Legtöbben házasságban élünk (beszélgetés)

Biztos fiatalon már kivadásztad magad :)

Ugyan már. Még akkor is ráérsz lemondani valamiről, ha nem sikerül. De meg kell próbálni! Nem nyerhetsz, ha nem veszel lottót.

Holnap holnap lesz. Azért ne csinájunk ma valamit, mert lehet, hogy holnap máshogy lesz? Ugyanmár.

Sz.rul érzem magam.

Mi pedig már a harminchatot két felnőtt gyerekkel és jól megvagyunk,pedig én skorpió vagyok a nagy vadász!

Egy ève vagyunk házasok... 6èvig hallgattam a párom hogy sosem vesz el... Hát 6èv után megtette... Most a 8èvünket tapossuk...

Nekem sincs a házassággal semmi bajom,tányércsörgés mindenütt van.

Most léptem be látom megy a vita!!!!

Én házasságban élek és semmi bajom vele.

Most vajon miért nem ír ide a fórumkiíró?????

Soha ne mondd, hogy SOHA! :D

Hát persze. MissRinya. ;D

Mármint Dredd?:)

Pedig végre felvehetne egy gyönyörű habosbabos ruhát...

kösz, hát téged tuti nem vennélek el, még ha könyörögnél se...D

esélye sincs rá,

Majd ha megismersz egyszer egy igazi nőt, aki nőként tud viselkedni, nem csak mondogatja, megváltozik a véleményed ;) Önmagában én sem vagyok házasság vagy élettársi párti. Együtt élni valakivel, főzni mosni valakire szóba nem jöhetne...

Igen.

Miben segíthetünk?

Kijelented vagy kérdezed?

?

Mire vagy kíváncsi?

Kapcsolatok.

Mi a kérdés?

Legtöbben házasságban élünk, jó vagy kevésbé, rajtunk áll. Aztán vannak akik olyan mély sebeket szereztek hogy inkább magányosak és évekig képesek még szex nélkül is élni. Az élet is produkál furcsaságokat, mikor a legjobb barátunk illetve barátnőnk beleszeret párunkba és már el is vesztettük kincsünket, akit szeretünk. Álmatlan éjszakák önmarcangolás ( fogyás, sírás, depresszió, öngyilkosság) és a gyereknek magyarázat , mert ők nem értik mi történt( sokszor az érintett sem, kérdezik hol az apu és könnyekkel küszködve próbálunk elfogadható magyarázatot adni) ) nehéz ezt a helyzetet kezelni. Közben élni kell jó pofizni a gyereket iskolába óvodába vinni a munkahelyen, ,boltban, lépcsőházban, összesúgnak „hallottad” és érezzük valami már nem olyan, eltörött, megváltozott. Már nem sugárzunk fáradtnak és elgyötörtnek, magányosnak érezzük magunkat. Aztán valahogy így vagy úgy nagy nehezen, kilábalunk és új frizura, image társ keresés, de belül még ezer emlék(az éjszakai gyönyörök, simogatás, beszélgetés, szülés, keresztelő, első lépései a babának, helyek ahol boldogok voltunk) de már nem tudjuk ŐT VISSZASZEREZNI. Lépni kell bátortalanul tesszük meg az első lépéseket az új pár megtalálására( akit mindig összehasonlítunk a volt párunkkal). Aztán hétvégén jön a gyerekért új barátnőjével ( aki ragyog és boldog) és ezer sebből vérzünk, felszakadnak a sebek, a sírás fojtogat, de mosolyogni próbálunk. Nagy nehezen összejön egy partner és az első éjszakán megjátszott orgazmus. ( tetszik és nem szeretnénk elveszíteni)mert nem vagyunk még összehangolódva, és szép lassan újraépítünk mindent.. Még nem szeretjük úgy mint volt párunkat de igyekszünk megnyugszunk de belül ott a félelem a rettegés mélyen bent hogy újra megtörténhet!