Létezik az igaz szerelem / összhang? (beszélgetős fórum)

Csak 2 rövid válasz:

1. Én még szeretném hinni hogy van igaz szerelem és összhang, persze ez nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes és nincs vita. Inkább legyen mindig megoldás.

2. öngyilkosságra ne is gondolj!!! Az gyávaság, önsajnálat és undorító dolog. Főleg, hogy igazából ez nem világ rengető probléma. Gondolok itt arra, hogy nem olyan, mintha pl.: (hülye példa) elütött volna a vonat és levágja mind a négy végtagod és lélegeztetőn kell élned, teljesen másokra szorulva. Na annak az embernek a fejében ha megfordul az öngyilkosság, azt megértem.

Szia!

Fordítva ,ha te meztelenkedtél volna férfiak elött szerintem neki is rosszul esett volna. (Ha nem, akkor nem szeret.)

Én a társadalmat okolom ezért a sok problémáért ami a kapcsolatokban van. Nekem külföldi a férjem és sokkal egészségesebb (lelkileg) kiegyensúlyozottabb, mint én. Neki annyira természetes , hogy én vagyok a felesége és ez egy életre szól.

Minket a média és a társadalom teljesen összezavar. Mindenhol csak a megcsalás, árulás tönrement kapcsolatok.

De vissza térve a te problémádra. Szerintem egy kapcsolatért harcolni kell, mert a következő kapcsolatban is lesznek problémák és nem lehet minden kapcsolatból kiszállni egy idő után. Szerintem üljetek le és beszéljétek meg a dolgokat.12 év nagyon hosszú idő, ha ilyen sokáig jó volt együtt akkor pár felmerülő probléma ne áljon az utatokba. A beszélgetés tart életben egy párkapcsolatot. Menjetek el egy hosszú hétvégére, hogy újra megtaláljátok egymásban azt amiért régen egymásba szerettetek.

Nagyon szépen köszönöm a sok hozzászólást sokat segített.

Lehet, hogy én vagyok tényleg ennyira benga, de annyira félek, hogy mással se lesz jobb :(

Nem attó félek, hogy egyedül maradok, hanem, hogy Őt elvesztem. Most nagyon erősen gondolkozom azon, hogy elmegyek pszichológushoz, hogy szedje már ki belőlem miért érzek így, mert magamtól tényleg nem tudok rájönni :( Nektek van ötletetek?

Az én vélemény az, hogy ha egy kapcsolatban a felmerülő gondokat sem tudjátok megbeszélni, az nagyon nagy hiba. Itt nem kell sem a Te részedről, sem az úriember részéről a sértődöttet játszani, hanem kommunikációval kell segítni ezen. Ha ez még sem megy, a kapcsolat halálra van ítélve. Igazából azt sem értem hogy 12 évig hogyan bírtátok egymás mellett. És hogy a szerelmesek a Karácsonyt is külön töltik egy ilyen dolog miatt? Hát...ez nem sok jóra vall.

Szerintem minél előbb lépj ki ebből a kapcsolatból és keress egy olyat, amiben mindketten ugyanolyan boldogok vagytok és a felmerülő dolgokat is meg tudjátok beszélni. Az öngyilkosság hüleség, olyat csak a lelki szegények tesznek és te nem vagy az, ha egy ilyen ember mellett kibírtad 12 évig!!!

Nem akrtalak megbántani, remélem nem is tettem!!!

Kívánom, hogy találd meg az igazi boldogságot!

Igen létezik.

A topikinditódat olvasva: Ez a kapcsolat nem a te utad és ezt szerintem te is érzed.

Szia!

Én úgy gondolom, az igazit nem lehet keresni, jönni fog magától, tegnap egy fórumban pont erről volt szó. De az biztos, hogy ha ebben a kapcsolatban már az öngyilkosság gondolata foglalkoztat, akkor be kell fejezni, le kell zárni! Még akkor is, ha úgy érzed belehalsz. Nekem 6,5 évem ment rá egy hasonló kapcsolatra, fiatal voltam, és azt hittem ez így természetes. De nem! Te is ugyanúgy megérdelmed, hogy tiszteljenek, figyeljenek rád, hogy foglalkozzanak veled. Az is intő jel, ha másra gondolsz, ez valahol szerintem annak a jele, hogy már másra vágysz.

Szia!

Nem tudom, hogy mi a jobb, megszokásból együtt lenni, vagy magányossá válni. Én utóbbit tettem. Fáj, bevallom, de lesz helyette másik...Bár nálunk soha nem volt az évek alatt egy hangos szó, egy veszekedés sem, mindent meg tudtunk beszélni. Sokan irigykedtek ránk, de így sem sokkal jobb. Így az érzések múltak el.

Igen, én is sokszor gondoltam másra közben. Ki nem? Mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha...

De az öngyilkosság a legrosszabb dolog ami eszedbe juthat! Verd ki a fejedből!

Ha úgy érzed, nem jó a kapcsolatotok, akkor lépj ki belőle. Igen, nehéz megtenni, és nem egy kellemes érzés, de tapasztalatból tudom, hogy előbb-utóbb meg kell tenni.

A szüleim 25 éve élnek együtt. 6 éve elváltak, de nem költöztek szét...a megszokás tartja őket össze, és sokkal rosszabb így, mintha két külön helyen élnének...

Tudom miről beszélek, hidd el! Fiatal vagyok, de többet tapasztaltam némelyik 30-40 évesnél...

Szóval lépj! És gondolj arra, hogy valahol van valaki, aki igazán tiszta szívből fog szeretni, és teljes mértékben kiegészít. Őt sem keresni kell, majd ő megtalál, ha eljött az ideje :)

Légy bátor, kitartó és őszinte!

szerintem ha nem működik, ne erőltesd. Amúgy is elgondolkodtató, hogy az öngyilkos ember magát sajnálja, neked erre mi szükséged van? Minden a kezedben van ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtass. ha nem tetszik, lépj, vagy fogadd el olyannak, amilyen. 30-40 éves kapcsolatok, házasságok mennek tönkre, mindig lehet, van esély az újrakezdésre. De az, hogy öngyilkosságra gondolsz, beteges, és ezen neked kell túllépni... nem az a megoldás, csak bonyolítja a dolgokat. kelj fel, nézz a tükörbe, és ha kell, pofozd meg magad, de ne ülj le és sajnáld magad, mert az előre nem visz...

Bocs, ha durva voltam, de ha azt hallom, hogy öngyilkos akar lenni valaki, kibukok... egészségügyis vagyok, talán ez van a háttérben...

Sziasztok, a véleményetekre vagyok nagyon kiváncsi, kérlek segítsetek. Már régóta örlődöm, hogy a párkapcsolatomnál vajon van-e jobb, érdemes-e az igazit keresni? Sokszor érzem magam nagyon egyedül, lehangoltnak és azon gondolkodom, hogy mások is úgy veszekszenek és ilyen mélypontra jutnak-e mint én. Minden barátomnak a párkapcsolatában vannak viták, de nem tudtam még rájönni, hogy az én problémáim válságosabbak-e. Pl. karácsony előtt elmentünk wellnesezni és bement szaunázni, úgyhogy utána meztelenül kellett ott a hóba hemperegni nők előtt is. Engem ez zavar mindig is tudta, hogy nem kultiválom az idegenek előtti meztelenkedést, de nagy vigyorral el kezdte mesélni és utána meg volt sértődve, hogy nekem ez rossz volt. Miután nem szóltam hozzá, annyira besértődött ezen, hogy mikor másnap már próbáltam megbeszélni nem lehetett, annyit nem tudott mondani, hogy sajnálja ha nekem ezzel fájdalmat okozott, pedig ha mindössze ennyit mond a téma le lett volna zárva, de igazán az esett rosszul, hogy ennyire nem érdekelték az érzéseim. Így végül is még a karácsonyt is külön töltöttük, elmesélte az összes barátjának és persze mind neki adott igazat, hogy én túlreagálom stb.

Már több mint 12 éve vagyunk együtt, ha összevesztünk mindig borzasztóan el voltam keseredve, de ha sokáig minden rendben akkor volt, hogy más fiúra gondoltam, hogy milyen jó lenne újra összejönni valakivel, átélni annak a bizsergető izgalmát. Szerintetek normális, hogy ilyen gondolataim vannak? Másnak is vannak? Barátnőim sem mertem megkérdezni erről.

Tegnap is nagyon összevesztünk és ilyenkor még az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejemben, bár ez csak kb. 2 év óta jut néha néha eszembe.

Nagyon várom a véleményetek!!!!!!!!!