Legnagyobb megaláztatásod, amit valaha megéltél (beszélgetés)
Borzasztó volt, egy rémálom, halálfélelem.
Megalázottságot egyáltalán nem éreztem, inkább csak iszonyúan rettegtem. Éreztem, ha elkap, nekem annyi.
És még tehetetlenséget. Amíg tekertem, menekültem előle, miután a sikítozás után elszabadultam bicajjal, addig pörgött az agyam, hogy itt vége és könyörögtem valami felsőbb hatalomhoz, hogy mentsen meg valahogy. Aztán jött a teherautó.
Ez olyan, mint a Láncfűrészes kezdő képe is lehetne. Szörnyűség.
Megalázottságot is éreztél vagy csak félelmet?
Ez tényleg szörnyű. Remelem elmondtad a szüleidnek.
Ez szerintem valami elfojtott hatalomvággyal kapcsolatos dolog lehet, és a lelkibeteg pedagógusok a gyerekeken élik ki.
Általános iskola elsőben ének órán jelentkezett egy kislány, hogy szeretne kimenni. A tanárnő nem engedte ki (akkor sem amikor a kislány sírni kezdett), inkább megszidta. A kislány bepisilt, minden olyan lett, gondolom régóta tartogatta, a ruhája, a pad alatt körben. 7 évesen is fel tudtam fogni, hogy ez egy aljas, gonosz húzás volt a tanárnőtől.
Igen, őrült nagy szerencsém van. Nagyon belegondoltam, mi lett volna, ha...
Gondolkozni nem tudtam akkor, csak ösztönösen cselekedtem, a sikoltozás ösztönből jött, közelről bele az arcába :D az egész erdő visszhangzott. A bicajra felülés már tudatos volt. Egyébként jó lett volna feljelenteni. Tiszta horror volt átélni.
Én gáz spray-t szereztem be :) és azóta sokkal parásabb vagyok, dehát ez természetes.
Ez nagyon durva. A rendszámát meg kellett volna jegyezni es telefonálni a rendőrségnek.
Látod ezért van nálam mindig paprikaspré.
Engem egyszer biciklizés közben kapott (volna) el valaki. Bicajoztam egy kellemes nyári reggelen, dombvidéken 2 barátságos kis falu között. Az egyik falu szélén állt egy autó, és ült benne valaki, de nem gondoltam semmi rosszra, mert addig nem ért ilyen attrocitás. Mentem tovább, majd egyszer csak ez az autó elment mellettem és megállt közvetlenül előttem. Kiszállt belőle egy fickó, megtorpantam. Kérdezte, merre van X. település. Mondtam, nem tudom. Szálltam volna fel, erre erőlködött, hogy de ő oda akar menni. Mnodtam, nem tudom. Majd jött a lényeg. Benyögte, hogy meg akarja fogni bizonyos testrészeimet, meg enyhén szólva közelebbi kapcsolatba akar velem kerülni és megpróbált magához rántani.
Annyira megijedtem, hogy elugrottam és teljes erőből, velőtrázóan sikoltozni kezdtem. Erre egy picit hátrált, én fel a bicajra és teper tovább. Hátra sem néztem.
Majd hallottam, jön egy más hangú autó... egy teherautó volt. Lestoppoltam. Szerencsére felvett. Aki benne ült, hála a mindenségnek, nem volt perverz erőszakoló. Kérdezte, miért stoppolok, elmeséltem és elvitt a legközelebbi faluba. Néztük a másik kocsit, amibe a támadni szándékozó ült. Egy darabig követett minket, majd visszafordult.
A faluban, ahova elvitt a fickó, beültem egy kávézóba, és hívtam a páromat, jöjjön értem. Kinyitottam egy újságot, ami előttem volt. Az első oldalon egy hatalmas fotó, egy szőke csaj biciklin füves szakaszon, mosolyog... mellette a cím: megtalálták az eltűnt lány holttestét; biciklizni indult, megerőszakolták és megölték. Sokkot kaptam. Azóta nem merek egyedül bicajozni városon kívül.
Szerintem érzik, hogy tartasz tőlük és ezt kiszagolják. De ez a kisiskolásoknál is így van, ha kiszagolják valakin, hogy fél, akkor egyből rászállnak.
Velem is történt nemrég valami. Felszállt egy részeg pasi és odaült, ahova én. Én átültem máshova és folyamatosan jött utánam. De nem csinált semmit, csak dumált. Végül átszálltam egy másik kocsiba. De annyira felhúzott, hogy legszívesebben lerúgtam volna a hévről, amikor nyílik az ajtó.
Tényleg jól csinálta.
Az ilyenek miatt járok mindig paprikasprével.
Egyszer követett egy hajléktalan. Nagyon kellemetlen volt az egész, több utcán keresztül. Nem akartam hazamenni, nehogy kilépése hol lakom, úgyhogy elindultam egy forgalmas utcában, hátha le tudom rázni. Csak jött utánam. Bementem egy drogériába, oda nem jött be utánam, de láttam az üveg ajtón át, hogy kint vár. Egy idő után nem bírtam tovább, odamentem a biztonsági emberhez, elmondtam neki mi a helyzet. Ő kiment és elkergette.
Utána hetekig néztem a hátam mögé.
Sajnálom, ha sért a hozzáállásom, de mit tehetek, ha ilyen vagyok?
Nincs kedvem szent keresztes háborút vívni.
Vannak dolgok, amik akaratodon kívül megtörténnek.
Ezek között van ami tényleg igazán súlyos és van ami nem. A súlyos dolgokat fel kell dolgozni, a súlytalanokat meg el kell felejteni. Mint ezt a melltapizós affért. Utólag nevetek rajta, de akkor nagyon dühös voltam.
Egy kicsit, lehet. Nem tetszik ahogy elbagatellizálod az ilyen helyzeteket. Engem borzasztóan dühít ha valaki aljas módon kihasznál egy nőt, a fogdosás pedig az egyik legaljasabb kategória.
Nehéz elfogadni, hogy valaki szerint ehhez csak humorérzék kell.
megbántani nem akartalak, de igen, szerettem volna éreztetni, hogy sért a hozzáállásod
Velem is történt hasonló a buszon. Nekem a fenekemet fogta meg valaki. Nem tudtam, h ki, de sejtettem, h melyik illető volt az. Én ráordítottam, h mégis mit képzel?! Persze ő csak röhögött, h mindjárt kap egy pofont és ennyi.
De az utastársak közül egy valaki volt csak, aki mondta ennek a fickónak, h ezt nem kellett volna.
Lehet neked nem, másnak igen.
Engem 14 évesen letaperoltak, és sokáig én szégyelltem magamat.
Hát persze.
Biztosan nagyon megijedt volna:)
Egyébként meg rosszindulatú vagy ám Pircsi.
Még szerencse hogy egy olyan emberrel esett meg a dolog, akit csak a blúza koszossága érdekelt és utána együtt nevettek a pasijával a dolgon.
Én biztos hogy pánikba estem volna és felkiáltottam volna, ha az érdektelen emberek nem is figyelnek fel, a perverz hátha megijedt volna annyira hogy egy időre abbahagyja ezt az ocsmanysagot.