Krumplileves reggelire

Lassan elnyomta az álom, szája szegletében ott húzódott az a kis mosoly, ami akkor rögzült oda, mikor teljesen egyedül maradt.

Furcsa zajra eszmélt, mintha csoszogást hallott volna a konyha felől. Nem nyitotta még ki a szemét, csak hallgatózott és már biztos volt benne, hogy a Nagyanyja az. Neki volt ilyen jellegzetes csoszogása, mint mikor az öreg szatócsboltos hátracsoszogott a raktárba, sietett ugyan, de inkább ment hátrafelé, mint előre. Na ilyen volt pont a Nagyanyja lépte is. Felült a szobában, pár percig még hallgatózott, de már nem hallotta a csoszogást. Talán csak álom volt. Hangosan felnevetett, bolond ember, mi más lehetne mint álom, Nagyanyám már 7 éve, hogy elment. Visszafeküdt a párnájára, és már ébren, de álmodozni kezdett. Azokról az időkről, amiket a Nagyanyjával élt még, meg amikről az mesélt neki. A háborúról, amikor annyijuk sem volt, hogy éhen haljanak, mégis esténként valami meleg levest tett az Öreg elé, aki a kohóban dolgozott. Oda kellett az erő. „De mégis miből főztél öreganyám, ha nem volt semmid?

Eriggy már fiam, hát a gondos asszony mindig tart itt-ott rejtekébe ezt-azt.”

No meg ami kis pénze volt, abból vett valamit. Sokszor csak egy tojást, két szem krumplit, egy maréknyi lisztet, egy kanálnyi tejfelt. Ahogy így gondolkodott, megkordult a hasa. A francba az álmodozással, éhes ember ne álmodozzon, mert akkor nem alszik. Becsukta hát a szemét, és próbált az alvásra összepontosítani. De nem ment. Mert a hűtője tartalma megjelent a szemei előtt. Van benne egy pici darabka avas szalonna. Két falat nem sok, annyi nem jön ki belőle. De van 2 tojás is, már vagy 3 hete ott van, spórolt vele nagyon, remélem nem zápult meg. Addig -addig gondolkodott, amíg csak kibújt a meleg ágyából és kiment a konyhába. Ránézett a faliórára, hajnal 3 volt. No hiszen, én sem vagyok józan, ha most állok neki leveshez valót keresni. De azért csak kinyitotta a hűtőt, és nézte, mi van még benne. Talált egy bontott tejfölt, kicsit már savanykás volt a szaga, de nem romlott ez. Volt egy félig megrágott hagymája is, a szalonna mellett volt, pár napja az volt a napi ebédje, szalonna, kenyér meg hagyma. Hát, nem valami illatos ebéd, de megtette. Benézett a szekrényébe is, elmosolyodott. Hát mennyire gazdag vagyok, van itt egy kis liszt is, talán két kanál az egész, meg nicsak, répa is van egy szál, még nem is fonnyadt annyira. És pár szem krumplit is talált, meg némi fűszert is. Ej öcsém, csak lesz ebből leves.

Megpucolta a krumplikat, szépen felkockázta azokat, majd mellé karikázta a répát is. A szalonnát picike kockára felszelte és beletette a lábasba. Elkezdte kiizzadni magából a zsírt, sercegett, pirult. Addig a fél hagymát felaprította, majd rátette a szalonna zsírjára. Szépen pirította amíg elengedte a fehérségét a hagyma. Ekkor rádobta a krumplit és a répát és kevergetve pirítani kezdte a zöldségeket. Kivett egy babérlevelet, meg köménymagot a fűszerek közül, borsból csak szemeset talált, egy kis adagnyit két kanál közt megtört belőle, mentek ezek is a krumplira. Mikor átforrósodott minden, akkor ráhintette a lisztet, és hagyta hogy a kevés kis zsiradékon kicsit odakapja az alját.. Nagyanyja mindig úgy szerette, ha pirul az a liszt, mert akkor finom. Mikor kellően odakapatta, meghintette kis pirospaprikával és felengedte a vízzel. Nagyot kordult a gyomra, nem győzte csitítgatni, nyugi már, nem sokára kész a leves, ejha de mennyire jó lesz ezt kanalazni.

Bement a szobájába és várt. Most nem voltak gondolatai, egyszerűen csak örült, hogy mégis lesz vajmi meleg étele, és ez a boldog várakozás pont elé volt neki. Mikor kezdte az orrát betölteni a fövő étel illata, kiment konyhába. Már forrni kezdett éppen a leves, így lejjebb engedte a lángot alatta. Elővett egy bögrét és felütötte a két tojást, szerencsére nem volt záp egyik sem. Nem habarta el őket, arra gondolt, Nagyanyja mindig egészben ütötte a levesbe a tojást és ő mennyire szerette ha a sárgáját úgy találta meg, hogy kívül már kemény, de belül még élénk, majdnem folyós sárga. Nyelt nagyokat ahogy várta, hogy puhuljon a répa és a krumpli. Finom illat járta át az egész lakást, és még kicsit be is melegedett a főzéstől a konyha. Kis idő elteltével ellenőrizte, átfőtt-e a zöldség, majd a kis tejfelhez szedett a forró léből és elkeverte, úgy engedte vissza a leveshez. Utolsó lépésként óvatosan beleengedte a tojásokat is a lébe, és rátette a fedőt. Elpakolta konyhát, elővett egy tányért és kanalat és csak most zárta el a gázt az edény alatt. Levette a fedőt, és egy pillanat alatt a visszarepítette a múltba a felcsapó illat. Óvatosan belekavart a levesbe, és örömmel nyugtázta, hogy a tojások nagyjából egybemaradtak. Ránézett az órára, ami éppen ébreszteni kezdett. Fél öt volt. Ilyenkor kell felkelni, hogy elinduljon a munkába. De ma örömmel fog menni, mert a bendőjét és a lelkét melengetni fogja ez a finom egyszerű leves. Meleg leves.