Létezik igaz szerelem? (beszélgetés)

"azok a meghitt pillanatok csak a tietek olyan mint mikor este a telefont betegyuk toltore , :))) mi is feltoltodunk az olelesek altal :)))"

Az utobbi honapok egyik legjobb megfogalmazasa amit olvastam ,) Lehet hogy szerelmes vagyok !? ;)

Én pl megváltoztam az előbb leírt dolgok hatására.

Az exem meglepődik rajtam,pedig majd 15 évig voltunk együt,és jól ismerjük egymást..

Én a teherbírásom végére értem pár évvel ezelőtt,akkoriban szakítottam is vele,és elkezdtem önzőbb módon viselkedni,mert az előző tapasztalataimból rájöttem,hogy ha én nem vigyázok magamra,más sem fog. Peerszee valamemnyire fog ránk vigyáznia szerelmünk, a párunk,,de van az a szint,amikor az ember már csak magára marad vigyázásban.

Egyszóval:megváltozhat az ember,ha a teherbírása határait feszegetik.Akkor,jó esetben feltör az életösztön,és felrúg oylan dolgokat,amit szeretett csinálni,csak épp már nincs ereje hozzá-rosszabb eset pedig az önmaga ellen fordulás.

"hogy évekig hazudjon mindenkinek és egy tökéletes álcát mutasson, és hogy lehet mindezt megelőzni? "

Erre válaszolnék,az álcamutatásra.Van ennek egy oylan változata,amit én is csináltam,anno:nem mertem kimondani,hogy valójában mennyire nehéz nekem mindezt végigcsinálni,amit bevállaltam(egyfajta kényszerűségből,mert ha én nem csinálom,akkor más sem,és tönkrementek volna dolgok-emberek,ezt meg nem bírtam volna lelkifurdalás nélkül),hogy mennyire fáradt vagyok már,és ki vagyok purcanva.

Tudtam(és kiderült utána,h igazam volt),hogy az exem,és a családom sem ,amibe beleszülettem,nem tudtak ezzel mit kezdeni,hogy nekem pihennem kéne,és letenni a terheket.

Én nem mertem teljes egészében kimutatni,h mennyire gáz van,ők meg asszem nem nagyon vették észre-mert a saját gondjaik lefoglalták őket,meg tán féltek is észrevenni-h mi van.

Szerintük én is a derült égből adtam egy pofont mindenkinek,csak annyit tudtak utána hümmögni,hogy ja,hát láttuk,h nem minden oké,dehát mindenki szokott szomorú,meg fáradt lenni..csak nem tudtuk,h ennyire.

Most is néha eszembe jut,h már menet közben hangosan vinnyognom kellett volna,h nem bírom már sokáig?Nem lehetett,mert a többiek"vinnyogtak",valódi,nagy problémákkal,és én az ő életüket políroztam..

Szerintem ez sok családban megtörténik.

Mit lehet tenni? PL Baromira odafigyelni mindenkire,és mindig rugalmasnak lenni a szereposztásban,h ne mindig az legyen,h az egyiknek rossz,a másik pátyolgatja,mert neki könnyű,és nincs akkora baja.Vagy hogy az egyik pihen,mert dolgozik,és fáradt,a másik meg úgyse csinál semmit,tehát lehet őt mindig ugráltatni.

Nem lehetetlen.

Mi is sok mindenen keresztül mentünk. Jón is rosszon is egyaránt.

DE egy biztos ha valami rossz történik egyáltalán nem elég annyival lezárni "jó oké ilyen többet nem lesz felejtsük el".

Ezzel nem találta meg az ember a megoldást arra hogy tényleg ne történjen ahhoz hasonló rossz, plusz ez olyan mint ha simán a szőnyeg alá söpri az ember a gondját. És sajnos ilyenkor van az hogy évek múlva előkerül és bizony tönkre is teheti a kapcsolatot.

Akkor kezdjen el hinni benne hogy megtalálta ha meglátta a másikban a harmóniát, az összhangot és a teljes őszinteséget.

És a teljes őszinteségben benne van a negatív őszinteség is, amikor nem csak szépet és jót mondunk a másiknak de meglátjuk és elmondjuk a negatív dolgokat is, és ezzel együtt vagyunk képesek elfogadni a másikat.

Az igaz szerelemben nincs rózsaszín köd, meg ilyesmi, de van vibráció, bizsergés és képesek vagyunk feltöltődni, felvillanyozódni a másiktól.

És ami még fontos egyáltalán nem szívjuk el egymás energiáját!

Igen, igen!! Köszönöm is őket.

De annyi a kérdésem...

Igen, ezt mi is így gondoljuk.

De lehet abban valami, hogy a korábbi tapasztalatok vagy azok hiánya okozhat majd később ekkora felborulásokat?

Gondolok itt arra, hogy nyilván más az értékrendje az embernek pár jobb/rosszabb kapcsolat után, mint ezek nélkül. Nagyobb eséllyel lesz őszintébb és stabilabb a kapcsolatom ha előtte már voltak ilyen-olyan tapasztalataim? És lehet-e ezt törvényszerűségnek venni?

szeretni aggyal is lehet

persze az a legjobb, ha szívvel-lélekkel-aggyal

Sok minden változik az évek során. De alapjaiban nem változik az ember.

Ha nem érezném ezt nem szültem volna neki 4 gyereket. :)

A hazassag olyan, mint a viragoskert: mindig dolgozni kell rajta. Ha nem, elgazosodik, kino a gaz, a dudva, elvadul...

A masik; idezem Popper P. sorait:

"Nem kellene esetleg belekalkulálni azt is, hogy egy évekig, évtizedekig tartó kapcsolatban nem lesz minden gyönyörű, nem lesz mindenki mindig hűséges, és előfordulhatnak komoly válságok is? A mi nevelésünknek rettenetes hibája, hogy nem készítjük fel a gyerekeket, fiatalokat arra, hogy az életben vannak kudarcok, csalódások, vereségek is, hogy igenis van hűtlenség, és megcsalás is. Óriási pszichológiai hiányosság, ha nem vagyunk felkészítve a vereségre! Ha azt a becsvágyunkat el tudjuk engedni, hogy minden helyzetből - karrierből, üzletből, szerelmi kapcsolatból - győztesen és sikeresen kell kikerülnünk, hogy mindig jól kell járnunk, akkor hiteles lesz az életünk. Tudniillik vannak olyan perspektívák, amiket csak alulnézetből lát az ember, ha a földre sújtották - és ezekkel is gazdagodik az élet. Az életben sok összeomlás van, az emberi kapcsolatokban, a házasságokban is, ami a legszebben indult, az is tönkremehet. Ezt tudomásul kell venni, ahelyett, hogy mindenféle frázisokat hazudunk."

Van. Létezik. Én nem vagyok egy szerelmes típus, általában hamar kiábrándultam, hamar rájöttem dolgokra, vagy egyszerűen nem volt hozzám megfelelő az éppen aktuális partner.

Aki számomra az Igazi lett, az az ember, akit az elején nem is úgy fogtam fel, hogy belé szerethetek. Szerintem a rossz tapasztalataim miatt rá sem gondoltam úgy. Eltelt egy-két hónap, amikor már a Szerelmem türelmetlen volt, nem értette miért szaladok haza reggelente, miért nem maradok még, miért nem reggelizünk együtt stb. Össze is veszett velem, amire az első reakcióm az volt, hogy "áh, nem érdekel ez sem, mert úgyse leszek szerelmes..." Aztán elkezdett fájni a gyomrom, és állandóan a vele való találkozást kerestem (egy munkahelyen dolgoztunk egy darabig). Aztán rájöttem, hogy állandóan érzem, amit érez, valahogy lelkileg kötődni kezdtem, sokszor egyszerre küldtük az üzeneteket, leveleket és leírta, hogy miképp érzi magát, általában azokat írta le, amit már én is... Szóval érdekes volt, hogy rájöttem b.sszus, hogy szerelmes lettem és nem bírom nélküle. Azóta a Férjem és mai napig szerelmes vagyok (amit szintén nem gondoltam volna...)! :)

Persze hogy létezik.

Én 17 évesen találtam meg azt akivel a mai napig együtt vagyok. És lassan 22 éve hogy együtt vagyunk.

A titok pedig egyszerű a teljes összhang mindenben. És ha nehézség van akkor képesek legyünk nem csak megbeszélni de arra a megoldást is megkeresni.

Mi mind a ketten úgy érezzük hogy külön-külön már nem jó, csak együtt vagyunk egy egész, így teljes az életünk. És ez jó érzés.