Küzdelem elalvás után (beszélgetés)

Kísérőfényt próbáltuk már, akkor rettentő izgalmas lesz és azért ordít, hogy kimászhasson megnézni. (Rácsos ágyban van, tehát csak behajolni lehet hozzá, egyébként szökne.)

Nappal fénynél nem alszik. Próbáltuk, de képes napokig kihagyni a nappali alvást és játszik helyette.

Mellettünk nem alszik el, se rajtunk, se velünk. Kizárólag a saját ágyában. Volt már, hogy éjjel mi is kómák voltunk és egyszerűbbnek tűnt kihozni. De nem, felpörög, ugrál rajtunk, majd lemászik az ágyról és szedhetjük össze a lakás túlvégéből. Tehát ezért is mondtunk le arról, hogy kihozzuk, mert az felpörgeti.

Ma próbálkoztam egy új taktikával, ami úgy tűnik, hogy némileg bevált: bementem, megsimogattam, megpuszilgattam (ágyból nem vettem ki), megöleltem, aztán csendesen, halkan, de határozottan mondtam, hogy ne hisztizzen, most alvásidő van, tessék aludni. Hanyatt feküdt, néhány ismétlés után amikor rákezdett a sziréna szólamra, már rázta a fejét és abbahagyta. Ezt ismételgettük, aztán amikor már ordítás közbe beleröhögött (ezért nehéz komolyan vennem, hogy rosszat álmodott), akkor még egyszer határozottan mondtam, hogy tessék aludni, maci is alszik, mi is fáradtak vagyunk, most kimegyek, jó éjt.

Kimentem, pár másodpercig még üvöltött, aztán átváltott röhögésbe(?) és elhallgatott. Lekopogom, most már 20 perce csend van, szerintem alszik.

Éppen írni akartam, hogy nem mindenkinél válik be ugyanaz. :)

Látom Sokaknál az vált be, hogy a helyén nyugtassa meg a kicsit. Nálunk ott nem akart. :)

Remélem hogy a kérdező talál valami olyan "praktikát", ami segít neki(k).

Esetleg a fény mellé jó lehet, valami nyugtató illóolaj is. Én nem hiszem, hogy egy gyerek 1 hónapja mindig annyira rosszat álmodna, hogy azért sír. Én biztos nem venném magamhoz az ágyamba, hisz az a férjemé és az enyém :). Nekem az nem normális dolog, hogy valaki azt pl egy 5 évessel osztja meg minden áldott éjjel, de ahogy olvasom, másnak igen :)

Én megpróbálnám megnyugtatni, de maradjon a helyén. Egy kis simogatás, esetleg innivaló, ha igényli, aztán ennyi. De persze minden gyerek más és más, kinél mi válik be, azt nem tudja neked senki megmondani. De sok sikert a próbálkozással :)

Ilyen konnektorba dugható éjjeli fények vannak a barkácsáruházakban, a LIDL, Aldi is szokott időnként árusítani, mesés éjszaki fény, szintén konnektoros az OTTO-ban is van. gyerekeknek ott vettem, mármint a katalógusból rendeltem, közlekedőbe, meg OBI-s van.

Nem számodra írtam, csak a megjegyzésedhez.

Egy kis éjjeli fény lehet, hogy segíthetne, először próbáld ezt.

Bár az ilyen keserves sírás felriadásra utal, az meg leginkább rossz álomtól lehet.

Remélem, mielőbb túljuttok ezen a szakaszon

Kihozni talán tényleg nem kell, mert akkor megint egy csomó érdekesebb dolog lesz mint az alvás. Viszont szerintem rosszat álmodik, kb. a fél óra elalvás után az első periódus amikor álmodunk és abban a korban van hogy már lehetnek rémisztő álmai. Lehet hogy sikerül összefüggésbe hozni valamivel, de lehet hogy sosem derül ki az ok.

Két dolgot lehet: az egyik hogy magatok mellé veszitek (de akkor számolni kell vele hogy esetleg évekig igényelni fogja azt hogy veletek aludjon, mert amúgy a gyerekek szeretik, biztonságban érzik magukat ha az anyukájukkal alszanak) a másik, ha semmiképpen nem akarjátok engedni hogy veletek aludjon, akkor a szobájában, a saját ágyában kell valahogy megnyugtatni és megvárni amíg visszaalszik.

Tudom, hogy kapok majd a pofámra, de akkor is leírm! Nekem ez a rideg tartással egyenlő! Talán azért mert 3 évig szoptattam, talán azért mert akkor voltam nyugodt ha mellettem volt, de mi egyágyban aludtunk. 5 évesen jött egy gondolata és azóta magától a saját ágyában alszik. Ha beteg velem alszik, ha rosszat álmodik átjön hozzám. De ez nagyon ritka :)

Enissa nagyon jókat írt! Gondolt át változott-e valami a szobában, vagy a kicsi életében, amit ilyen nehezen dolgoz fel.

Sajnos nincs semmi hasznos tanácsom, csak gondolataim vannak.

Úgy gondolom a babátokat valami olyan behatás érte, ami számára félelmetes, nem tudja megmagyarázni, hiszen nem tudja mitől retteg. Mert az számomra egyértelmű, hiszen írtad sír, mintha fűrészelnél a lábát. Lehet a szobában olyan árnyékot lát, amitől retteg.

Saját tapasztalatom, nem hittél el a szüleim, hogy visszaemlékezem, de már nem abban a lakásban élünk, mindent, de mindent le tudtam írni, mi és hol volt. Én rettegtem egy faragott szekrény mintájától, szörnyeket láttam bele. Még mindig haraggal és dühvel gondolok vissza, arra, hogy nem volt ott senki az ágyamnál (kiságy), hogy fogja a kezem, vagy felkapcsolja a villanyt.

Nem értem azt Nálatok, miért kell nappal sötétben lenni a gyereknek? Természetellenes számomra.

Tudom, sokaknak dolgozni kell menni, muszáj lenne pihenni. A saját problémámból kiindulva, én a gyerekemet nyugtattam,volt magam mellé vettem. Már tudom helyesen, mert 3 éves korukra úgyis önállósodnak, tudják, ha bármi van, anya, apa figyeli, óvja őket.

Mivel az 60-70-80-90-s években kötelező volt dolgozni, még azt is megkockáztatom, hogy így alakultak ki a pánikbetegségek, a fel nem dolgozott stressz miatt. :S

Kisfiam is csinált ilyet. Elaludt, felébredt üvöltve. Mi rendre kihoztuk a nappaliba, megnyugtattuk, félhomályban ültünk egymás mellett hárman a kanapén, halkan duruzsoltunk, semmi olyat nem tettünk, amitől esetleg felpöröghetett volna. Az esetek nagy százalékában bevált. Volt amikor nem. Volt, hogyhogy sírva aludt el. Olyan is, hogy odakint elaludt, mikor betettem az ágyba, kezdődött előlről. 1-2 hónap alatt megszűnt.

Most 21 hónapos. Kint a fotelben elpilled, ölben beviszem, puszi, alszik (általában) megint reggelig gond nélkül.

Sok sikert, hogy mielőbb túl legyetek rajta ti is.

13 hónapos. Néhány hetes kora óta működött az, hogy letettük a szobájában, puszi és kijöttünk. Ő meg aludt 12 órát.

Bő egy hónapja változott valami. Nappal nincs gond vele, ha esetleg nem akar aludni, akkor elmötyörög az ágyában (sötétben), de különösebb hiszti nincs.

No de az esték! 8 körül letesszük, többnyire csendben elalszik, hiszen addigra láthatóan álmos is lesz. Majd 20-30 perc elteltével iszonyú üvöltéssel ébred és úgy sír, mintha a lábát fűrészelnék.

Ha kihozzuk, már az ajtóban jókedvűen röhög. Ezért is mondom biztosra, hogy nem fogzásról van szó.

Nem szeretnénk rászoktatni az új módira, hogy bár ő nyolckor feküdne, mi este 10-11-ig kint szórakoztatjuk, mire nagy nehezen elfogadja, hogy aludni kell.

Bármilyen ötletet szívesen fogadok, mert hosszútávon ezt szeretnénk megszüntetni.