Lelki társ és egyéb izék (beszélgetés)

Ha hiszel a lelkitarsban akkor nem letezik tul rovid elet:)

Ha mindent erre az egyre teszel fel, akkor csak felsz valami olyantol hogy lekesel, lekestel, pedig nem tudod lekesni a lelkitarsadat, nem tudom, ertheto-e, de az ilyet nem lehet se surgetni se lekesni sztem:)

Most fiatalsagot es minden mast felreteve, hidd el, hogy ha nem maradnal mellette es nem apolnad, sztem akkor is te lennel a szemet, mert ugye, hogy lehet otthagyni egy beteg embert pont ilyenkor. Ha meg nem hagyod ott es sumakolsz, akkor is.

Mint mar korabban is mondtam, sztem a parod tudja/sejti de neki jo igy is mert o sem akar visszatartani de egyedul maradni sem.

Hugomék esküvőn voltak fél éve, nagy csinnadratta, hülye és nagyképű vendégség, bla bla bla..A közös munkatársuk nősült, sógorom volt a vőfély ("hivatásos" vőfély a srác a minőségügyi mérnöki vezetői posztja mellett), vitte hugit is mondván hogy majd jót buliznak (hugi azóta emlegeti hogy ilyan sz*r esküvőn még nem volt, Fluor Tomira tombolt a nép.. na mizu mizu mizu..kemény lehetett no valljuk be). Ez a házasság kemény fél évig tartott, kiderült, hogy a csaj már a házasság ELŐTT is jó ideje csalta a pasit, plusz jön a baba is, akiről nem tudni hogy kitől van... :D Nem semmi mi? Fél évig tartott a dolog, és szerintem is a férj tehetett róla.. remélem az iróniát érzitek..

Hugom is terhes, de itt az apaság nem kérdéses :), igen, a vőfély.. talált..

Másik történet, egyik kolléganőm legjobb barátnője csalja a férjét jó ideje /a kolléganőmet sem kell félteni, próbál minnél több vasat a tűzben tartani, én is az egyik kiszemelt vagyok :D, nemrég vált, van egy gyerek meg gondolom pasihiány amit az sem múlaszt el hogy az egyik haverommal van együtt pár hónapja, neki sem elég egy kolbász no valljuk be/, akitől van két egészséges és szép gyereke, a férj állítólag rendes, mindent megtesz a nőért, főleg hogy két gyermeket kapott tőle nemrég /ja vezető állása van, mocskosul jó fizetéssel és nem is ördögronda a csávó/. Nem tudom a történet végét, elvileg decemberig mondta a csaj hogy eldönti hogy az őt illegálisan döngető féllel marad együtt, vagy az érte rajongó férjével. Egyáltalán két kisgyerek mellett hogy jut erre idő?? :D Költői kérdés nem kell rá válaszolni.

Most nem baj ha én nézek őszintén hülyén ha ilyen történeteket hallok?? Vakarom a fejem és nem értem??

Dettó új vagyok itt.. elolvastam én is a történetet, még meg is rendültem, mert tetszett a dolog, bár úgy a századik hsz-nél azért kibukott az, ami teljesen összezavart, sőőt teljesen más megvilágításba tette a dolgot, valljuk be, kifacsarta és jórészt értelmetlenné is tette az egészet.

Nem tisztem senkit sem elítélni, tanácsot meg, mivel tapasztalatom vajmi kevés van, ezért jogom sincs adni, nem is kívánok hát erre az amúgy elég rögös és morálisan alaposan megkérdőjelezhető útra lépni, DE:

Először is.. te nem "mingli" vagy, mert ott a férjed, aki fizikálisan tényleg mindig ott van. A másik csak a szeretőd, akivel őt évek óta csalod, gondolom nem csak egymás ölében ücsörgésről van szó, egymás ölelgetéséről, egymás becézgetéséről (bár már ez is durva) azért vannak ott testi dolgok is.. ennyi.. nincs mit túlmisztifikálni. Nincs itt semmi karma /vagy alaposan beletörött a körme/, csak néha hajlamosak vagyunk többnek látni a dolgokat mint amit valójában jelentenek, meg ezt azt bemagyarázni. Ez kortól, nemtől, és műveltségtől egyaránt független. Én is folyton ebbe a hibába esek. De én még "csak" 28 éves vagyok, ráadásul PASI, nem kell ezen semmit sem magyarázni.. :D

Kettő.. valószínű a srác azért nem akar tőled többet, mert tudja hogy férjezett vagy, és tudja hogy a párod nem akarod elhagyni, ezért beéri ezzel, mert így azt csinálhat, amit akar, meg amit egy komoly kapcsolat esetén nem tehetne meg, vagyis azt hogy napokig eltűnik és elvileg te "tudsz" arról hogy ő közben mit csinál. Valószínű én is "bevallanám" ezt, semmi kötelezettség, ha közben becsúszik valaki más nem hagyom ki, stb. .. Más kérdés hogy ilyenbe nem mennék bele VALÓJÁBAN.

Olvasgattam eddig több fórumos példát is, aminél sokszor olyan érzésem van, mintha normális, sőt, "dícsérendő" dolog lenne az, hogy tartotok valakit az mellett a férfi mellett, akihez hozzámentem feleségül és még EGYÜTT IS ÉLTEK VELE HÁZASSÁGBAN..és ezt a férfiak is tudják, és elfogadják (ez is necces, de hát valaki szereti a szarvasagoncsot).. könyörgöööm... létezik nyitott házasság de azt illik még az elején tisztázni nem és akkor oda vissza. És ha kiderülne hogy a férjed is tart valakit? Ott is lehetne karmákkal, lelki társsal, meg hasonlókkal magyarázni?? Szerintem akkor más lenne a nő fekvése ugye..

Meg írtad hogy el akartad hagyni, de aztán nem.. és miért nem? Írtad hogy beteg.. nekem pl. csak rontana az állapotomon az ha tudnám hogy a párom amellett hogy engem ápolgat, közben csal is. Vannak ápolónők, biztos meg lehet ezt oldani, meg rokonok is ha csak ezért vagy vele, mert sajnálod.. A szánalmat a lelki szegényeknek kell tartani, senki másnak.

Meg írtál ilyet hogy most van a férjed, meg ez a lelkitársad, de ki tudja, lehet még lesz valaki más is..Azért ez se semmi.. Egész kis hárem (Létezik férfihárem amúgy?? És rájuk ki vigyáz hogy más ne érintse őket?)

Aztán olvasom azokat a fórumokat ahol a pasikat szidjátok meg stb. hogy milyen szemtek, csalfák, megbízhatatlanok, mikozben máshol meg teljesen természetesnek tartjátok ha ti ezt megteszitek mert ezzel jót tsztek a kapcsolatotoknak meglátásotok szerint, mert ti legalább jól érzitek magatokat.. Érdekes egy gondolkodásmód valljuk be.

100% hogy én vagyok naív, meg lehet túl fiatal (28 év) és tapasztalatlan is /ez biztos/, ezt megint leírom, meg én képzelem el rosszul pasi létemre azt, hogyha kiválasztok valakit és ő is engem akivel majd együtt élem le az életem JÓBAN, ROSSZBAN, akkor azért addig küzdök (mert tetszik vagy sem, mindenért meg kell küzdeni, ilyen az élet) amíg van értelme, aztán elengedem ha már nincs, lehet én vagyok kicsit romantikusabb típus, de szerintem ez egy kicsit így DURVA!

Mondom ez csak a véleményem, elítélni nem fogok senkit, nem ismerlek (és nem is tervezném ezt, ezt már most bevallom neked), nem tudom milyen a helyzeted, milyen vagy, stb., de kicsit valljuk be a vallomásod után kicsit furán jött ki a dolog nem??

Lehet azért ír ide kevés pasi, mert megérezték hogy valami más is lappang a háttérben.. hatodik érzés beficcen.. csak most nem a halottakat, hanem a cseveros brúszviliszes fordulatot látták kedves/kedvetlen "nemtársaim" ebben az amúgy nagyon romantikus és szép történetben.

Szia-sziasztok! :)

Most olvastam el ezt a bejegyzést, mert nem rég érkeztem meg hozzátok (HOXA):)

Én még ennyire mély tartalmakkal teli vallomást nem olvastam egyik költőtől sem! Pedig szeretem az irodalmat.

Ami most legelőször az eszembe jut:

...Azt a, de egy rohadt mázlista pasi :)))).....

...És mekkora szerencséd van neked :)))).....

A jót nem szabad tovább elemezni, csak hagyni kell, hogy áradjon szét! Tehát a legjobbat tetted velünk, azt, hogy ezt megosztattad :) Elvetetted a boldogság magvát, fog az majd magától nőni :)

Köszönöm......

Ez igaz de a karmikus kapcsolatbol is nehez kilepni, akkor tudunk csak kilepni belole ha megtanultuk azt amit attol a kapcsolattol kellett tanulnunk (es mindketten szembesulunk azzal a hibaval amit ki kell javitani). Maskulonben, ido elott megszakitani egy karmikus kapcsolatot ugyis ujbol es ujbol ismetlodik megint ugyanaz a felallas.

Pl. Azok a nok/ferfiak akik mindig ugyanazt a tipust fogjak ki

Sot, szerintem, ha akarjuk, ha nem, ha nem mi vetunk veget egy karmikus kapcsolatnak, valami folytan veget er, ha akarjuk ha nem, igy "ragaszkodni" sem lehet egy rossz kapcsolathoz, hogy amitsuk onmagunkat.

Igen, ez tökéletesen így van.

És akkor jó érzéssel válunk el tőle.

De amíg bármi harag, vagy negatív érzelem köt, addig ha ki is lépünk a kapcsolatból megjelenítjük újra az életünkben.

Nem volt veszíteni valóm. A méltóságomat bizonyítottam azzal, hogy 9 hónapig rá se bagóztam. :D

S különben sem zárTUK le. Ő akarta lezárni. Én meg nem hagytam. :)

Màrmint azzal, hogy nem szól, mert úgy gondolja, nem tud semmit adni amivel visszatarthatna, ezért jobb, ha nem is szól, úgy csinál, mintha nem tudná. Valami ilyesmire tippelek.

Ha tudná, hogy az egyetlen mód ahhoz, hogy visszatartson, az, hogy enged, már rég megmondta volna neked a szemedbe: drágám, mindent tudok, de belenyugodtam.

Mondjuk ez a ti játszmátok, szóval, hogy mit mondott a dologról és hogy kezeli, azt te tudod jobban

De a végeredmény ugyanaz, hogy komplexusból nem szól vagy "örömében", a végeredmény ugyanaz, vele vagy és neki ez a lényeg, ebbe ő is biztos belegondolt, hogy megéri-e zavarni a vizeket

Azért mondják, mert átlag 7 évente "elfárad" a kapcsolat. A miénkkel is megtörtént. Úgy játszódott le, hogy egyszerűen kijelentette: vége. Próbáltam beszélni vele, hogy ne dobjon ki 7 évet az ablakon, hajthatatlan volt. 9 hónap totális se kép, se hang (ez szó szerint értendő!; se egy telefon, se semmi) után elkezdtem visszaszivárogni az életébe. Ő meg hagyta. Nyilván rájött annyi idő alatt, hogy még olyat sem talál, mint én. Nemhogy jobbat!

Ez a kapcsolat ezerszer stabilabb és megbízhatóbb, mint amilyen a házasságom volt.

Nem pontosan ra gondoltam hanem a lelkitarsra, de vele 3,5 ev.

Ugy ertem, ha lelkitarsad akkor nem vagysz senki masra, ezert en kizarom, hogy szereto/ferj mindketto az igazi

Vagyis ha lelkitars nalad ikerlang (de ezek megint csak szavak, meghatarozasok amit valaki rabiggyesztett), szoval erted mire gondolok, ha amikor megismerik egymast, onnantol kezdve soha nem hagyjak el egymast. Ilyen alapon nem vonzodhatok 2 emberhez egyforman.

Most en eltekintek magatol a szitudtol mert en ismerek legalabb 3 esetet ahol a feleseg a beteg ferjevel maradt pedig mar valni is keszultek csak kiderult a ferj betegsege. Mondjuk egyiket sem ismertem annyira kozelrol hogy tudjam van-e szereto vagy sem, nem volt kerdeses, maradtak es kesz

Egyszer régen olvastam egy regényt, ahol a nő olyan helyzetben volt mint én, a férje beteg volt és a halálos ágyán rábízta a feleségét a legjobb barátjára, aki tulképpen az asszony szeretője volt és akkor derült csak ki, hogy mindent tudott végig.

Néha azt gondolom, hogy nálunk is ez játszódik le. Szerintem minden regénynek van valóságalapja.

Nem hiszem, hogy sok köze van a hormonokhoz, inkább ahhoz, hogy az ember személyisége kb hétévente változik, én simán meg tudom mondani, hogy a 14-21-29. éveimben változtam rengeteget, bár a 29. nem pont egy hetedik év, de lehet, hogy addigra teljesedtem ki. Bár nem tudom, hogy a hormonok okoznak-e változást, még nem vagyok klimaxos. :)

De az egymásnak esésről annyit, hogy a 10 év alatt csak javult a szexuális életünk. Kivéve abban az átmeneti időszakban, amikor le akartam lépni és nem ment. De miután elfogadtam, hogy ez van, és átértékeltem a lehetőségeimet minden megjavult.

Erre biztos fogsz kapni hideget/meleget...

En ugy gondolom, sokkal inkabb krizis a 6 honap es a 2-3 ev mert ezt hormonalisan is megsinyli az ember, es ez is statisztika mindossze de pl a 7 evvel nincs ilyen hormonalis osszefugges, szoval ott nem tudom miert magyaraz mindenki bele.

Aki 3 evet "tulel", ott gondolom van mas alap is mint testi vonzodas, de pl mivel lehet magyarazni testi vonzodast 20-30 ev utan is? Mert vannak akik errol szamolnak be, hogy ugyanugy egymasnak esnek mint amikor megismerkedtek, szerintem ez tok szep dolog es nagyon ritka

Válaszolnék én is, ha érdekel komolyan.

A házasságom 5. évében véletlenül elvesztettem a jegygyűrűmet, de nem izgatott. Amúgy stabil és elégedett házasságban éltem a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindenki el volt hűlve és egy rossz előjelnek tekintette a gyűrű elvesztését. Én akkoriban annyira fáradt és túlterhelt voltam, hogy nem hatott meg.

A 7. évben megismerkedtem valakivel, aki 3,5 éve tart.

A csavar a történetben (és most lehet kővel dobálni) hogy nem hagytam el a beteg férjemet, mert nem vitt rá a lélek (itt is szabad csúnyákat gondolni) így van egy kicsit több mint 10 éves boldog házasságom és vele párhuzamosan egy 3,5 éves boldog mingli kapcsolatom.

Hogy mi lesz 3,5 év múlva? Na, azt majd akkor, megbeszéljük. Lehet, hogy belép még valaki. :)))

Amúgy nem vagyok babonás. A férjem és a párom jól ismerik egymást. Néha olyan érzésem van, hogy tud is mindenről a férjem és direkt hagyja. Hogy így fiatalon ne csak az ő ápolása legyen az életcélom. Megesett már ilyen.

A gyerektelenek is le vannak nézve, tegyük hozzá.

Csak nem mindegy, hogy amiatt szülünk, mert társadalmi elvárás, vagy amiatt, mert valóban ezt szeretnénk.