számára a témát.

Én belemerülnék egész más dolgokba, lefoglalnám magam, kitűznék egy célt tanulásban, munkában, hobbiban, és arra koncentrálnék.

Lassan majd elhalványul a dolog.

Emlékszem, az egyik volt - külföldi - barátom is milyen nehezen fogadta el, mikor vége lett. Félig-meddig távkapcsolat volt, mert itthon éltünk is együtt, de mikor - telefonon, mert hetekig nem volt tervben találkozó - mondtam neki, hogy részemről vége, kérte, hogy beszélhessünk személyesen.

Úggy gondoltam, ezzel tartozom neki.

Eljött hozzám, napokig beszélgettünk, más nem volt köztünk. Úgy tűnt, elfogadta, hogy már nem szeretnék vele lenni. Én kértem, egy darabig ne is levelezzünk, legyen idő feldolgozni a szakítást.

Utána pár hónappal vettük fel az írásos kapcsolatot (én írtam rá). Mikor jött egy másfél év múlva Magyarországra más ügyben, örömmel mentem elé, kísértem a szállására, és mivel érdekelte, bemutattam neki az új barátomat is (nem miatta hagytam el).

Akkortól egyszer-egyszer, ha kint voltam, felhívtam, váltottunk pár mailt. Részemről egy kedves barátnak tartottam, ő is így viselkedett.

4 évvel a szakítás után épp kint voltam, és egyre többször keresett, kérte hogy látogassam meg. De ez azt jelentette volna, hogy nála lakom, és ezt nem akartam, rosszul esett volna a páromnak. Mondtam, szívesen találkozom vele, ha eljön abba a városba, ahol lakom, de nem szeretnék vele egy fedél alatt lakni. Erre jött egy könyörgő levél, hogy hogy nem veszem észre, hogy még mindig szerelmes belém, és hátha a személyes találkozó segít neki túllenni rajtam.

Ns, ekkor jött el a pillanat, amikor fájó szívvel, de megírtam neki, hogy nem látom be, ez mennyit segítene, szerintem jobb, ha megszakítjuk a kapcsolatot.

Pocsék érzés, ha az embert lerázzák, de az ember nem is szívesen bánt meg valakit egy határozott visszautasítással. Ezért van, hogy sok lány igyekszik finoman tudtára adni az érdeklődőnek, hogy hiába hajt.

Amiből persze nem mindenki ért. :-/

Nem kell túlagyalni, keresni a válaszokat, magadban a felmentést számára.

Annyit a megoldás, hogy egyszerűen csak nem jöttél be neki. Van ilyen. Egy ideig próbálgatott, ismerkedett veled, de aztán látta, hogy nem, és akkor ennyi. Ment tovább.

Ilyen az élet.

Annyit azért mondhatok, hogy a lányok többségének a határozott, magabiztos fiúk rendszerint tetszenek.

A te leírásodból az azért lejön, hogy nem éppen így viselkedtél vele. Egy mondatod arra utal, hogy abban se vagy biztos, hogy volt e valakije vagy sem.

Akar mèg most is írhatsz neki: nekem nagyon bejössz mai napig, találkozzunk.

Legfeljebb nem válaszol. De az az érzésem, ez így soha nem lett kimondva a részedről felé.

Mintha saját magamat olvasnám 20 éves koromból! Több mint valószínű, mondhatni BIZTOS, hogy a lány nem kívánja névtelen fórumtársunk társaságát. Nekem egy nagy bajom van a lánnyal:

Nem elég határozottan közli, hogy légy szíves hagyj békén! Egyébként ilyen esetben tényleg nehéz más lányt találni, aki feledtetni tudja az előzőt. Engem annak idején behívtak katonának, ott nem volt időm filózni rajta! 20 hónap múlva már én sem tudtam úgy tekinteni rá mint azelőtt. Jelenleg már nincs kötelező sorkatonai szolgálat. Lehet, hogy kellene?

Labilisan pedig leginkább csak labilis határozatot lehet hozni.

Kb. olyant mintha lehagynánk a szó 2-első betűjét.

Egy ideje már nem találkozom egy lánnyal (akit egy pályaudvaron ismertem meg) és lehet, hogy már a jövőben sem fogok és ez rossz érzéssel tölt el, mert nagyon megtetszett, ezért nehezen tudom elfelejteni. Sokat gondolok rá és hiányzik. Szeretnék felőle hallani, jó lenne tudni, hogy mi történt vele azóta. Nem mondhatni, hogy szoros, inkább olyan hétköznapi, baráti viszonyban voltunk, de ha összefutottunk hát beszélgettünk és ennyi. Titokban reménykedtem benne, hogy ő is szerette a társaságom,mert csak is jó emlékeim vannak róla na jó van rossz is. Tudtommal akkoriban nem volt kapcsolata neki sem, de azóta már lehet van.... Sajnos mindezek ellenére, mégsem akart tőlem semmit, legalábbis látható jelét nem adta annak idején sem, hogy tetszenék neki. Úgy néz ki, ő könnyen el tudott felejteni, hiszen ha kicsit is szimpatikusnak talált volna, akkor nem szakította volna meg velem a kapcsolatot. Kb. 3 éve ismertem meg és már több mint 1 éve annak, hogy nem találkoztunk, semmilyen formában nem beszéltünk, még az interneten keresztül sem keresett meg egyszer sem. Ebből ugye beigazolódni látszik, hogy csak nekem jelentett sokat? Őt egyáltalán nem viselte meg kicsit sem, hogy már többet nem fog látni engem?! :(

Próbálok nem szomorkodni,de sajnos nem sikerül olyan egyszerűen továbblépnem, annyira belezúgtam, hogy én hülye még az utcán is őt látom sok lányban.

Mondhatjátok azt is, hogy mégis mi az ördögért ragaszkodom ennyire hozzá, ha konkrétan ennyi ideje semmi nem történt közöttünk, de ezt nem tudom megmondani... Szerettem volna jobban megsimerni,de nem úgy alakult, lehetőséget sem adott rá. Visszapörgetném, ha tudnám az időt,de sajnos be kell látnom, hogy ez a vonat már elment.

Nem vagyok rá képes, hogy utólag elmondjam ezt neki.

Már arra is gondoltam, hogy csak túlreagálom az egészet. Biztosan csak hozzászoktam a társaságához és most furcsa hogy már nincs többé a közelemben.

De mégis miért vágyódom egy olyan személy után akinek majdnem biztos, hogy nem kellek? Ettől tényleg jobb lenne egy elutasítás is, de nem tudom hogy közöljem ezt vele...Elképzelhető azért nem sikerül elfelejtenem mert konkrétan nem utasított el? Amúgy nem az első, hogy ilyen történik velem. Mintha el lennék átkozva. Miért nem kellünk annak aki nekünk kell és miért kellünk annak aki nekünk nem? :/ Nem tudom mitévő legyek. Szerintetek mit csináljak?

Aztán újra találkoztunk, de semmi jelét nem adta hogy tetszenék neki. Lehet már nem vagyok fontos neki, ezért ma ráírtam hogy ha már nem érdeklem akkor nyugodtan írja meg (én érzem hogy leszarja a fejem) erre ma ezt írta: ,,Na semmi bajom veled, bírlak, régen is dumáltunk. De semmi se változott mert ugyan olyan jó barátként tekintek rád. "

De én azt érzem már hogy barátként sem vagyok fontos neki. Mindig el akarom hívni találkozni, állandóan kifogásokat keres.

Köszönöm ha valaki tudna nekem segíteni.