Lelki fájdalom (beszélgetés)

semmit, azon kívül, amit te is írtál -- hogy mellette állsz és segítesz neki, és számíthat rád.

sajnos ezt a meccset neki kell megvívnia.

ááá, hát az exed nem normális, az tuti.

ha már nem számítasz neki, miért feccölne bele energiát/időt abba, hogy téged bántson?

nekem nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi nője szítja a kedélyeket, talán épp azért, mert féltékeny a múltatokra.

az biztos, hogy ha foglalkozik veled, akkor akármit is mond, fontos vagy neki. amúgy meg sz...d le magasról!!!

Lelki fájdalom. Nekem ez pont aktuális. Olyan szinten megalázott a volt pasim, ahogy nőt/embert nem gondoltam,hogy lehet.

Egy fórumra járunk. Szakítottam vele. Azóta is ott piszkál az új leendő exével együtt. Ez még csak elviselhető lenne...de olyat írt...

Azt írta, hogy undorral gondol a velem töltött időre...undorítónak tart. Nem tudom hogyan tudnám ezt feldolgozni a sok más szörnyűség mellett, amit írt nekem. Egyszerűen rémesen érzem magam. Nemhogy nőnek nem érzem magam, de nagyon embernek sem.

Tudtam,hogy problémája volt a súlyfeleslegemmel...nekem is volt/van...de ettől függetlenül mégis velem volt, és mikor együtt voltunk boldognak tűnt...ezért érzem úgy,mintha kést vágott volna a hátamba jó mélyen...és jópárszor megforgatta volna.

Azóta már elkezdtem ismerkedni egy rendesnek tűnő pasival. DE egyszerűen félek tőle. Félek, hogy ő is bántani fog...félek találkozni vele...

Pedig régen ezerrel pasiztam/buliztam. Most pedig emberek közé menni is rosszul esik.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Amúgy nekem is olyan munkáim voltak, ahol szabadok voltak a hvégék.

Csak most férjhez megy a lány, akit helyettesíteni kell. :) Az meg ugye, szombat...

Jó reggelt mindenkinek:)

Várom a leveled:)

Nézd csak mit találtam egy másik topikban, ezt úgy érzem olvasnod kell:

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. "

Müller Péter

Igyekszem mindig az lenni!:):)Hiszen baromijókedv a nevem:)

Te hogy vagy?

Tudom::))

Jó látni, hogy vidám vagy:)