Kötekedős exek, apukák... (beszélgetés)

Nem vagyunk együtt hál istennek de a jogait azt követeli, még ha tett volna valamit azt mondom oké

de igy?

Én azt szeretném megkérdezni, mivel mindenhol azt olvasom hogy az apukák igy meg a jogok úgy.

Kit nevezünk apu-nak vagy apának? Hogy kell ezt érteni? Pl apu -e az az ember aki a gyerekét sosem tartotta el, aki sosem volt egyetlen születésnapján sem, ajándékot sem adott. Se nyuszi, se mikulás, se karácsony. DE még annyi sem hogy születésnapkor azt mondja vagy egy internetes képeslapon azt irja hogy Isten éltessen kicsi szívem. Sosem kérdi nem e beteg, jól eszik e és alszik. Mi a kedvenc meséje vagy játéka, vagy hogy mire lenne szüksége. Ezzel ellentétben mondta már hogy babucika az isten ba...on meg!, vagy hogy "tedd be az ágyba mert szétmegy a dobhártyám" - ezutóbbi a karácsonyi vacsorán hangzott el. Vagy hogy meg kell szoknia a kúpot mert lány :S

ha szereti ha nem. Hirtelen most csak ennyi jutott eszembe, de van még bőven. Ez az ember APU?

Nekem is hasonló problémáim vannak az exxel és nőjével. Nálunk már annyira durva a dolog, hogy kritikán aluli leveleket írogat a nő, először nekem, majd a gyerekemnek rólam, majd a mostani párom volt feleségének...

Abszolúlt idiota. Megállítani??? Hogyan???

Sztem nagyon beteg a feje! És még az exem védi is a saját gyerekeivel szemben is akár.

Saját gyerekeimet ellenem akarja fordítja (szegény gyerekek mindenhol meg akarnak felelni...)

Mi a megoldás??? Írjatok!!!

a fórum címéhez visszatérve:

még mindig nem tudtam leállítani a drága apukát...

két hete voltunk a gyerekvédelmiseknél, megegyeztünk a láthatást illetően. engedtem neki, mert egyrészt tudom: nincs törvényes jogom eltiltani a gyerekeit, másrészt pedig: a gyerekek érdekében, hisz ők szeretik.

már első alkalommal is, amikor elvitte őket, nem tartotta magát a megbeszélt időponthoz, de lenyeltem, a békesség kedvéért. a környezetem hülyének nézett, hogy már a sokadik esélyt adom megint neki a normális viszonyhoz, de én úgy gondoltam, ne rajtam múljon, én a kicsikért bármit megteszek.

tegnap este szólt, hogy ma reggel jön értük. mindaz mellet, hogy nagyon jól ismeri a munkaidőmet-7re megyek dolgozni, vagy már 7 előtt jóval, ő bevágódott 7 előtt öt perccel, és miután szóvá tettem, hogy legközelebb azért előbb is jöhetne, magából kikelve üvöltött, összeszidott csúnyán /lásd a naaplómat/ a gyerekek előtt, hogy mit kötekszem már megint, stb.

hát könyörgöm, mit kelle még tegyek, hogy jó legyen?

és mit tegyek most? hagyjam hogy letiporjon, megalázzon a gyerek előtt? vagy álljak a sarkamra, de hogyan?

Normális esetben azt mondanám, hogy engedd. 2 hét múlva visszamenekülne...

De ez nem járható út.

Akkor marad a "drasztikusabb" megoldás. Adj neki 2-3 napig annyi édességet amennyi belefér. (kicsit kínálgathatod is :-)) Tehát ebédre palacsinta, vacsorára sütemény, utána természetesen fagylalt, közben csokoládé... Ha elcsapta a hasát, akkor meg fogja érteni hogy nem azért nem kap, mert nem akarsz neki adni. Addig hiába magyarázod...

"csak" szeretjük a gyerekeket. mindent megkapnak a reális határokon belül. csakhogy...mindez mellett persze nevelünk is, amivel szabályok és korlátozások is járnak. és most értünk abba az időszakba, amikor a gyerek hazajön az apjától és kijelenti, hogy ő oda akar költözni apához, mert ott mindent szabad, bármikor kompizhat, bármikor ehet csokit és apa azt mondta, mindent megtesz neki, amit csak kíván...

mit lehet erre válaszolni?

A gyereket "csak" szeresd. Ne mondj az apjára rosszat, mert az a későbbiekben visszaüt (simogasd meg, és egy elnéző mosollyal hagyd rá). Hidd el nem hülye, rájön magától (persze most nagyon nehéz).

Próbáld meg felnőtt módjára rendezni a kapcsolatod az ex-el (beszéljétek meg), ugyanis a 0 kapcsolat sem egészséges. Tudom, ez sem egyszerű, de mégis csak volt köztetek valami (erre építhetsz).

Nekem párom új pasijával voltak problémák. Lefektettem a szabályokat, amíg azokat betartja addig a többihez nincs közöm. Persze van néha ami zavar, de azt a havi 1-2 alkalmat elviselem, a többi pedig az exemre tartozik.

a felnőttek esztelen (bocs a kifejezésért) világában elvesznek ezek a kicsi gyerekek, mert az ő tiszta lelkükkel nem tudják felfogni, miért is kellenek, a viták, veszekedések, a harag és hasonlók... bármit megtennék az érdekében, hogy ne kelljen hasonlókat átélniük, inkább nekem fájjon, mint nekik, de sajnos ezt nem mindenki érzi így.

nekem most olyan érzésem van, hogy az exem a saját megbántottságát a gyerekeken keresztül akarja rám vetíteni, vagy visszavágni valahogyan a sjaát fájdalmáért. álmomban sem szeretnék odáig jutni, hogy ne találkozzanak az apjukkal, mert hiányolják nagyon most is, hogy néhány alkalommal nem engedtem el őket hozzá. a fiam szegény, nem érti meg a miértjét, engem vádol, amiért nem engedem az apjához. el lehet magyarázni egy hatévesnek az okokat? mennyit ért meg belőle?

bocs ha kicst zavarosan írok, de ilyen a lelkiállapotom ezzel kapcsolatban, tétova, zavaros, és kétkedő...

bármi tanácsot szivesen fogadok, az exxel és a gyerekkel kapcsolatban is.

Egyes országokban lehetőség van a láthatás és a tartásdíj összekapcsolására. Magyarországon, sajnos ez a két intézmény egymástól függetlenül létező jog illetve kötelezettség. :-(

Mindenesetre, felhívnám a férjed figyelmét, arra, hogy ha ennyire aggódik a gyerekekért, akkor talán ezt a törődést anyagilag is fejezze ki...

uff, durva. ez az, amit kerülnék, mert hát mégis az apjuk, akármilyen is.

és a lányod hogy reagálja?

meg az a szomorú, hogy te igenis mindent megadsz a gyereknek, a kajától kezdve az öltözködésen át a játékokig... ő meg elviszi hetente egy-két alkalommal, vesz egy fagyit, mindent ráhagy, és ő az extraszuper apuka... és meg otthon kezdhetem elölről a nevelést...

de ez most kevésbé aggaszt, mint a fokozódó kötekedése pl arról, hogy mikor ki vigyáz a gyerekre, kire bízom, meg kivel hová megy, stb. és nagyon durván tud viselkedi...

nálunk is közel 300 ezres a tartozás, decemberben feljelentetem, azóta tologatják az aktákat.

az a szomorú, hogy ha én nem adnék enni a gyereknek akár 3 napig akkor egyből lenne hatósági vonzata, de ha az apuka nem fizet, akkor nem olyan sürgős

köszönöm, tudod, számomra ez világos, annál is inkább, mert bizony a kedvesem két havi tartozás miatt (munkanélküli, rokkantségélyből él...) két év felföggesztettet kapott az exeneje jóvoltából...

csk én olyan szentimentalista vagyok, hogy nem fogom fel ép ésszel, hogy a gyerekeim apja nem fogja fel a kötelességét, és megalálzónak tartom, hogy ilyen alapvető dolgok miatt pereskedni kell azzal az emberrel, aki a férjem volt, és aki a gyerekek apja.

és ha mégis sor kerül a pereskedésre, akkor meg tele fogja tömni a gyerek fejét azzal, hogy én milyen rossz vagyok emiatt.

a gyerek meg már így is vívódik magában (és sokszor kifelé is...), mert eddig soha egy rossz szót nem mondtam az apjáról, és a kicsi lelkében a tökéletes apukát mintázta, miközben az meg ellenem szítja. de lassan rájövök: akár pozitív ez pszichológiai szempontból, akár nem, de kivételesen önzőnek kell lennem, és felnyitni a fiam szemét egyes dolgokra apukával kapcsolatban...

vagy mégsem kellene? olyan vízválasztónak érzem már ezt a dolgot, hogy ha most nem lépek a saját érdekemben, lehet hogy késő lesz...

Btk a tartásdíjról 2009-06-06 20:35

Tartás elmulasztása

196. § (1) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2)

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a tartás elmulasztása a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki.

(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján az elkövető nem büntethető, a (3) bekezdés esetén pedig büntetése korlátlanul enyhíthető, ha kötelezettségének az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz.

szeretnék tanácsot kérni, hogyan lehet "leépíteni" az exférjet, apukát, aki egyre jobban próbál beleszólni, belekötni, sőt, belekavarni az életembe. pletykákat terjeszt rólam/rólunk, a gyerek fejét ellenem szóló dolgokkal tömi, ha elviszi őket (közös megegyezéssel), nem a megbeszélt időben hozza haza, s mindez mellet még a gyerektartást sem fizeti...

nagyon-nagyon kerülném, hogy perre jussunk a dologgal, már csak a kicsik miatt sem szeretném, de nem tudom, hogyan kellene lépni, hogy észrevegye: semmi joga beleszólni az életembe...