Külföldön történő letelepedés (beszélgetés)

Azért azzal vigyázni kell, hogy szak, és nyelvtudás nélkül nekiindulni csak úgy. Pláne, megfelelő mennyiségű pénz nélkül. Könnyen kerülhet abba a helyzetbe bárki, aki így megy ki, h még hazajönni sem tud, se munkája, se fedél, se pénz, semmi.

Jobb ha minden el van rendezve már itthonról, megbízható, ismerős emberekkel intézve.

Szerintem aki maradni akar, az vagy jól él itt is, vagy nulla lehetősége van kimenni, vagy család, más emberek miatt.

Azt nem kell képzelni, h bárhol is kolbászból lenne a kerítés, viszont sok országban meg lehet élni viszonylag jól a tisztességes munkából is, és nincs ez a labilitás ami nálunk. Nem néznek ennyire hülyének, húznak le ennyi bőrt a dolgozni tudó, akaró emberekről. Viszont megfelelő képzettség, nyelvtudás, és pénz nélkül kockázatos elindulni bárhová. A férjem Londonba dolgozik, meg vannak kint ismerőseink is. Tapasztalataik alapján legalább 3 havi megélhetésről érdemes gondoskodni aki kimegy, ha kicsit biztonságba akarja tudni magát. Előre intézni szállást, jó ha van ismerős, aki segít ebben, és munka ügyben is. Az ügynökségekkel vigyázni kell.

Mi úgy tervezünk, h ha megtalálta a számára megfelelő munkát,(Multinál volt itthon felső vezető, most jelenleg termelésvezető egy cégnél 1 hónapja) akkor keres egy olyan lakást ami mindannyiunknak tetszik, és megyünk mi is.

Hát ha valaki semmiez nem ért, az után sehol nem kapkodnak... rizikós a bizonytalanra elindulni, főleg ha valakinek családja, gyereke van.

Sok ország már eleve attól teszi függővé hogy kit enged be, hogy az illető "mire jó".

A másik: nekem eddig még minden kollégám, ismerősöm kint maradt, aki úgy ment ki, hogy már volt állása, és tudta hogy a szaktudása keresett. Orovosok, mérnökök legnagyobbrészt. Nem ideiglenesre tervez egyikük sem - mi sem. Nincs itthon olyan helyzet ami pár év alatt gyökeresen megjavulhatna, vagyis szerintem aki elindul nem fog többé visszajönni. Pl. a férjem ettől az évtől Norvégiában adózik, ott fizeti a nyugdíjárulékot, 20 év múlva (62 évesen) teljes norvég nyugdíjra lesz jogosult. Hülye lenne visszajönni, miközben ott simán van munkája, megbecsülik és van reménye, hogy még olyan életkorban kap nyugdíjat (olyan összeget amiből meg is tud élni) amikor élvezni is tudja és nem hal meg az első nyugdíjas éve alatt...

Igen ez nagyon esszeru amit irtal, hogy "mielott meg nagy a baj". Azert is vagyok kivancsi a velemenyekre, mert a tortenetek amiket olvasok - nem csak itt a forumon - tv-ben, blogokon stb. Emberek letminimum alatt elnek, teleken at fagyoskodnak, mert nincs penzuk tuzelore, a gyerekeiket nem tudjak, nemhogy iskolaztatni, de meg etetni sem megfeleloen. A hiteleikkel bebuknak, elvesztik az allasaikat, lakasaikat stb.

Ezeknel az embereknel mar "nagy a baj"! Es meg mindig nem tudom - en szemelyszerint - hogy mire varnak, milyen csodara, vagy ahogy a fo kerdesem volt, mi az a pont ahol, azt mondjak "ELEG!" Vagy, hogy ezek utan meg mi az az ero ami eltantoritja oket attol, hogy legalabb megprobaljanak valtoztatni az eletukon.

Szerintem még az előtt kell elkezdeni a kinti élet meglalpozását mielőtt még itthon nagy baj nincs... Mi még tudjuk fizetni a hitelt, de azt nem szeretném ha a gyerekem itthon kezdené az iskolát. A férjem egy éve dolgozik Norvégiában, ezalatt jutottunk el oda, hogy van letelepedési-munkavállalási engedélyünk, bankszámlánk. Most elkezdjük kimentegetni oda a tartalékunkat, kb. jövő tavaszra tervezzük a költözést, addigra kell lakás. Nem kapkodjuk el, de hosszú távon ez a terv.

És ami a döntő szempont volt? Az anyagi biztonságon felül, hogy a lányunk egy olyan országban járhasson iskolába ahol a különleges gyerekeket nem az átlagba akarják visszatuszkolni, hanem segítuk. (Hiperaktív 160-as IQ-val, itthon már az óvoda is kész rémálom.) Magunk miatt is tesszük, de a legfontosabb hogy neki a legjobb legyen.

Anyu 56 évesen fogta magát és kiment Angliába, bentlakásos ápolónő lett úgy, hogy még sosem csinálta.

Miért ment ki?

Mert itt senkinek sem kellett, mindenhol azt mondták már túl öreg ahhoz, hogy dolgozzon. Ja... egyébként is sokkal jobban tartja magát mint bármelyik 56 éves, nem 1-2 nyelvtudással rendelkezik és nem 1-2 év munkatapasztalattal, mégsem kellett senkinek...

Nem szándékozik hazajönni még nagyon nagyon sokáig, most repült ki utána a férje is.

Volt olyan is, hogy ugyan azt az állást pályáztuk meg, engem behívtak, őt nem...csak azért mert nem 20on éves már...