Létezik hogy a pap megtagadja a keresztelést? (tudásbázis)

A legtöbb kultúrában a tisztaság nagy erény volt, ez így volt a Biblia korában is. Krisztus halála után is még jó ideig, a hit hirdetői házas emberek voltak, bár Péterről is írja a szentírás, hogy otthagyta a feleségét és az anyóság...

A későbbi időkben viszont amikor elkezdődtek a keresztényüldözések, egyre több hithirdető vállalta az egyedüllétet azért, hogy ne tegyen ki ártatlanokat a szenvedésnek. Ezért ami először csak mintegy "önkéntes" volt, később vált kötelezővé. A milánói rendelet Kr. sz. u. 313 után sem változott meg a helyzet lényegesen.

Így alakult ki a cölibátus fogalma. Maga a szó nőtlenséget jelent, amely nem ugyanaz, mint a szerzetesi tisztaság. Keresztelő szent János pl. a kumráni közösséghez tartozott először, ők szó szerint tisztaságban éltek, de ugyanez vonatkozik pl. a hindu szerzetesekre is. A Dalai láma nőtlenségét furcsa módon senki nem kérdőjelezi meg, sőt, nagy sértésnek számít...

Hogy miért ragaszkodik ehhez a közel 1400 éves hagyományhoz a Vatikán? Az egyik magyarázat az, hogy "osztatlanul" szeresse Istent és az egyházat. Mert vannak mindig emberek, akik lemondanak a házasságról isten országáért.

Modern kifejezéssel akár azt is mondhatnánk, hogy "szinglik"... :(

Ez korántsem olyan kardinális kérdés, mint amilyennek kívülről látják. Akár egy tollvonással eltörölhető lenne az egész, bár sok etikai-erkölcsi-jogi kérdést, problémát vetne fel, bár nem megoldhatatlan.

Az ember így vagy úgy, törekszik a transzcendentalitásra.

Ők ezt tudatosan vállalják, erre készülnek a hosszú főiskolai, egyetemi éveik alatt.

Minden szülőnek-családnak szíve-joga olyan vallásban/kultúrában nevelni a gyermekét, amelyben ő maga is ismer.

A 30 éves Jézus is megkeresztelkedett a Jordán folyó vízében... pedig 8 napos korában már felvették "Ábrahám közösségébe".

Szia Zsóka54!

Köszönöm a segítséget!

Szóval mindenki meg van keresztelve, a szülők és a leendő keresztszülők is, én pedig elsőáldozó is voltam.

Szóval, lényegében megfelelnék az elvárásoknak, mégis szemtől szembe megtagadták a kisfiam megkeresztelését. Már elkeseredésemben azon is gondolkozom, hogy áttérünk református hitre, ott rugalmasabbak és a házasság hiánya miatt nem úgy tekintenek a fiamra (akire sokat vártunk és nagyon akartuk), mint aki "becsúszott", én pedig nem az útszéli ringyókkal vagyok egyenértékű.

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni. A párommal nem vagyunk házasok, viszont a falunkban és a környéken a papok megtagadták a kisfiunk megkeresztelését emiatt. Tudnátok segíteni, hogy Fejér, illetve Tolna megyében vagy Budapesten hol találhatnánk olyan római katolikus papot, aki ezt mégis felvállalná. Már sok helyen voltam itt a környéken és már nagyon elkeseredtem az állandó leszúrások miatt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a mai világban miért fontosabb az esküvő megléte, minthogy egy kisgyermeket megkereszteljenek? :(

Előre is köszönöm!

További szép napot! :D

az az ő döntésük, hogy vállalják e idegen spermával vagy petesejttel.

így is úgy is perticsészében kezdi a gyerek az életét...és akkor mi van? És aki eldobja a gyerekét? És egy szerető család örökbe fogadja?

Ne haragudj de nem tudlak megérteni. Nem tudom, hogy van e már unokád, de ha kiderülne, hogy a fiadnak nem lehet természetes úton gyereke akkor is ezeket mondanád? Vagy netán a feleségének? lemondatnád őket a szülői szeretet érzéséről????

Naná, hogy létezik! Az én unokámat se akarta. Az egyiket azért nem, mert nem is élt az apja ( a lányom 3 hónapos terhes volt, mikor baleset érte), a másikat azért, mert nem házasságban született ( két különböző pap volt). De abban egyetértettek, hogy mivel egyik lányom sincs megkeresztelve, a gyerekeiket se keresztelik meg! Ennyit a papokról...

Igaz, én kérdeztem a lányaimat, hogy miért olyan fontos nekik a keresztelő, mindkettő azt mondta, nem neki fontos, hanem az anyósnak...

Igen, vannak. Egyébként nem vagyok ellene a programnak, csak az nem tetszik, amikor idegen férfival termékenyítenek. Mert ha én szeretek valakit, akkor az Ő szemét, az Ő haját, tehetségét,(stb.) szeretném viszontlátni, nem pedig egy ismeretlenét még akkor is, ha a nagyszülők tulajdonságai is jórészt megjelennek a kisbabán később. Szóval bennem ez a gondolat motoszkál mindig... Szabad-e gyermeket így és mindenáron???

Amikor a szerelem gyümölcsének a kezdete nem az anyai öl, hanem egy Petri-csésze. (És itt Madách Falanszter-jelente ugrik be(legalábbis 31 év után): a technológia...) Mennyi éveken át húzódó testi-lelki szenvedés/tortúra után születik meg mégis?

Csodálatos dolog egy kisbabát kihordani, megszülni és látni, amit fejlődik.