Leküzdeni a "lehetetlent", avagy szoptatni bármi áron (beszélgetés)
Sajnos kell pótlást adnom.Eleinte cumisüvegből adtam.Most a soft cup etetőkanállal próbálkozunk.Az a baj,hogy sajna nem cicimániás.Nagyobbik fiamat 3 évig szoptattam,de Ő imádta a cicit.Bármikor,bármennyi ideig képes volt cicizni.Beni viszont csak az evésre használja.Nem "komfortcicizik".Gondolhatod mennyit sírtam én is.A 3 éves szopiztatás után féltem,hogy most 3 hónap sem lesz.Jó lenne sokáig szoptatni.Na nem 3 évig,de minimum 6 hónapig.
Ne erőltesd, próbáld meg gyakrabban ilyenkor, vagy fogadd el, hogy ilyen napjai vannak. Dorkám is van mikor napokig alig szopizik, majd hirtelen a kétszeresét vagy három-négy napig, aztán újra visszavesz.
Csak tápszert ne adj!!! Főleg ne cumisüvegből, akkor vége. Láttam a környezetemben annyi ilyen esetet, pár héten belül már nem is akart szopizni a baba, max. cumisüvegből itta meg a lefejt anyatejet.
Nagyon örülök,hogy olvashattam a cikked.Nekem is hasonló problémáim vannak a 3 hónapos fiammal.Kórházban egyáltalán nem szopott,aztán bimbóvédővel.Ma már anélkül.Rengeteget szenvedek a szopival.Rendszerint azt csinálja,4-5 perc után kiköpi,ha próbálom erőltetni sír.Sokszor megfordul a fejemben,hogy feladom.De aztán a szoptatási vágyam felülemelkedik.Nekem sem szopizza meg az adagját,van,hogy csak 60-70 gr-ot.Az ilyen cikkek adnak erőt a folytatáshoz!Köszönöm!!!
Gratulálok a kitartásodhoz! Tényleg sok mindenen mentél keresztül. Sok sok nehézség árán sem adtad fel!
Nekem két fiam van. Az elsőt ha meggebedtem volna sem tudtam volna szoptatni, pedig fele ennyi nehézségen se mentem keresztül. Az első fiam nekem is (ahogy az egyik előttem szóló babája is) nagy súllyal született, kevés volt a tej, de nem is volt hajladnó cicizni. Kértem segítséget kórházban, itthon tanácsadót, védőnőt, barátnőt és hiába. Sajnos nem sikerült. Sosem volt hajlandó szopni. A másodikkal minden jól ment. Visszanézve is látom, hogy van ami tényleg lehetetlen.
Itt Miskolcon a városi kórházban, természetes úton, 39. betöltött hétre, 2490 g-mal. 32. héten már két héttel el volt maradva, kb. a 35-36. hétig még nőtt valamicskét. 33. héten kaptam tüdőérlelőt, és befektettek, de mivel jó volt a naponta nézett flowmetria, és napi két nst, és nem volt panaszom, ezért csak szigorúan megfigyelték a babámat, és nem avatkoztak bele.
Gratulálok a kitartásodhoz! Én babám is korán (36 hetesen) és kicsi súllyal (2420) született, mégis 11 hónapig kapott tejcsit.
Te Picid mennyivel született, és hol, ha szabad kérdeznem?
Szerencsésen alakultak a körülményeid a nehézségek ellenére és ügyes és kitartó vagy! A nagy szerencse szerintem az, hogy mivel kicsi volt az elején a baba, keveset szopott. Nekem az első babánál az volt a nagy probléma, hogy időre született, majdnem 4 kilós baba volt és már 4 naposan 80-90ml-t akart enni egyszerre (!). Nekem meg csak 30-40ml tejem volt akkor, hiába tettem már bármit (amit te is megtettél mind). Így 1 hetesen tápot kellett adni neki, mert folyamatosan fogyott és kezdett nagyon sárgulni, nekem pedig nem nőtt a tejem mennyisége, akármit is tettem (pedig még stressz sem volt). A második fiamat csak szoptattam 6 hónapig és egyből volt tejem, mindig pont annyi, amennyit ő akart, még több is. Én még mindig nem hiszek abban, hogy csak akarat kérdése ez az egész...
Szépen összefoglaltad a lényeget. Szopizzatok sokáig!!!
Ahogy írtam, az egyik fontos szempont a kisbaba szopni akarása. Ezen is igensok múlik. Ha szív-szív-szív mint egy gép, vagy hajlandó gyakran cicizni, akkor bizony lesz tejcsi (valamelyik a kettő közül legalább meg legyen).
Gondolom Nálatok sem véletlen a név választása...
gratulálok, nekem sajnos nem sikerült, pedig hozzád hasonlóan mindent megtettem. 3 hónapig tudtam szoptatni, de ennek is örülök, hogy legalább ennyi ideig sikerült.
még egyszer gratulálok!ja és az én 4 hónapos babám is Isten ajándéka, Dorottya:)
gratulálok! Ez a hozzáállás!Sok sikert továbbra is!
Szia! Gratulálok a cikkhez. Sokan biztosan hálásak lehetnek majd ezért. .)
Szerintem is a kitartás az hegyeket tud megmozgtani és hát a család, aki ott van és mindent elvégez, így te tényleg csak magatokra koncentrálhatsz.
Cikkem az anatómiás, pszichés, környezeti és mindennemű nehézségekről szól, hogy mindezeket leküzdve mégis hogyan sikerült megvalósítanom a kisbabám igény szerinti szoptatását, és szerintem melyek azok a körülmények, melyek hozzájárulnak a szoptatás sikerességéhez.
Ugrás a teljes írásra:
Leküzdeni a "lehetetlent", avagy szoptatni bármi áronTovábbi ajánlott fórumok: