Ma van párommal az évfordulónk és valami szép vers kellene, de nem elcsépelt. Vagy valami szép szöveg. Tudtok ilyet? (tudásbázis)

"Sorsunk egybeforr,együtt megyünk tovább.

Az élet viharában te vigyázol rám.

Köszönöm,hogy szeretsz,s hogy hiszel nekem,

S hogy megosztod az életed velem."

Mindenek felett: a megélt éveket,

Emlékképeket;

a fájón szépeket nyújtom Neked.

Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,

A múló perceket;

mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Refrén:

Egy tiszta érintés,

Egy néma ölelés,

Néha többet ér...

A szótlan bölcsesség,

A ritka tisztesség,

Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,

Közös terveket;

ennyit adhatok kincsként Neked.

Refrén:

Egy tiszta...

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.

Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.

Fáradt szívemnek, szíved menedék,

Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Refrén:

Egy érintés,

Egy ölelés,

Többet ér.

A bölcsesség,

A tisztesség,

Többet ér... mindennél. Ossian:Többet ér mindennél

Ágai Ágnes: Levél Y-nak

Szeretlek.

Csak így, ilyen köznapian

ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan

hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,

és ez nem súlyosabb, mint a kérdés:

mi újság, hogy vagy és effélék.

Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,

mennyi közöny, rosszallás, idegenség,

gyanakvás, harag, meg nem értés,

mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz

kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.

Milyen kevesen figyelnek szavainkra,

ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,

egyetlen szerelmem? mikor mit ír elő konvenciónk,

miközben szavaink tartalma rég kihullott,

és ezt nem kéri tőlünk senki számon,

hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok,

és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük,

nem több közhely szavaink egyikénél,

ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll.

De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán,

őrzöm hangod emlékezetem kazettájában,

és őrzi a testem kezed simítását,

őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa

a visszapergetett filmszalagon

az egyszerit, a megismételhetetlent,

az egymásra talált test ünnepét,

az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.

Szeretlek,

és folytathatnám: szeretlek, mint...

és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,

jól hangzó, kevéssé kopott,

de így mondom pőrén, dísztelen,

vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,

akár messze vagy

akár a szomszéd szobában,

akármi volt, van vagy lesz velünk,

igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:

Szeretlek!

SZERELMEMNEK

Ha megkérdeznéd , vajon miért is szeretlek ?

Válaszolni nem tudnék Neked.

Ha megkérdeznéd , vajon miért is jó Veled?

Azt mondanám, mert szeretlek.

Szeretem ahogy vigyázol rám ,

Szeretem mikor beszélsz hozzám,

Szeretem , hogy itt vagy kedvesem.

Szeretem mikor megsimogatsz,

a haragot és a mosolyokat,

szeretek mindent , mindent ami Te vagy.

[link]

Ebből egy részlet? :)

Szeretem, mikor nevetsz viccemen,

Szeretem, mikor figyelsz kedvesen,

Szeretem, ha szemedet szememre szegezed,

Szeretem, ha testemet testedre tehetem,

Szeretem, mikor azt mondod: "Most nem érek rá"

Szeretem, mikor azt mondhatom: "A fenébe már"

Szeretek minden percet, mit Veled tölthetek,

Szeretem, mikor újra látlak, és megfoghatom kezed.

Szeretlek Téged bármeddig kedvesem,

Soha el nem vehet tőlem senki sem!

Veled leszek, amíg csak élek,

Szeress te is engem, amíg csak élek!

Most felidézem azt a napot mikor utamba ejtett a sors,

Mikor együtt néztük a csillagokat ami olyan szép volt.

Egy éve, könnyes szemmel mondom most neked,

Csak álmodni mertem hogy mindig melletted lehetek...

Most felidézem azt a napot mikor utamba ejtett a sors,

Mikor együtt néztük a csillagokat ami olyan szép volt.

Egy éve, könnyes szemmel mondom most neked,

Csak álmodni mertem hogy mindig melletted lehetek.

De valóra vált egy álmom, hisz még mindig itt vagyunk,

S magunk után sok sok szép szerelmes évet hagyunk.

Szeretném megköszönni, hogy jóban rosszban itt vagy velem,

S megigérem neked szerelmes szívem örökké csak téged szeret!

perse az évet jvítsad ki a megfelelőre...

Egy csapásra rájöttem, hogy jelentek valamit egy embernek, már a puszta jelenlétem is jelent neki valamit, s hogy boldog, ha mellette vagyok. Ez így elmondva kissé egyszerűen hangzik, de ha elgondolja az ember, akkor rájön, hogy iszonyúan nagy dolog, hogy egy életre szól. Olyan erő ez, amely ízekre tépheti az embert, és tökéletesen meg is tudja változtatni. Egyszóval szerelem, de ugyanakkor más egyéb is. Valami, amiért élni lehet.

Erich Maria Remarque