Kisfiút szoktak elnézni ultrahangon? (beszélgetés)

jó rég voltam már,de látom rendes vita robbant ki

de szerintem attól szép az élet,h mindenki más,és nem vagyunk egyformák...kár egymást bántani,mert nincs értelme,a kérdéshez nem sok köze van a veszekedésnek

inkább azzal törődjünk,h segítsünk egymásnak,ha az nem megy,akkor talán bölcsebb lenne kimaradni.....

már bocs,akinek nem inge ne vegye magára

Az én nagy fiamat (20 éves) is végig lánynak látta a doki. A legutolsó ultrahangon, szülés előtt egy héttel mondta, hogy hát, van rá esély, hogy mégis csak kisfiú, de neki meggyőződése, hogy csak az öklét tartja úgy a kislány, hogy fiúnak látszik:)

Nekünk semleges színű ruháink, dolgaink voltak, mert én el nem tudtam képzelni, hogy lányom lesz.

Hozzáteszem nekem is végig lányt mondtak kb 3,4kg súllyal.

Aha, persze. Kibújt szép méretekkel a fiam, 4,4kgval....a doki volt a legjobban megdöbbenve.

Annyit az ultrahangról.

Dehogynem. Szoktak úgy is.

Anyu volt kolléganőjének az unokája a születésig határozottan kislánynak "készült". Mindent megvettek rózsaszínben...majd szegény apuka intézkedhetett, hogy legalább a babakocsit és az ágyat cseréljék ki nekik kékre.

Kedves Fórumnyitó!

Én 3 hónapja szültem a kisfiamat és van már egy 4éves kislányom.Megmondom őszíntén,hogy amikor a 16.héten kiderült fiú,sírtam de nagyon 3 napig,annyira nem akartam fiút,hogy azt elmondani nem tudom.Egész terhességem alatt szoknom kellet a gondolatat.A fiúk durvák,verekednek,üvöltöznek..egyszerűen nem akartam..Majd megszületett,eltelt 1 hónap és az vettem észre,hogy imádog,de komolyan még a kis fütyölőjét is,tisztára rám hasonlít,ennél jobban nemtudnék egy kislányt se szeretni.Nagyon fain egy kis krapek:-)A nagy feladatom pedig az lesz,hogy rendesen megnevelem,nem fog verekedni mint a sok kisfiú akit látok.Ez egy kihívás és mostmár örömmel állok elébe..szóval hidd ha megszületik nagyon fogsz neki örülni és nem érdekel,hogy fiú..Kislányom csodaszép,de tiszta apja,mintha nem is az enyém lenne,a kisfiam meg kiköpött én piciben,és ez olyan jó érzés:-)Kislányom most kezd apás lenni,most gondolj bele még egy lány lenne,az is apás lenne,így legalább lesz egy anyás fiad..Egyébként én is abban reménykedtem a szülésig,hogy elnézték az ultrahangot de a 30.héten már én is láttam a fütyköst..sok boldogságot neked,hidd el sok örömöd lesz benne..

Nekem öt hónapos terhesen mondták,hogy fiú,mert láttak valamit a két lába közt.

Hát volt valami,de lány lett:DD

Szoktak igen...

Nekem még nincs gyerekem, éppen küzdünk azért hogy legyen. Mindig azt mondom, hogy tényleg mindegy a neme, csak egészséges legyen. Mi meg is fogadtuk a párommal, hogyha sikerül, akkor nem szeretnénk tudni a nemét. Aztán mostanában kezdem érezni, hogy mennyire szeretnék egy kislányt. Eddig tényleg úgy voltam, hogy nem számít a neme, de kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy kislány felé húz a szívem. Persze, ha kisfiú lenne biztos, akkor sem fognék padlót, mert akinek nem lehet gyereke, vagy csak nagyon nehezen, annak aztán tényleg mindegy.

Lehet semleges színű ruhákat venni egy újszülöttnek, majd ha megszületik lehet már specializálódni kékre vagy rózsaszínre (sarkítok)

mindenkinek húz a szíve valami felé, de a lényeg úgy gondolom, hogy egészséges legyen...

Szerintem a vásárlás része elég egyszerűen megoldható, hiszen rengeteg szép unisex szín van a palettán:-D

Az érzelmi része más tészta, nem lehet befolyásolni.

Az első terhességemnél nagyon kislányt szerettem volna.

Emlékszem mikor UH-n közölték, hogy

kisfiú (annyira szét tárta lábait, hogy a fütyköst is lemérte a szonográfus:-D---a köldökzsínor nem futott a lábai közé, szépen más irányba látszódott, sőt vizeletet is ürített és hegyeződött a kis kukaca, tehtá a totál egyértelmű kisfiú) onnantól csak lestem a a kivetítőt és azon gndolkoztam, mivel játszik egy kisfiú, hogy viselkedik egy kisfiú, hogyan kell öltöztetni, ezek kis lökött dolgok, de akkor hirtelen ezek a kérdések leptek el..persze rá egy órár megvilágododtam:-P, de fura volt.

Második terhességemnél meg vegyes érzéseim voltak. Tényleg az elsődleges az volt, hogy egészséges legyen, de ettől még igenis járt az agyam, hogy milyen lenne, ha lenne egy kislányom, közben meg egyszerűen már nem tudtam elképzelni, olyan szinten fiúsanyuka lettem, persze bizots ráálltam volna egy kislányra, ez nem is lehet kérdés, de nem tudtam elképzelni.

Végül másodjára is kisfiam lett.

Harmadik gyerkőcön nem gondolkoztam jó rég, most sem aktuális, de azt tudom, hogy semmi más nem érdekelne, csak egészsges legyen...ha fiú lenne, lenne klassz 3 fiam...ennyi pasival egy fedél alatt izgi lenne:-P....ha lány lenne, akkor meg nem lennék egyedül csaj a lakásban:-D

Akkor türelem-én mikor megtudtam, hogy babát várok, úgy éreztem, hogy fiú lesz-és már a 12. uh-n kiderült, hogy tényleg.

:)

12 hetesen már nálunk látszott a fütyi- bár én mondtam a dokinak, hogy lány lesz, az csak a köldökzsinór....

A dokinak lett igaza! :)

Nem bántam volna...

Most viszont ha volna egy 100%-os biztos módszer, hogy kislány legyen, belevágnák..(még úgy is hogy tele vagyok mozgásszervi panaszokkal, pajzsmirigy betegséggel és már a 39-et is betöltöttem)

Én azt hittem, hogy akkor nem mindegy, ha pl. az egyik nemnél örökletes betegségtől, rendelenességtől tartanak.

Aki annyira nem húz az egyik nemhez, hogy baj neki vmelyik nemű gyerek, az inkább ne is akarjon gyereket szülni :/