Kislányom képes reggeltől estig cirkuszolni a semmin! Mit tehetnék? (tudásbázis kérdés)

Épp jártattam a számat nagy büszkén,hogy nálunk a nagy már kinőtte a hisztit (holnap lesz 3),mire ma elkezdett nyekeregni,mert a kicsi elvette a játékát. Na,én hangosan kinevettem (most próbáltam először),és fél perc múlva már fuldokoltunk a röhögéstől,aztán ment,és szerzett más játékot.

Ebből is látszik,minden gyerek más és más! A nagyfiam,ha a seggére csapok,még morgolódik egy kicsit,a kicsinek csak hirtelen lesodortam a kezét a kilincsről,hogy ne játszon vele (persze előtte négyszer szóltam),és sírva fakadt. Ő még nem beszél,de mindent ért,bólogat,és még bólogatva is próbál ellenkezni.

Azt sem szabad (szerintem) elfelejteni,hogy mi,szülők is mások vagyunk. Máshol vannak a határaink,mások a normáink,az értékrendünk,tehát máshogy is reagálunk. Én hirtelen ember vagyok,gyorsan reagálok,leginkább indulatból,de van annyi önuralmam,hogy a gyerekeimmel ezt ne így csináljam (nem csak a pofozkodásra gondolok,hanem mindenre),hiszen imádom őket! Azt meg,hogy mi a jó,hogyan neveljük őket helyesen,majd csak az idő fogja elárúlni! :-)

Teljesen figyelmen kívül kell hagyni, mikor hisztizik....levegőnek kell nézni.

Hamar megunja majd.

Biztosan van igazság ebben, amit írsz. Éppen erről beszéltek az anyósomék.

Anyósom és a testvére már 3-3 gyermeket felneveltek. Ők is tudják milyen ha kapnak és milyen ha bizony odasóznak. Mi a külonbség a verés és a pofon kozott.

A verésnek semmi haszna /szerintük, szerintem se/, abból nem tanultak ők sem és a gyerekeik sem. De a pofon, erélyesebb hangnem hatásosabb és ott nem a düh uralkodik el a gyereken, hanem egy kicsit magába száll.

Kipróbáltam, hogy hangosan kinevettem a fiam egy hiszti kozben, olyan dührohama volt... Soha tobbet. A hangosabb hisztit sem értékelte...

Tuti valami korral járó nyavalya, mert az én 6 és fél évesem is ilyen!

Bár ő egy fokkal jobb változat, valószínűleg a tesó miatt, de pl. most is vitáznak, hogy mi kié legyen. Ha kettő van is vitáznak rajta...

Nem értem...

Abban bízok azért, hogy 8 évesen már csak nem fognak vitázni minden apróságon és nem tőr ki a hiszti.

Nálunk a kistesó érkezése borította fel a nagy viselkedését,ezért is szokott át a mi ágyunkba! Lehet,hogy 3 nap alatt vissza szokna a sajátjába,de egyenlőre közös szobájuk van,nyilván a kicsit is felkeltené a hisztivel,két kialvatlan gyerekkel pedig elég nehéz lenne napközben!

Amúgy azt olvastam,h 6 éves korig normális,h igényli a közelségünk,és nem aggódom túlzottan,mivel még nem hallottam olyat,h valaki 40 évesen az anyjával alszik!:-)

Ebbol tanulja meg a gyerek,h erdemes jol viselkedni mert van reakcio(pozitiv).

Akarki akarmit mond,a szuperdada mukoduk.kitartassal!

Te vagy a fonok,nem a gyerek.

Nekem ikreim vannak,egyedul alszanak az elejetol kezdve,semmi potcselekves,ringatas kutyafule.

Elejetol fix naporend van es nyugodtak is,tudjak h pancsi utan vacso,aztan alvas.ldtesszuk oket es 10 perc mulva siri csend van.

Es ket gyerek....nem egyforma mentalitassal....megis mukodnsk adolgok.

Pl:mikor elkezdtek maszni,probalkoztak a konyv leszedessel,ha egynap 100* kellett elmondani es megmutatni h nem,akkor 100* mondtam el..2 het utan elmasztak a konyvek mellett,teljesen erdektelenne valt nekik,mert nyugodt maradtam.csak kovetkdzetes.

Nalznk is feyzegetik a hatarokat,de mo abszolut egy neveleyi elvet osztunk a ferjunkkel,es nem hagyjuk mafunkat.nalunk is volt foldhozvsdem magam mert nem lehet ezt v azt....nem reagaltunk.

Abbamaradt...aztan jatszottunk tovabb.

Azzal nem serul a gyerek h a szamodra elfogadhatatlan viselkedest nem jutalnazod figyelemmel!!!!

Azt kell megtanulnia,h csak es kizarolag a pozitiv viselkedessel tud figyslmet kicsikarni.

Sok szulo ezt ott rontja el,h nem dicseri a gydreket ha elvan mondjuk fel orat nyugiban,pedig ez a legjobb modszer h ezt megtanulja.

En rendszeresen dicserem es megerositem oket.

Nem kritika felre ne erts,mert itt mar mindenki fel van paprikazva,de miert szokott oda hozzatok a gyerek???

A masik,latod te tortel meg az altatasnal is,nem o...es nem te kinoztsd a gyereket,hsnem o sajat magat,konkretan a ledvegsokig elment a hanyos sirassal,h megnezze hol a hatar.

Egy gyerek,barmilyen,3 nap alatt hozzayzolik barmihez.

Kitartonak kellett volna lenned,elhiszem h megszakadt a szived,de latod o gyozott.ennyi,pont.

O kovetkezetesen kitartott az akarata mellett,eros jellem,de te megtortel...hat ezert mondjak h a gyerekek baromi okosak.

Amugy a stuperdadaban is volt ilyen,h anyuka ott bogott astobAjto elott,ahogy vegighallgatta a brutalis musort es o is par ora mulva feladta volba,de a dada nem engedte ....ket ejszaka meg ez volt,de mindig csokkent a szintido,es lass csodat a gyerek elfogadta.

A buntihel

Na,végig olvastam a hsz-kat,és meg kell mondjam:

szuper dadának a büntiszékes,illetve az altatásos módszere sem jött be a 3 éves fiamnál! A büntiszék akkor bukott meg, mikor már hobbiból is kiült rá játék gyanánt,az altatás (némán vissza teszem az ágyába százszor) meg ott dőlt meg,mikor már hányt és remegett a sírástól a gyerek,és úgy döntöttem,ezt nem bírom tovább! A mai napig köztünk alszik,és valószínű,így nem sérül a lelke annyira,mintha minden este "tudatosan kínoznánk"!

A verés és a seggrecsapás pedig szerintem ég és föld! Engem lekvárfőző fakanállal vert hurkásra részegen az anyám. Utána az arcába nevettem,és bementem a szobámba. Ő sírt,én semmit nem tanúltam az esetből! Nem utálom,nem neheztelek,jóban vagyunk! Lehet,h egyetlen pofonnal elért volna valamit,így csak dacos lettem!

A fiaimnak elég,ha felemelem a hangom (attól egy felnőtt férfi is berosál),bár eljárt már a kezem is (konektorral való játékért pl). Igyekszem erről teljesen "leszokni", mert nekem sem jó,ha bántom őket,bár a fiam még ilyenkor sem akar lecserélni!

Am hisztire hallottam még 2 módszert: jó hangosan kell nevetni,vagy még nála is hangosabban hisztizni! Mivel nem fogja érteni a szülői reakciót,befejezi a visítást! (elméletileg)

Nekem 2 fiam van. Vannak gondok a nagy viselkedésével,de MÁR nem a hiszti!

Annó,ha hisztizett,némán leültem elé,és vártam,hogy befejezze. Amikor fröcsögve üvöltötte,hogy anya,én halkan közöltem, mondjad. Ez kb négyszer fordúlt elő,mert az ötödiket fel is vettem videora,és megmutattam neki,milyen mókás,mikor hisztizik- soha többé nem csinálta!

Egy történet jut eszembe erről.

Keresztlányom, igazi kis hisztérika. Ha kimondott egy kérést máris teljesítve volt. Ha anyuka két kézzel turkált a mosogatóban és a gyerek enni, írni kért, esetleg rajzolni, festeni akart, azonnal ugrott. Megtörölte a kezét és máris rendelkezésére állt. Ha nem így volt, ment a hiszti.

Egyszer nálunk voltak. Anyuka, apuka a házban volt. A kislány elkezdett kiabálni:

-Inni kérek.....

- Várj egy picit, pont főzök. (bográcsoltunk)

- INNI KÉREK!!!!!!!

- Egy perc ez még befejezem és adok inni.

- Na jó..... megvárom, neked nem hisztizek, anyánál sírni szoktam.

Nem volt még három éves. De tudta kinél hol a határ.

Húúú, kicsit elkanyarodtunk... :)

De egyvalami megfogalmazódott bennem, amit most le is fogok írni, habár szintén kb. semmi köze sincs a fórum kiinduló témájához.

Amikor mi, ill. a szüleink gyerekek voltak, a verés teljesen elfogadott nevelési eszköz volt. Most nem elfogadott (még ha a "komolysági" szintjéről vitatkozunk is), így a legerősebb büntetés a sarokba állítás ill. hasonlók marad.

Eltelik pár év, 1-2 emberöltő, és a fenenagy pedagógiai sokszínűségben majd már ez is tilossá válik? Hiszen tulajdonképpen a sarokba állítással a személyi szabadságát korlátozzuk!

Mindazonáltal én sem tudom, mi lenne a jó megoldás.

Mi most a sarkot alkalmazzuk, egész jól bejövősnek tűnik - remélem, az is marad, de méginkább, hogy nem sokáig lesz rá szükség. :)

Azt megértem, ha valaki egy kicsi gyereknek egyszer-kétszer a fenekére csap, ha súlyosan veszélyezteti a testi épségét. Pl. egy 2-3 éves gyerek nem fogja fel, hogy a határait próbálgatva mekkora különbség van aközött, ha dacból az úttestre szalad vagy ha a földhöz vágja a játékát. Neki ebben annyi a lényeg, hogy ellenkezik, és hiába magyarázza el az ember a lendületmegmaradás és tehetetlenség törvényét a súrlódási tényezőkkel tarkítva, nyomakékosan kiemelve, hogy nagyon veszélyes, mert még nem érti meg.

Egy tinivel viszont már nagyon is lehet beszélni.

Ez is egy álláspont, viszont ezt a pszichológia úgy értelmezi, hogy lelki sérülést okoz, önbizalomhiányhoz vezet, ha nem reagálsz/reagálok semmit bármilyen (legyen az hiszti)tevékenységre. Sokan mondják azt is, hogy ha nem akar beszélni a gyerek, akkor "ne értsük meg" ha beszéd helyett pl. mutogatással akarja kifejezni magát. A pszichológusok szerint ettől "beszűkül a tudat", rám nem figyel senki, nem érdekli, hogy mit akarok...stb

Na, most akkor melyik a helyes megoldás????? :)

Én is volt, hogy kaptam a fenekemre, de ez kb. max. 5x fordult elő, az is tiniként. Itt vagyok, nem haltam bele, viszont a barátnőmet volt, hogy úgy megverte az apja, hogy akár 3 napig sem tudott suliba jönni..

Én ezt tartom verésnek, és a lelki terror még sehol nem került szóba!

Szerintem sincs gond a fenékre csapással. Néha kell.

A pofonnal már nem értek egyet, de ez csak az én véleményem, én úgy tartom, hogy a gyerek fejét nem verjük!

Egyébként egy nevelő popsipacsi, és a megverés ég és föld!

Milyen szövegértés? A saját mondanivalódba gabalyodsz már bele. Te mondtad, hogy azok csak FOKOZATOK. Konkrétan 3.-ot nem, én a 3-as számmal az általad felsorolt 3.-ra gondoltam. Szövegértés, ugye....

Mindenki olyan módszerrel neveli a gyerekét, ahogy akarja, de azért egy fegyelmező pofon és egy "verés" között hatalmas a különbség. Ezt tudom, mindkettő végletre láttam már példát.

No de én nem vitatkozom, mert túl sok itt a "szuper anyuka", és még a végén az lesz az erőszakos, durva, aki rá mer csapni a gyerkőc fenekére. Aki így gondolja, az nem látott még igazi erőszakot.