Kitagadtak a szüleim (beszélgetés)

Miért mondod azt, hogy nem segit? Miért minősited azt a dolgot, amit nem ismersz?

Én nem minősitettem, hanem elmentem. És igen, elmentem, és pénzbe került, fizettem érte... De segitett, mert megtudtam oldani magamban olyan dolgokat, amit egymagamban nem sikerült.

Az embernek a lelki egészsége legalább olyan fontos, mint a testi. Szerintem ezt nem szabad elfelejteni. És ha valami egyedül nem megy, akkor nem szégyen segitséget kérni, és akár fizetni érte...

Én segitem édesanyámat, amennyivel tudom, de ha inna, nem adnék neki. Nem azért, mert szar ember vagyok. Megtanultam, hogy én a saját életemért vagyok felelős. A szüleim életéért NEM. Szeretem őket, törődök velük, segitem őket, de ahhoz, hogy ők a saját életüket hogyan teszik tönkre, semmi közöm. Az nem az én bajom, nem az én felelősségem. Szomorú, de igy van.

Szia!

Nagyon nehéz helyzetben vagy, sajnálom. Szerintem tanácsos lenne ezzel a problémáddal egy pszichológushoz fordulnod. A szüleid viselkedésén eztán sem fogsz tudni változtatni, viszont a hozzá állásodon kénytelen leszel, mert nem mehet rá erre a dologra az életed.

Tudom, hogy drága az óradíja egy pszichológusnak, de hidd el, hosszú távon megéri majd, és egyáltalán nem szégyen elmenni. Tapasztalatból mondom.

Az tény, hogy az életedet a szüleidnek köszönheted, hiszen ők adták neked, de az is tény, hogy ezért nem tartozol a saját életeddel nekik. Hiszen az életedet tőlük kaptad, de nem kérted. Muszáj leszel magadban kezelni az érzéseidet, és a lelkifurdalásodat pedig ki kellene iktatni. Szerintem tanulj meg önzőnek is lenni. Nem azt mondom, hogy ne foglalkozzál velük, és hogy ne szeressed őket, mert szeressed, de ne tőlük tedd függővé a magánéletedet, és a boldogságodat.

És ebben tud segíteni egy jó pszichológus.

Sok testvéremből egy van aki pénzes...

a többi mind szegényes...

Köztük én is, de állítom, hogy az én tőlem ritkán kapott ajándékot sokkal jobban megbecsüli anyukám, mint amit a többiektől kap..

DE azt keményen megtanultam, hogy csak magamra számíthatok... mert sajnos ez a mai napig így van...

a legnagyobb gondjaimat csak én tudtam megoldani mások segítsége nélkül...

Sajnos a szülők sokszor mondanak olyat, amit utólag megbánnak... de a büszkeségük nem engedi, hogy bevallják hibáztak...

Nekem folyton voltak dolgok az életemben és már tizenévesen a saját dolgaimat magamnak kellett megoldani...

Egész addig míg önálló életet nem kezdtem, úgy éreztem függök emberektől...(szüleim...)

Ma már elfogadom, hogy én is hibás voltam dolgokban...

az ELFOGADÁS lett a legfontosabb szó a szótáramban a SZERETETT mellett...

Mert nincs szeretett, elfogadás nélkül...

Azóta tudom, hogy az első, hogy míg mások kritizálnak, akkor is elégedett legyek önmagammal, mert ez csak az ő hitük szerint való...

Van-e két ember, aki mindenről mindig ugyanazt gondolja?

Szeresd önmagad annyira, hogy elfogadod saját magad úgy amilyen vagy, mert te így vagy teljes és egész...

az életed is változni fog...

a szüleidnek pedig bocsájts meg, mert ők sok mindent másként tanultak és tapasztaltak az ő szüleiktől...stb...

Édesapám elhunyt és a családban elindult a vita a "jogos" örökségről...

Undorító, még ki sem hűlt a teste, de már szapulták egymást a testvéreim kinek mi jár...

édesanyám pedig még él...szegény végig sírta ezeket a vitákat és egyik sem gondolt anyukám bánatára... én mondtam egyedül, hogy engem semmi sem érdekel... van saját fedél a fejem fölött... azt csinál anyu, amit akar... még a rám eső részt is neki adtam a kezébe...

És büszke vagyok arra, hogy én láttam azt, amit egyik testvérem sem...

Mert bennem volt már akkor is elfogadás...hála egy tanítómnak...nem a szüleimnek, mert ők soha nem becsültek annyira, mint a tanítóm, aki hitt bennem és biztatott...

Magyarul: ha méltatlan. Ezt pedig a szülőnek kell bizonyítani, hogy miért.

Az, hogy nem volt pénze, ez nem kitagadási ok.

(még ürügynek is gyenge).

Dióhéjban: törvényes öröklésből csak akkor lehet kitagadni az egyenesági/oldalági leszármazottat, hogy

pl. súlyosan bántalmazta tettlegesen a szülőket;

súlyos bűncselekményt követett el és bíróság jogoserősen elítélte;

és nem tudta,hogy neked sincs semmid?ilyenen megtudtak sértődni?

nagyon sajnálom:((

Azt hogy milyenek a szüleid, ezzel csak egy dolgot tehetsz: elfogadod. Sajnos megváltoztatni sosem fogod tudni. Ki tudja miért van ez a helyzet, de ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem tudod őket kényszeríteni, hogy másképp gondolkodjanak. Van akivel nem lehet leülni és megbeszélni. Kinek milyen szülő jutott. Van akivel jobb inkább távolról szeretni.

És nagyon szomorúnak tartom, amikor kvázi rivalizátatják a szülők a gyerekeiket. Ez a bezzeg-dolog nem is gondolnak bele, mekkora kárt tudnak okozni a másik lelkében és egyáltalán a testvéri kapcsolatban. Hogyan lehet szeretni úgy egy testvért ha mindig az orra alá bökik, hogy az mennyivel okosabb szebb sikeresebb. És sajnos sok szülő ezt nem képes felfogni.

Sajnálom, ha így van...., de változhat hidd el, majd amikor az öcséd sem váltja be a hozzáfűzött reményeket estleg. Amikor unoka születik, ne add fel. Az is lehet nem is gondolják komolyan, esetleg fel sem fogják mi zajlik benned.

Lenne egy tanácsom: ezt Te írtad magadról (én a kis vidéki senki) ezt sose mond magadról, mert az vagy amit kisugárzól. Miért,mitől senki egy vidéki szerinted? Fogadd el magad , mert ha így állsz a dolgokhoz még nagyon sok csalódás fog érni.

Sok sikert az élethez!

Nyugi, majd lehiggadnak.

Egyébként súlyos bűntettet kell valakinek elkövetnie ahhoz, hogy kitagadják. Egy ilyen nem-adok-kölcsön-mert-nincs-miből ügy ahhoz kevés.

Azért érdekes lenne tudni a másik oldal véleményét is. Ennyire primitívek, ahelyett, hogy büszkék lennének a lányukra, aki a saját lábára állt?

szia!

olvastam, amit írtál.

én meg tudlak érteni, mert én is hasonló helyzetben vagyok.....

38 éves vagyok, van két gyerekem, és a mai napi is az van, hogy én nem vittem semmire, nincs diplomám, DE BEZZEG A HÚGOM!!!!!! Ő segít a szüleimnek, mert neki van pénze.....

Én meg soha semmit nem jól csinálok.

Sajnálom, hogy ezt mondom, ez a helyzet csak akkor változik meg, ha valamelyikőtök kicsit próbál alkalmazkodni és elviseli a másik hibáit....

Nálunk nem képes és nem hajlandó senki alkalmazkodni, én ezért nem, ők meg azért nem....mindig vannak kifogások.

Most már ott tartunk, csak akkor látjuk egymást, ha nagyon muszáj.

Ne hibáztasd magad,tudom hogy fáj,de múló állapot.Éld tovább ügyesen az életed,majd visszatalálnak hozzád.De most te is vonulj vissza,és ne hagyd hogy bántson bárki,és te se érezz lelkiismeret furdalást.Majd a "jó" testvér kisegíti őket,ha megteheti.

Rossz szülői hozzáállás miatt,te nem vádold magad.

Világ életemben bennem volt egy megfelelési kényszer irányukba, de bármit tettem az nekik soha nem volt jó...egész életemben azt hallgattam, hogy az öcsi ilyen ügyes-olyan ügyes...én meg voltam a kolonc a nyakukon. Aztán én a vidéki kis senki, elhatároztam, hogy elköltözöm Pestre, találtam munkát, havi 112 ezer ft-ból éltem akkor,(még egy egyetembre is jelentkeztem, fel is vettek, csak mivel elveszítttem a munkahelyemet így abba kellett hagynom) egyedül egy albérletben, aztán jött a válság, elveszítettem a munkahelyemet, így visszaköltöztem vidékre (itt jóval olcsóbbak az albérlet árak) gondoltam, ami jön meló bármit elvállalok, de nem kellettem sehova sem, apadni kezdett az a kevés megspórolt pénzem is...ők azt hitték, hogy Pesten is annyi az a 112 ezer ft, mint vidéken...(ott ez nagy pénznek számít). Azt kérdezték, hová tettem a fizetésemet, amikor 100-on felül kerestem...de azt miért nem kérdezik, hogy mennyi volt az albérletem és a bérletem, meg a megélhetés?

Mondom nekik 45 ezer ft volt maga az albérlet + a rezsi + ennem is kellett valamit....nem nem lehet velük beszélni, egyszerűn nem értik meg, hogy nem azért nem adok kölcsön, mert irigy vagyok, hanem mert egyszerűen nincs miből...egy utolsó büdös patkány vagyok...borzasztóan rosszul érzem magam...

bocsánat, ha zavaros voltam...de össze vissza kavarognak bennem az érzések...

Én sem értem, hogy tagadtak ki? Elzavartak? Olyan nincs hogy mindig csak az egyik hibázott. Eleve nagyon gáz, ha csak a pénz miatt van mindez.

Mellesleg jogilag súlyós bűncselekményt kellene ellenük elkövetned hogy kitagadjanak. Amúgy is van kötelező örökös rész.

És a szülőknek mire kellett a pénz?

Annyira rövid az egész történet, azért nagy következtetéseket ebből nem lehet ám levonni, és a fórumindítóban növelni az elkeseredettséget:(

Annyi embertől hallottam már "engem sosem szerettek" miközben a szülők kedvence volt, csak ő úgy érezte valamiért, nem szeretik.

Szió!

Ne haragudj, de ennek inkább fordítva kéne lennie.. Tehát nálunk is édesapám amiben csak tud segít rajtam, noha sose kérem tőle. És ezért hogy téged kitagadtak akkor érdemes elgondolkozni rajta hogy milyen szülők is ők valójában..

Ismerős a helyzet amúgy, láttam már ilyet sajnos nagyon szomorú... kitartást kívánok neked, sok erőt, alakítsd a saját kis életed széppé, velük NE foglalkozz! Nem nem érdemlik meg.

Szia!

Mondani könnyű, de ne foglalkozz a szüleiddel szerintem. Nem éri meg, az ilyen "szülő" tényleg nem szülő ...

Barátaid vannak?