Kisiskolás tapasztalatok (beszélgetés)

Nem szeretnénk elköltözni, mert ettől eltekintve nagyon jó helyen lakunk... az erdő szélén, körülöttünk rét, a természet, állatokkal foglalkozunk és mellesleg minden nagyon szép, mindenünk megvan, amiről csak álmodhatunk... :) Valamennyien jól érezzük magunkat itt.

Tegnap este megint nagyon "jó" élményem volt a sulival... Az igazgatónő felhívta a buszsofőrt, hogy nem kell mennie a gyerekekért délután, mert ünnepélyen lesznek és egy későbbi járattal utaznak haza. Úgyhogy a sofőr nem is ment értük. Viszont az információ nem volt valós (az igazgatónő eltévesztette a mostani és a jövő heti pénteki napot) és a gyerekek várták a buszt, majd két tanár kíséretében visszamentek a suli épületébe... és a tanárok néhány szülőt hívtak csak fel, nem mindent. Akit nem hívtak, az össze-vissza telefonált a gyereke után, mert nem tudtuk, miért nem jöttek a buszjárattal.

Nagyon érdekes körülmények és tanárok lehetnek felétek. Őszintén sajnálom, mert pont most lenne fontos a tanulást megszerettetni. Enni, inni órán? Én középsuliban tanítok, de még itt se lehet. Sőt mindenki előveszi a felszerelését és dolgozik... Nem is értem, hogy általános iskolában hogyan juthattak el ide.

Tudom vannak anyagi vonzatok is, de nem lehetne elköltözni? Most még 3-4 évet ilyen körülmények között fog eltölteni a gyerek? Nagy hátránnyal indul majd sajna.

Szégyen ez az iskola! Nálunk du. is tanulás van, leckeírás, gyakorlás.Fél 4-ig el sem hozhatjuk.

5.es.Nem is értem 9 gyermeket hogyan lehet ennyire elhanyagolni.Ez mindenképp a tanárok hibája.Ki kellene használni a délutánt,11 évesen nem fáradnak el már annyira mint az elsősök.

A magántanulóság vicc volt, a férjem azért mondta, mert mást nem lát, mint hogy tanulunk a gyerekkel...

Az igazgatónőhöz fordultam... konkrét dolgokat mondtam neki, szóval nem bunkón bepanaszoltam a tanárt, tanárokat, hanem elmondtam kultúráltan a véleményemet. A nyelvtan kisalakú füzetben félévig 2,5 oldal írás van... az irodalomban még ennyi sincs. Angolból 4 évig nem használták a füzetet, csak dátumok voltak benne és az óraszám, munka semmi... aztán idén írásbeli felelettel kezdték az évet. Tanárnéni meg mondta, hogy ja, kell tudni angolul írni, írásban felelni. Erre én elkezdtem tanítani gyerekemet. Az angol nyelvtant a gyerekek többsége nem érti, a tanárnő azt mondta, ő leadta az anyagot, megvolt a lehetőség... videókat, meséket néznek órán a gyerekek... azt meg, hogy mit beszélnek, nem értik.

Szóval az igazgatónő közölte, hogy ő úgy gondolja, az iskolában tanító pedagógusok kiválóak, mindent megtesznek a gyerekekért, mégiscsak máshol van a hiba... ezeket a gyerekeket már nem úgy lehet tanítani, mint a régieket...

A tanárnőnek tegnap mondtam, hogy a kerületi oktatási biztoshoz fogok levelet írni... erre ugye még jobban bepipult és közölte, hogy a tanárok egymásért ki fognak állni és ők is tudnak majd mondani dolgokat... állandóan arra célozgat, hogy a szülők otthon a hibásak, mi neveljük rosszul a gyerekeket. Azt mondta, be fogják bizonyítani, hogy nem ők a hibásak, ez egy jó iskola, mit képzelek én magamról, hogy nekem nem felelnek meg az itteni tanárok...

És erre hab a tortán, hogy tényleg nem tudom máshova járatni a gyerekem és a többi szülő sem... szerintem ha lenne lehetőség, ebbe az iskolába alig járnának gyerekek. Mostmár több gyerektől hallottam, hogy szívesen járna másik iskolába... :(

A tanárok meg állítják, hogy minderről semmit sem tudnak. A szülők többsége azt mondja, hogy egyetért velem, de egyszerűen nem meri vállalni, mert így is rossz a gyereknek, hát még ha elmondja a szülő a véleményét... az én gyerekem ma reggel útban a buszmegállóba lesápadt, és remegve (szó szerint remegve) nézte meg, nem e otthon hagyta a könyvét, mert mi lesz akkor, azok után, hogy tegnap elmondtam a véleményemet szülőin... azt mondja a gyerek, hogy a tanárok a szülők alapján is rangsorolnak... és inkább ha lehet, többet ne szóljak, inkább tűrjek, mert neki rossz lesz. Úgyhogy a szülők a hallgatásba burkolóztak és imádkoznak, hogy járja már ki a gyerekük az iskolát.

Tudom, hogy ez a rossz út, de itt kicsi a közösség, nagyon nagy összefogás kellene... és mi tegnap szülőin is 4-en voltunk, plusz a tanárnő... :(

Egy fecske nem csinál nyarat, el vagyok keseredve... Minden felelősség rám hárult.

"mert "rossz a társadalom, a szülők" és mások a gyerekek..."

Hát, ha ebből indulunk ki, akkor minden iskolában ilyen átlaga kéne, hogy legyen a gyerekeknek.

A drága pedagógus jelen esetben szerintem alkalmatlan a feladatára.

Menj el az igazgatóhoz,vagy a jegyzőhöz,ez nem állapot,ezek a gyerekek így sehová sem fognak jutni.

Elképesztő,h ilyen létszám mellett nincs kész már a napköziben minden házi feladata.Megnézted az iskola házirendjét?abban asszem benne kell lenni,hogy a napköziben mikor van a kötelező tanulási idő.

Ha megtehetitek,tényleg lehet,hogy a magántanulóság segítene.Rengeteg idő,és nagyon fárasztó lehet a bejárás a gyerekeknek.

(a magántanuló is megy asszem hetente egyszer iskolába,tehát nem szakadna el végleg a társaitól)

Tegnap elmondta a tanárnő, hogy előfordult már, hogy egy gyerek nem vette elő a felszerelését napköziben, hiába kérte... Kérdeztük, hogy határozott volt e, olyan "tekintéllyel bíró" (nem tudom másként mondani most)... azt mondta, ő nem bántja így a gyerekeket, ő csak kérni szokott, felszólítani, utasítani (normálisan gondoltam) nem.

Megengedik, hogy órán egyenek-igyanak a gyerekek (5. osztály!), mert ha éhes, szomjas, akkor úgysem figyel...

Én elhiszem, hogy vannak gondok, és azt is, hogy a gyerekekkel nem könnyű, de azért én ezt túlzásnak gondolom már, ami nálunk történik.

A 9 fő a mi iskolánkban átlag...egyébként ebben a 9 főben volt félévkor bukás is...

Ennél az osztálylétszámnál a legtöbb osztály csak kevesebb gyerekből áll (5-7). 10-nél több gyerek egy osztályba talán nem is jár egyik évfolyamon sem, mert a 8 évfolyamban összesen kb. 60 gyerek jár...

Nem tudunk váltani, mert itt több körzethez tartozik egy-egy iskola és a buszjáratok nagyon gyérek (Zala). Valóság van egy busz reggel, aztán délben és egy késő délután, ennyi.

Én tegnap sírva jöttem el szülőiről, mert elmondtam, amit itt lentebb írtatok (Incó)...aztán a tanárnő remegni kezdett, elvörösödött és úgy beszélt velem megemelt hangon, hogy azt hittem, elsüllyedek. Az volt a lényeg, hogy szerinte a gyerekek félnek a szülőktől, ez is gátolja őket... nem mondták, nem adták tanújelét, de szerinte ez is egy ok lehet, mert ennyi idősen ő is félt az apjától például. Rákérdeztem ezzel kapcsolatban a gyerekemre... erre ő közölte, hogy meséli gyerekem az apjával közös programokat, látja ő, hogy jó a családi helyzetünk, de ki tudja... lehet, hogy mégis ez a gond. Aztán közölte, hogy kikéri magának, hogy nem jól tanít, ő mindent megtesz, ha sok gyerek lenne, jobb lenne... És persze a többi szülő ekkor már nem nem igazán vállalta a véleményét, mindenki örült, ha nem hozta fel a tanárnő a gyerekét...

Az a baj, hogy már gyomorgörcsöm van az iskolától... 3 műszak mellett jegyzetelek, vázlatot írok, tanítom a gyereket, gyakorolunk... a férjem a múltkor azt mondta, már engem sajnál és ha úgy gondolom, szerinte legyen a gyerek magántanuló, mert így is, úgy is én tanítom őt.

És persze most is csak talán panaszkodni tudok Nektek, mert egyszerűen nem látok megoldást...

5 éve hallgatom, hogy azért nem tudják tanítani a gyerekeket, mert "rossz a társadalom, a szülők" és mások a gyerekek...

Szívesen venném szülők és tanítók/tanárok véleményét is...

Szó, ami szó, nagy bajban vagyok, úgy érzem... lehet, hogy sokan mosolyogni fognak, de a történetem úgy keződik, hogy van egy 11 éves fiam... :)

Egy aprófalvas országrész egyik kis falujában lakunk. Iskola nincsen helyben, utazni kell a gyerekeknek. Reggel 6 órakor kelnek (ovisok, sulisok) fél 7-kor indulnak a buszra... Haza délután 5 óra fele érnek, nincsen korábban járat.

Az én gondom az iskolával van...

Az osztályok nagyon kis létszámúak, a fiam osztályába 9 gyerek jár. Tegnap szülői értekezleten megmutatta a tanárnő az osztályátlagot, amely tükrözi a tanulók tanulmányi eredményét: matek 2,1; nyelvtan 2,8; angol 3,1. A gyerekeknek délután napközi van, ahol majdnem 4 óráig nincsen idő megcsinálni a leckét, mert játszanak, az udvaron vannak, lődörögnek. Másfajta tanulási tevékenység szóba sem jöhet (elmélet, dolgozatra felkészülés). Többször is voltam az iskolában megbeszéléseken, elmondtam, hogy ez így nem hatékony. A szülők elégedetlenek és otthon nagyon sokat kell tanulni a gyerekekkel, úgy, mintha nem lenne napközi. Délután 5 után ez már elég nehézkes, amikor egésznap suliban volt a gyerek. A tanárnok nagyon elutasítóak, azt mondják, készüljön a szülő a gyerekkel, az a dolga, azért szülő. Én előrebocsátom, hogy nem a szülői felelősséget szeretném levetkőzni, de ez így nagyon nehéz... tanítom a gyereket délutánonként, elmagyarázom (mert eleve nem is érti), aztán gyakorlás, stb. stb.

Nálatok ez hogy megy? Iskolában, otthon mik a tapasztalatok, milyen dolgok működnek jól és mik kevésbé?

Szívesen venném a segítséget.