Kislányunk születése

Tudatosan terveztük a babát, nagyon vártuk, hogy jelentkezzen, és amikor megjelent a két csík a teszten nagyon megörültünk! Én 20 éves voltam akkor. Szeptember 29-re voltam kiírva, az áldott állapotot az elején nagyon jól bírtam, nem volt hányinger, sem rosszullét. Élveztem minden pillanatát, könyvben követtem hogyan fejlődik a pocakomban a kis csöppség. Örültem, hogy nőtt a pocim, hogy mozog benne valaki.

A hatodik hónapban minden a feje tetejére állt. Sokat fájt a fejem és a háziorvos megmérte a vérnyomásomat, ami szerinte magas volt. Elindult a lavina... akárhova mentem mármint orvos, védőnő mindenki a vérnyomásommal volt elfoglalva. Itthon akármikor mértem mindig jó volt, sőt! Tökéletes volt a vérnyomásom. 29-én (hétfőn) be kellett feküdnöm, mert jele sem volt, hogy a bébi ki akar jönni. Még a szüléstől sem féltem annyira, mint a kórháztól. Folyamatosan vizsgáltak, hol ide, hol oda küldtek, belgyógyász, altatóorvos, NST, magzatvíz vizsgálat. Találtak nálam mindent, cukrot, fehérjét a vizeletemben, 170/100-as vérnyomást. Kaptam nyugtatót meg vérnyomás csökkentőt, nem a fogadott orvostól, hanem egy másiktól, ezt még a mai napig sem értem, hogy miért. Se összehúzódás, se fájás, se semmi. Így ment 3 napig. Szerdán NST-re úgy mentem, hogy a nevemet nem tudtam megmondani, úgy benyugtatóztak, persze nem a saját orvosom. Az NST-n a baba nem nagyon akart mozogni, azt mondta a szülésznő, ne csodálkozzak ilyen erős nyugtatóktól. Ultrahangon is megállapították, hogy nagy a baj és még szerda este feljött hozzá a dokim és mondta, ha holnap reggelig nem indul meg a szülés, megindítja zselével.

Azt mondta terhességi toxémia minden eredményem rossz, kivétel a magzatvíz tiszta. Minden másnap megnézték a magzatvizet. Jött a csütörtök reggel, baba még sehol. Férjemmel kipihenten mentünk fel a szülőszobára, nem izgultam, nem féltem, tudtam, hogy nemsokára túl leszek rajta és végre megismerhetjük kislányunkat, akire 9 hónapot vártunk! A vajúdóban rátettek NST-re, ami szerint a baba nem mozgott. Jött a dokim, kedvesen, érthetően elmondta, hogy ha nem veszik ki a babát, nem fog élve megszületni. Azonnali császármetszést javasolt. Mivel nagyon megijedtünk, és a baba volt a legfontosabb, nem is az, hogy 9 hónapon keresztül készültünk, hogy átélhetjük a világ legnagyobb csodáját a természetes szülést, beleegyeztünk és már készítettek is elő. Katéter, infúzió, bent a műtőben kaptam meg az epidurálist, ami nekem nagyon kellemetlen volt, mert fél órán keresztül szurkált az altatóorvos, nem talált valamilyen pontot. Mikor végre eltalálta, lefektettek és már zsibbadtam is. Sajnos miután elkezdték a műtétet, kiderült nem jól érzéstelenítettek el, mindent éreztem, enyhén mikor vágtak, a többi nagyon fájt… Kinyomták belőlem a babát, kiszívták a magzatvizet, húztak-vontak, mindent átnéztek belül. Nekem meg egy műtős ismerős közvetített a fejem felett, hogy mi történik éppen. 2008. október 2-án 3400 grammal, 51 cm-rel és 10/10-es Apgarral megszületett Lea, a mi kis csodánk. Sajnos a férjemet nem engedték be a műtőbe, nem hallhatta mikor felsírt, na de az a pillanat.. patakokban csorgott a könnyem. Megnézhettem, megpusziltam és elvitték az apukájának is bemutatni. Engem összevarrtak és kitoltak. 3 órás megfigyelés, és mentem vissza a szobámba. A legszebb pillanatok voltak ezek az egész alatt.. csak csodáltuk, micsoda ajándékot kaptunk! Nem tudtunk vele betelni!

Aztán a következő napokban, hetekben kikaptunk minden további rosszból. Az első felkelés az ágyból rettenetes volt és a szobatársamnak vicces... megküzdöttem az ágyammal, aminek a közepén jó nagy mélyedés volt, alig bírtam kikászálódni a lyukból… Néhány nap múlva azt vettem észre, hogy alig bírok kikelni az ágyból, úgy fájt a gerincem. Kiderült, tizenháromszor szúrtak gerincbe, úgy, hogy sikerült nekik valamit jól elszúrni a gerincemben, egy év volt, mire rendbe jött. A kórházi ellátásról még annyit, hogy a nőgyógyászatos nővérek előtt le a kalappal, a csecsemősök meg semmit nem segítettek. Könyörögni kellett nekik mindenért.

Hát nekünk így sikerült! Minden leendő anyukának szép 9 hónapot, ami ne legyen terhes, gyors fájdalommentes szülést és gyönyörű egészséges kisbabát kívánok!