Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Kórháztól otthonszülésig 1. fórum

Kórháztól otthonszülésig 1. (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kórháztól otthonszülésig 1.

18. DODICA
2006. aug. 24. 21:37

Hát azokhoz nekem se volt semmi kedvem, ezek miatt se szültem kórházban. :)

A pihenjen anyuka címszó alatt naponta becibálnak, lehetőleg kora reggel, amikor is a hasadtól már úgyse tudsz éjjel aludni.... Ááh.. Ahelyett, hogy békében hagynák anyukát, hogy testileg-lelkileg készülhessen a nagy napra!

A fiammal ezt a napi cirkuszt a 38. héttől játszottuk, a lányokkal gyakorlatilag semmi ilyesmi nem volt, s sokkal később is jöttek a kiírtnál.


Vannak, akik a pici babákkal is kínlódnak rendesen. Én mindenestre mindig is vágytam egy 3 kiló alatti apróságra, de sikerült a dupláját kapnom, s nem is egyszer:( Na jó, nekem ők is picik voltak.:)

17. _kleo_
2006. aug. 23. 12:26

En egy szempontbol orultem hogy korabban jott, hogy pici volt (2790 g), konnyebb volt megszulni. Bar ahogy olvastam neked a 4 kg folotti babak is viszonylag gyorsan megszulettek. :) Biztos ez is alkati kerdes.


Azert nem bannam ha a teso is korabban jonne, semmi kedvem a tulhordos vizsgalatokhoz, magzatviztukrozeshez, minden nap korhazba jarni, hasonlok.

16. DODICA
2006. aug. 22. 22:14

Te szegény! Igazán megértelek!


A ciklusaim nekem teljesen össze-vissza működtek, de min. 30 naposak voltak, így aztán meg se lepett, hogy mindhármat túlhordom. Másrészt örökletes is a dolog, anyám ugyanígy járt velünk...

Meg aztán bőven ráértek lustálkodni odabent. Mégis minek siettek volna? :)

15. _kleo_
2006. aug. 22. 21:11
En pedig jan. 2.-re, es nagyon januarra vartuk, mivel hosszabb ciklusaim voltak, meg ugy altalaban nem ereztem meg magam felkeszultnek, de Dani mashogy gondolta. Viszont Karacsonykor korhazban lenni egyedul egy szobaban es szenteste sertesmajkremet kapni vacsorara igazi buntetes!
14. DODICA
2006. aug. 22. 10:16

Pont Karácsonyra voltam kiírva! :)

De a Szenteste másra való, meg még Szilveszterezni is akartam utoljára. :)

13. _kleo_
2006. aug. 21. 13:55
Az enyem 2004.dec.21.-en. Nem sok van koztuk. :)
12. DODICA (válaszként erre: 11. - _kleo_)
2006. aug. 20. 00:09
2005. január 7-én. "Az a festmény az oka" (ez családi szlogen lett), ami a legelső cikkemhez lett csatolva. Nem volt otthon, elkérték egy kiállításra, s elfelejtették visszadani. Párom 6-án este szerezte vissza hosszú utánajárással. Akkor éreztem úgy, hogy minden a helyén, amikor visszatettük az ágyunk fölé. S láss csudát, másnap reggel karjaimban volt a kiscsaj! :)))
11. _kleo_
2006. aug. 15. 21:06
Igen, olvastam, nagyon meggyozo! Nagyon irigyellek hogy ilyen bator vagy, s hogy ilyen szepen sikerultek! :) Mikor szuletett a legkisebb?
10. DODICA
2006. aug. 15. 15:04

Szerintem minimális az esélye, hogy történjen valami otthon a babával, pont a beavatkozásmentesség, háborítatlanság miatt.

Viszont ha ennyire félsz, akkor neked biztos jobb egy megfelelő kórházat keresni, mert Te ott érzed magad s a babádat nagyobb biztonságban. S ez a legfontosabb! Szerintem is orvosfüggő, de a kórház hozzáállása se mindegy.


Olvastad a másik kettőt is?

9. _kleo_ (válaszként erre: 7. - DODICA)
2006. aug. 15. 10:05
O, nekem meg nagyon sok van hatra, ma toltjuk be a 9. hetet. :) Az otthonszulestol leginkabb azert felek, mert mi van ha tortenik valami a babaval. Annyi remseget hall az ember es nem tudja kivonni magat alola. Szoval egyelore korhaz parti vagyok, de olyan korhaz ahol hagynak. Bar szerintem ez leginkabb az orvoson mulik.
8. DODICA (válaszként erre: 5. - Anda39)
2006. aug. 14. 19:27

Ott is hagytam, de nem csak őt, hanem az összeset! :))))) Gondoltam, ha bennük ezek után nem tudok bízni, akkor inkább magamban! :)))

Tudom, egy példa alapján nem szabad általánosítani, de rögtön az első.... Ezek után bizalmat szavazni másvalakinek? Nekem nem ment. Talán azért, mert akkor már tudtam, hogy nem akarok kórházban szülni, tehát nem is kerestem. A biztonságot már másutt találtam meg. Elsősorban a családomban...

7. DODICA (válaszként erre: 6. - _kleo_)
2006. aug. 14. 19:24

Hát igen, ezek bizony nagyon fontos kérdések, teljesen megértem az aggódalmaidat!

Na látod, én többek között ezzért se akartam izgulni, úgyhogy inkább otthon szültem! :)))

Na jó, vicc persze, nem rábeszélni akarlak, de tény, hogy otthon semmi ilyesmi miatt nem kell aggódni, hiszen pont arról szól, hogy teljesen beavatkozásmentesen történjen minden. Viszont, ha valakiben kételyek maradnak, akkor tényleg jobb és biztonságosabb számára, ha kórházba megy, mert nem tudna a saját belső görcsei miatt jól otthon szülni. Annak meg így semmi értelme nem lenne.


Szorítok, hogy jól sikerüljön választani!!! Mennyi időd van hátra?

2006. aug. 14. 11:12

Dodica, minden tiszteletem a tied, hogy igy ki mertel allni magad es babad erdekei mellett a masodik szulesnel, es ennyire biztal a megerzeseidben. Ehhez nagyon sok lelki ero kell, ami szerintem a legtobb nobol hianyzik.


En is nagyobb biztonsagban erzem magam egy orvos mellett, mint itthon, es tuti hogy korhazban is lehet szepen szulni, ha hagynak. Ha nem nyulnak bele, nem fejnek magzatvizet, nem tagitanak kezzel, nem konyokolnek a hasadba, nem rangatjak a koldokzsinort, nem siettetnek. En bababarat korhazban szultem, de sajnos igy is volt reszem nehany kellemetlensegben szules alatt, ami mind abbol adodott, hogy nem hagytak. Masodik babammal kicsit felosen is megyek egy masik korhazba (kozben elkoltoztunk masik varosba), hogy vajon itt mennyire fogjak hagyni, hogy a maga medreben haladjon a dolog.

2006. aug. 13. 19:30
Szörnyű volt olvasni, min mentél keresztül Dodica. Én 1990-ben szültem először, legutóbb pedig 2003-ban. Mondhatom, hogy ég és föld a kettő. Az én rossz élményeim nem annyira a szülés körülményeire vonatkoznak, hanem inkább az utána történtekre - kiderült, hogy az első babánk szívfejl.rendellenességgel született, és az akkori technika sajnos nagyon megnehezítette a pontos diagnózis felállítását, ráadásul embertelenek voltak, amikor a legnagyobb támogatásra lett volna szükségünk... Mindegy, elmúlt. Legutóbbi szülésem rendben lezajlott, hanem az újszülött osztályon aznap, mikor éppen hazajöttünk volna derült ki, hogy vmilyen fertőzést kapott a kisfiam, és ha nem veszik észre, tragikussá is válhatott volna az eset. Pár nap intenzív - előjöttek a régi emlékek - szörnyű volt. Mindezek ellenére otthon nem mernék szülni. Én akkor éreztem magam biztonságban, mikor a szülőszobán voltam, szerencsére az én orvosom rendkívüli ember, teljesen rá mertem bízni magam. Szomorú dolog, hogy neked éppen úgy jött össze minden, hogy ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültél és így élhetted meg a legcsodálatosabb dolgok egyikét, ami nővel történhet. Ma már sokkal könnyebb orvost váltani, és bárki otthagyhatja az ilyen orvosnak nevezett valakit, akivel neked sikerült összeakadnod.
2006. aug. 12. 09:10

Köszi a választ!

Bevallom, az első hozzászólás után hirtelen azt hittem, hogy "letolásban" lesz részem (aztán a 2. után már teljesen egyértelmű lett, hogy pozitívan írsz). Sokszor vádolnak azzal, hogy fröcsögök az orvosok ellen, ami nem alapból igaz, hanem a konkrét helyzetre! Sajnos.

Vallom, hogy akár kórházban is lehet szép élményekkel szülni, de mindenképp gyökeres szemléletmódváltásra lenne szükség!! (Viszont érdekes, hogy míg az otthonszülők közel 100 %-a csakis jó dolgokról tud beszámolni, addig ez az arány a kórházi szülésekre nagyon nem érvényes. Vajon miért? Hát....)

Sajnos én így éltem meg a kórházit... Segített annak felismerésében, hogy mennyire lehet s kell másképp!

2006. aug. 11. 20:34
S kivancsian varom a folytatast!!! En most varom a masodikat, s bennem is folyamatosan ott motoszkal az otthon szules lehetosege, bar az elso szules viszonylag jol sikerult.
2006. aug. 11. 20:33
Dodica, koszonjuk a tortenetet! Nagyon tanulsagos, kulonosen az elso babasokat batoritanek en is hogy ne hagyjanak mindent az orvosra, merjek kinyitni a szajukat es a parjukat vigyek magukkal!
2006. aug. 9. 19:31
Három gyermekem szüléstörténete három különböző "fejlődési szakaszra" bontható. Első babánk egy teljesen átlagos kisvárosi kórházban látta meg a napvilágot, a második az akkoriban egyedüliként létező érdi születésházban, míg a harmadik ténylegesen otthon, saját panellakásunkban született vidéken.

Ugrás a teljes írásra: Kórháztól otthonszülésig 1.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook