Középső gyerek szindróma - felnőttként tekintve (beszélgetés)

Én is középső vagyok a 3 lányból, és én nagyon jól vagyok. Egyikkel sem cseréltem volna. Szerintem nekem volt a legjobb dolgom.

A nővéremet nagyon kontrollálták, mert nála minden új volt. Azóta is nagyon kötelességtudó, példamutató, felelősségteljes.

A hugimnak pedig túl sok mindent megengedtek. Azóta is kezelhetetlen, szélcsap.

"Csak én lettem normális". Na, ez túlzás.

Az tuti, hogy nekem könnyebb volt, mint a Nővéremnek.

átérzem.

szerencsére én azért értékelem ha a párom megcsinál vmit, de még nem élünk együtt, lehet ezért is :D

de itthon mindig csak azt mondom,h miért nem ugy csinálja, miért nem értékelik amit megcsinálok, és mindig elhatározom,h nem fogom megteeni,h észrevegyék mit is ér az én dolgom. biztos fel is fujom, de akkoris.nem nagy dolgokat kérek. a tesoim nem hibáztatom semmibe, nahjo, néha neheztelek rájuk ,de az csak akkor fordul elő ha nagyon felhuzom magam. mind ketten 7végenként járnak haza mert a kisebb középsulis, egyik 7végén a pasijához megy,másikon hazajön vele, akkor uye nem csinál semmit, a nővérem is 2hetente jár haza, mert ő meg egyetemista messze innen, akkoris a saját dolgát csinálja v néha beszáll segiteni. ha többet van itthon és felhozom neki, h pl jo lenne ha nem nekem kééne ismét porszivoznom, akkor fejemhez vágja,h jo,h hazajött...dejo,h én nemtudok kibujni ezek alol. aztán jön,h mért vagyok ennyire távolságtartoa családdal, 7köznap munka után (jah igen, nekem nem jött be a fősulis élet, és már dolgozom, de ez is csak feketén, mert gyakorlat nélkül a kutya se vesz fel-még egy indok,h kevesebbnek érezzem magam) nincs időnk "társalogni", 7végén meg nem vagyok itthon,mert akkor a páromhoz utazom. de ezt a 2 napot ugy feltudják hozni, miközben a tesoim csak akkor vannak itthon.

Mióta elköltöztem, nem folyok bele az otthoni dolgokba. Mikot hazajön a "nagy" a gyerekével (ami nekem még nincs, ez is a lemaradási számlámon van, a kicsiknek meg még nem kell), és jön a nagyanyánk meg nagynéni és összesereglik mindenki a csoda köré, akkor általában messze elkerülöm őket. Anyám zsörtölődésére meg nem mondok semmit, mikor a "kicsik" ezt meg azt meg azt sem csinálták meg. Az olyan természetes volt, hogy én ugráljak, mert a nagynak fontosabb dolgai vannak, mert a középiskola fontosabb, mint az általános, az egyetem, mint a középiskola, a kicsitől meg nem várhatjuk el. Igazából semmiben nem ismertek el, és ez most nagyon kihat még mindig a viselkedésemre. Ha nem csinálok valamit tökéletesen (és mindig tudom, hogy lehetne jobban is), akkor nem érzem jól magam.

Másik dolog, amit észre sem vettem, csak tegnap a férjem felhívta rá a figyelmem, hogy én is így viselkedek vele. Kértem, hogy tegyen pár dolgot másként, és tényleg megcsinált egy hajszál híján mindent, valójában minden tőle telhetőt. Semmit elismeréssel nem honoráltam, csak azt emeltem ki, hogy mit lehetne még jobban :(

Ha négyest kaptam, soha nem dicsértek meg, még akkor sem, ha én örültem neki, mert a nővéremnek ötös volt. A kicsi meg más és amúgy is egyszem fiú. nem nehéz kitalálni, hogy jonnan jött a fent leírt rossz beidegződésem.

Haonló nálunk is a korkülönbség:) A bátyám 1 évvel idősebb nálam a húgom 4 évvel fiatalabb.

Pontosan úgy van, ahogy írod:)

A nagy a legjobb, mert ő a nagy és ráadásul nálunk fiú, így viszi tovább a nevet, stb. A húgom pedig a legkisebb, legaranyosabb, neki mindent lehet, stb. És őt mindenkinek támogatni kell, mert ő olyan kicsi, hogy nem képes rá.

Én meg csak úgy vagyok. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem. Igaz, már nincs is nagyon akit érdekelhetne, hiszen a szüleink meghaltak régen. A nagyobb családi körben is, mindenkit érdekel a bátyám, a húgom, de az senkit, hogy velem mi van. Gondolom azért mert viszonylag akadálymentesen veszem az akadályokat. Mert az ugye megtanultam, hogy csak magamra számíthatok.

Én is különcnek érzem magam:) És ráadásként meg is kapok rendszeresen, hogy én fura vagyok:)De én szeretek különc lenni:)

h miben más? a nagy a jo mert ő a legnagyobb, ő volt mindig feljebb, a kisebb, ő a legkisebb a legcukibb és a legkisebb. ezt nem lehet hhangsulyozni.1 évvel idősebb a nővérem és 5tel fiatalabb a kisebb.

a tesokkal megértem magam azzal nincs gond, de az anyummal nem tudok dűlőre jutni. és folyton mindenkinek meg karok felelni, de nem tudok rajta változtatni. ugy érzem,h nem vagyok idevalo, különcenek érzem magam. amit másnak szó nélkül elnéznek, nekem megszolják folyton...

Miért olyan rossz az ha valaki középső gyerek?

Milyen hátránya származik belőle? CSak érdeklődöm , mert nekem nincs fogalmam erről, mi csak ketten vagyunk testvérek.Én azt gondolnám, hogy a legnagyobbnak a legrosszabb, mert , hogy te már nagy vagy segíts a kisebbeknek, mutass nekik példát meg hasonlók, de ezek szerint nem jól gondolom, mert úgy látom három gyerknél a középsőnek a legrosszabb. Mondjuk a páromék is hárman vannak tesók, ott ő a középső, de mivel ő az egyetlen fiú az megint biztos más.