Rossz, kötekedős, magányos kiselsős (beszélgetés)

Én is úgy gondolom ahogy sokan előttem , hogy a kisfiad viselkedését az váltja ki, hogy ki szeretne tűnni a sorból, felhívni a figyelmet ..de ő még sajnos nem érzi át ,hogy nem jó módját választotta !

Az esetetek nem egyedi ! Az én középső fiam is hasonló karakter ,mint a tiéd csak ő már 6.-os . Sajnos , ha így folytatja a tanítónéni rá fog szállni és meg van az esélye , hogy elkönyvelik egy verekedős, rossz gyereknek ! Amit én javasolni tudok ...ezt tettük mi is .. írasd be egy olyan sportra ami leköti az energiáját némileg és sikereket hozhat neki ! Ha lesz sikerélménye és úgymond ezzel fel tud vágni a többi a gyerek előtt , akkor megvan az esélye , hogy már nem a rosszalkodásban , verekedésben fogja kiélni ! Persze ez nem minden gyereknél működik, de talán ...:) Az én fiam 10 hónapja karatézik ( kyokushin) ..ez idő alatt 2 övvizsgát tett le , és a decemberi bajai versenyen ( országos) 2. helyezett lett a kategóriájában :) Na ezek a sikerek vezettek oda ,hogy mára már sokkal higgadtabb , megfontoltabb . Gondok még vannak, mert az igazát keményen védi , akár ököllel is , de tényleg sokat javult a helyzet ami elsősorban a sportnak köszönhető !

Nehéz lehet egy fiúnak 8-ból a legkisebbnek lenni...

Keressetek valami olyan területet, tevékenységet, ahol ügyes, kiemelkedő, amiben sikerélménye van!

Dicsérjétek sokat, erősítsétek az önbizalmát!

Jó lenne, ha a tanító néni is ezt tenné...

Belső bizonytalanságát mutatja a piszkálódása. Minél magabiztosabbá válik, annál kevésbé lesz szüksége rá, hogy ezzel az eszközzel éljen...

szia! ez egyszerű figyelemfelhívás...ha rossz vagyok, jobban figyelnek rám, vagyis rossznak kell lennem, hogy a középpontba kerülhessek...egyik kisfiam még csak 5éves, de már előre félek mennyi bajom lesz vele a suliban(pedig tanító vagyok), az oviban ő a központ, de jó értelemben, nagyon szeretik a gyerekek, viszont ő az, aki a durvaságáért, "rossz" viselkedéséért általában széken ül (az oviban), ő az, akit megfürdetnek a sárban, és visszaüt, ha muszáj...

itthon amíg bent vagyok a szobában és együtt játszunk, a testvérei is ott vannak, semmi gond, teljesen jól viselkedik, de ahogy kilépek a szobából a kisebbik kisfiamat szó szerint terrorizálja, üvöltözik vele, bántja, lökdösi. Ugyanakkor ő a legjobb szívű gyerekem, arany szíve van, írta valaki, hogy ezt nehezen tudja elképzelni a te kisfiadról is, hogy jó szívű, közben verekedős..hát nálunk is ez a helyzet. Sajnos még nem jöttem rá, miért csinálja mindezt, már milliószor megbeszéltük, hogy ezek nem szép dolgok, mégis csinálja, szerintem ez figyelemfelhívás, és csakis a szeretet a hozzá vezető út, ez bizonyult eddig a leghatásosabbnak, bár tudom a suliban nem lehet ott a szülő, hogy ezt megbeszélje ott és akkor a gyerekkel...

Ha most változott meg a viselkedése, akkor biztos hogy az iskolai beilleszkedéssel van probléma.

Lehet hogy úgy érzi, mással nem tudja felhívni magára a figyelmet. A tanítóval beszéltetek már róla?

Sajnos így nem csoda, hogy elfordulnak tőle a gyerekek.

"Kisfiam nyagyon jószívű, kedves barátkozó kisfiú, sőt mindig társat keres a verekedéshez"

Ez azért elég érdekesen hangzik.

Oviban nem volt vele probléma?

Hát, ha nem tudnám magam megoldani, lehet hogy segítséget kérnék... gyerekpszichológus?