Kórházban töltött napjaink (beszélgetés)

Mi ugyanebben a kórházban feküdtünk a kislányommal többször is! Nekem csak az intenzívvel volt/van gondom!

Amikor sima osztályon feküdtünk velünk nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a nővérek! Mindegyik! Engem beengedtek mindig a kezelőbe, ha vérvétel volt, vagy branült szúrtak!

Az intenzív viszont egy brutális hely, mi másfél hónapot töltöttünk ott!!! Tudnék róla hosszú oldalakon keresztül mesélni! A cikkemben néhány esetet le is írtam, bár én nem neveztem meg a kórházat!

Kedves fórumindító!

Nem bántottál meg senkit szerintem, csak nem veszik a betegek, hozzátartozók figyelembe, hogy az éremnek 2 oldala van. Én tudom, hogy minden embernek a saját családtagja, hozzátartozója a legfontosabb, de 1 kórházban sajnos nem csak 1-2 család van...

Vizeletet muszáj venni egy gyermektől és nyilván másképp nem lehetett megoldani... Inkább legyen 1-2 óráig kikötve, mint hogy katéterezzék...

Vérvétel: Iszonyat nehéz egy kisbabától vért venni, vagy még a branül szúrás is néha türelemjáték... De attól, mert fáj a kicsinek, egy ápolónőnek el kell vonatkoztatni, hiszen, tudjuk, hogy fáj, de azt is tudjuk, hogy jobb lesz aztán neki, ez nem kínzás, hanem a segítségadás, a gyógyítás egy bizonyos formája...

Fürdő: Magyarországon nagyon kevés helyen van megoldva a külön fürdő, meg ilyesmi, ami nem az egészségügyi dolgozók hibája, hanem a rendszeré...

Incifinci! Elnézést, de egyet kell értsek "igazság hol vagy" hozzászólásaival és nem csak azért, mert én is eü.-dolgozó vagyok, hanem mert nem elvtelenül ír... Kicsit poénos és nevetséges MO-t más országgal összehasonlítani, mikor itt konkrétan mindenki magasról tesz az egészségügy helyzetére...

Nővérek, orvosok: Az a kisebb gond, hogy alul vannak fizetve, jómagam 105.ezer forintos fizetést viszek haza éjszakai/délutáni pótlékkal együtt, illetve 15 túlórával... Erre tényleg nem írok semmit, előttem lehetne egy másik út, hogy válasszak... De én szeretem, amit csinálok, ez nem munka, hanem hivatás... :)

De külföldön elhiszem, hogy jobban mosolyognak az aranyszívű, rendezett külsejű és életű ápolónők, orvosok, hiszen ők annyit keresnek, mint egy banki szférában dolgozó ember...

Viszont itthon az a helyzet, hogy egy ápolónőnek sajnos lehetnek mindennapi gondjai, anyagi gondjai, és hidd el, nem mindig megy a csacsogás és mosolygás...

Felesleges magyarázkodni, ha valaki nem hajlandó az igazából lejjebb adni.

Ezzel nem védek senkit, sem a kórházakat, sem az egészségügyi dolgozókat. Csak igyekeztem tisztább képet adni arról, amiről nem tudnak azok az emberek, akik nem eü.-ben dolgoznak...

Mivel hagsulyoztam, hogy nem ez a szakmam, ezert talan megengedheto a "pongyola" megfogalmazas, a hoxa nem egy tudomanyos ertekezlet! :-)))

A kis dolgokrol igazan sajnalatos hogy csak az jut az eszebe! Pedig igen sokminden masra is ertheto, szovegkornyezettol fuggoen. Nem fogok magyarazkodni, - es ez a vita kettonk kozott mar igen tavol all a tematol.

Masreszt eleg fura, hogy ennyire vedi az egeszsegugyi dolgozokat, szamomra kicsit elvtelenul. Sajnos Mo-on is volt "szerencsem" korhazban tolteni par napot, es tapasztaltam igen hasonlo dolgokat a cikkben emlitett hozzaallasrol. Noverek, orvosok reszerol szintugy.

Talan Onnek sem artana neha kis kitekintest tenni, esetleg tovabbkepzeseket, hogy kulfoldon hogy bannak a betegekkel az egeszsegugyi dolgozok (ugy unblokk), es Magyarorszagon. Neme itt is volt tobb tapasztalatom, tobbszor voltam korhazban. Miert van az, hogy itt igazi partnerseget tapasztaltam (orvosi reszrol is), annak ellenere, hogy a nyelvet nem beszelem bennszulott modjara stb. Es ez csak egy dolog, az egbeszoko kulonbsegekrol (es itt most csak azokra gondolok, amik nem penzfuggoek).

De mindegy, en vitatkozni nem akarok. Amit tudok azt tudom, sajat magam tapasztaltam meg. Ezt lehet igy is meg ugy is magyarazni, de a lenyeg az nem a kimagyarazason mulik. Hanem azon, hogy a betegek hogy erzik magukat ha bekerulnek egy ilyen intezmenybe!

Ha orvos családban nőttél fel,akkor azt tudni kéne,hogy a vizeletből sok mindent ki lehet szűrni,és ha nem tudnak venni,akkor ilyenekhez kell folyamodni,hogy kikötözik,mert ha úgy állnak hozzá,hogy: szegény gyereket hagyjuk,ha nem megy

utána meg valamilyen másik módon kiderül,hogy van valami fertőzése,amit a vizeletből ki lehetett volna szűrni,és megelőzni,akkor az nem tettszett volna,hogy miért nem figyeltek jobban!? Mi is voltunk 10 napot vese medence gyulladással kórházban,és nekem sem tettszett sok minden,de elfogadtam,hogy ez van! (ha megbántottalak,bocsi!!!)

Kedves Hozzászólók! Köszönöm a sok véleményt:-)) mielőtt megpróbálnék válaszolni, szeretném leszögezni, h a cikkemmel nem az volt a célom, h teljes egészében lehúzzam az egészségügyet!! Csak hangot akartam adni egy általános( rem nem bántok meg senkit) szülői véleménynek. Orvos családban nőttem fel! tisztában vagyok minden nehézséggel és kihívással. Fejet hajtok az orvosok előtt, és tisztelem őket!!DE!!Mindenkinek könnyebb volna a dolga, ha az orvosok szánnának egy percet a betegek megnyugtatására. És ez hatványozottan így van a gyerekeknél!! És nehogy azt higgyétek, h pszichológusi magaslatokra gondolok! Nem.Összesen egy percre!! Tudjátok, az orvos, akinél szültem a pozitív ellenpélda erre az egészre. A lábadozásom 3 napjában, minden nap feljött hozzám, megkérdezte, hogy vagyok és megtapintotta a hasam. Ennyi. Egy perc volt az egész, de a hangjában az volt, h ha gond van, szóljak nyudgodtan!! És ez az, amit hiányoltam!! Egy gyereknél nem így van ez százszor inkább? Nem lenne könnyebb az orvosoknak is, ha a szülőket nem akadálynak, hanem partnernek tekintenék?? Ez lett volna, szándékom szerint, a cikkem lényege!

És kedves Agis!!köszi a megjegyzést! bátran gondolj vissza rá, amikor majd a te gyereked fut feléd véresen a játszótéren!biztosan jól fog esni! Fogalmad sincs, h mennyire nem vagyok ingatag idegileg!!! Nem vagyok ingatag, más velem a "gond".Empátia. Túlságosan beleérzem magam mások helyzetébe. És így, h szerencsére viszonylag kisebb baj miatt a saját esetemen át láttam ezt az egészet, egyszerűen úgy éreztem, másoknak is erőt adhat, ha leírom. És elnézést kérek azoktól, akiket ezzel megbántottam! egyáltalán nem ez volt a célom!

És mindenki, aki együttérzett velünk, nagyon nagyon köszi:-)) nagyon jól esik!! És jól vagyunk. A kislányom 7,5 hónapos, de már áll, és mászik, és lepakolja a polcokat!!egy tünemény, és lehet,h ez az egész azért történt, mert meg kellett tanuljak rá még jobban vigyázni:-))

végülis, annyi, de annyi időnk van még fejlődni és tanulni anyukaként, nem?!hát tanuljunk egymástól is!!!

hawkmoon,

Sajnalom ami Veletek tortent!

Igazabol en egyszer azt olvastam egy nagyon jo konyvben, hogy olyan anyuka nincs is akinek minimum egyszer nem esik le valahonnan a gyereke :-) Van aki szerencsesebb, es megussza serulesek nelkul. Van akinel tortenik valami. Szerencsere nalatok nem maradando.

A korhazrol valo cikk lesulytott. Sajnalom, hogy ilyen korulmenyeket kellett megtapasztanotok.

Nehanyan voltak, akik irtak a masik oldalrol is. En azt is megertem. Azok a szempontok sem figyelmen kivul hagyandok.

A velemenyem, hogy van amiben igaza van a "korhazi szemelyzetnek" is. Pl itt a latogatok mersekleserol abszolut velul ertek egyet. Amikor egyszer a kozepsommel Magyarorszagon voltunk 1 hetet korhazban, mi ezt ugy oldottuk meg, hogy en ott voltam vele allandoan, napi 24 oraban, a ferjem pedig jott a latogatasi idoben, es a folyosora ki lehetett vinni a picit akkor (11 honapos volt). Akkor ott jatszottunk vele egyutt. A nagyobb gyereket nem hozta a ferjem, jobb ha ilyen helyre nem viszunk egeszseges gyereket.

Ez egyebkent epp Karacsonykor volt, es hogy en is kicsit "kikapcsolodjak", egyik nap eljott Edesanyam, es en hazamentem a nagyobbik gyerkochoz, hogy vele is legyek egy kis idot. Utana felfrissulten ujra par nap korhaz kovetkezett.

A vizitrol valo kitoltast nem ertem, erre mondjon nekem valaki hozzaerto ertelmes indokot.

A furdoszoba allapotat nem lattam, de el tudom kepzelni, hogy vannak ilyen helyek, sajnos tapasztalatom van korhazi wc-k ugyeben...

Egyebkent ha ugyis van takarito szemelyzet, akkor erre is adjon nekem valaki erdemi valszt, hogy miert neznek ugy ki a wc-k (altalanossagban, tehat meg egy jo korhazban is), ahogy kineznek. Tudom, nyilvan a wc papir hianya az penztol fugg. De a takaritas??? Vagy takaritoeszkoz sincs? Es fertotlenito folyadek sincs?

Sajnos a noverek hozzaallasarol en is tudnek irni. De inkabb nem teszem, mert a rendeseket nem akarom megbantani (vannak ilyenek is!). Aki olyan, az meg ugyse veszi magara, nem probal embersegesebb lenni.

Igen, ezt a melegítést kifelejtettem a kérdezőnek megemlíteni. Pedig nagyon fontos lépés.

Bocsánat, hogy a Te hsz.-hoz írtam, de erről jutott eszembe.

Mira,

a fejbol vervetel is csak olyan humbug. Nekem mindegyik gyereknek vettek vert 2-3 naposan, a szemem lattara. Aztan 10 naposan is. Ugy kell csinalni (csak kell hozza egy kis elokeszulet, lehet azert erre nem pazaroljak a draga idot), hogy meleg ruhaval becsomagolni a pici egyik labat. Ra alufolia. Ez jo melegen tartja, es egy 5-10 perc utan jonnek a tuvel, es igy kell toluk venni a vert. Ez teljesen megszokott egy emberseges korhazaban. Miert nem lehet ezt mashol is igy tenni? (Megjegyzem, kulfoldon elunk, tehat ez az emberseges vervetel ici-pici csecsemonek nem Magyarorszagon tortent!)

Mi is voltunk vérvételen. Kb. 3-4 hónapos lehetett a pici, mert sápadtnak találta a doktornő és meg kellett nézni a vasát.

Kaposvár Megyei Kórház. Nagyon féltem, mert a szülészetről megvolt a véleményem, amikor fürdés után úgy hozták vissza a 4-5 napos gyerkőcömet, hogy elszorították a hasikáját a kisinggel. Szegény sírt, azt gondoltam éhes, de enni nem akart, friss anyukaként nem tudtam, hogy most mi van, de ugye menni nem mertem a csecsemősökhöz, míg beugrott, hogy megnézem a pelusát, hát láss csodát, amint kikötöttem az az átkozott kisinget a kislányom olyan elégedett képet vágott. Már kezdett látszani a csík a pociján.

Szóval ezek után féltem a vérvételtől, de el kellett menni a gyerekosztályra, mert ott ügyesebbek. És igen. Bementünk, lefektették az ágyra, bemehettem vele, két kedves nővérke volt, meg egy doktornéni. Végig mondogatta, hogy ne haragudj, nem akarlak bántani, a Te érdeked, meg ilyen kedvességeket. A két nővér lefogta a karját és a lábát, nekem a fejét kell (na itt ijedtem meg, hogy onna veszik a vért és nekem kell fogni, mert ugye azt mondták) és nem, első szúrásra a kis kézfejéből olyan ügyesen levették a vért, hogy csak néztem. Pici babám nem is azért sírt, mert fájt neki, hanem mert lefogtuk, amint elengedték, és felvehettem már mindenkire mosolygott.

Tehát vannak kivételek.

Igazából nincsenek más lépései, mint bármelyik vérvételnek.

Csecsemőknél alkalmazzák. Mellre tetetik a babát, kéz,láb szabadon. Baba szopizik , édesanya tartja a szokásos pozicióban, a nővér / nem kell hozzá orvos/ ügyesen kitapintja a vénát, egy mozdulattal beszúrja a tűt,( vagy a sarkát megböki) a baba ebyhén összerándul és szopik tovább. Amelyik nem szopik az keservesen felsír. Csak ennyit tudok mondani róla, semmi olyan nem történik, mintha nem szopna. Ez egy elismert intézmény. Nem hetekig láttam,lehet másnak más tapasztalata is természetesen, nem tudhatom.