Kis gyerek kis gond-nagy gyerek nagy gond?Igaznak tartjátok? (beszélgetés)

Meg a sokszor egyedül átgörcsölt éjszakák, amikor beteg, hogy akkor most a mentőt hívjam, apámat hívjam, vagy ne hívjak senkit, mert 5 perc múlva jobban lesz...

Ezektől még évek múlva is remeg a gyomrom, alvászavaraim lettek, pedig a gyerek maga általában 5 perc múlva, de legkésőbb 1-2 nap múlva jobban lett, és nem túl sűrűn volt ilyen.

Vagy voltam olyan rosszul egy bölcsis vírustól, hogy nem tudtam ellátni a gyerekeket, anyámék nem tudtak segíteni, ember is dolgozott.. Én meg sírva fogtam a vödör fölött a legkisebb kezét, hogy nehogy baja legyen.. Aztán a végén én kerültem kórházba pánikrohammal..

Ezek már évekkel ezelőtt voltak, de azért még a mai napig is égnekáll a hátamon a szőr, ha rájuk gondolok..

Arról nem beszélve, hogy a szépen felépített 20-egynehány évi tanulmányom sz.t se ér, pusztán mert kisgyerekeim vannak, azt meg se kérdezik, hogy netán értek-e valamihez a világon. A buszon meg beszólnak, hogy nem elég, hogy ingyenélő vagyok, még a babakocsi is foglalja a helyet...

Anyámékkal egyetérve azt kell mondjam, hogy nem volt kamaszkorban semmi velünk az égvilágon. Nem volt drog, hülye bulik, jól tanultunk. 18 éves koromban akartam egyszer férjhezmenni, no abból volt balhé, de aztán csak annyi történt, hogy 23 évesen mentem hozzá ugyanahhoz...

Tehát ez is egyrészt attól függ, ki mint vet..

Másrészt meg attól is, hogy mit dob a gép..

Nálunk a családban szeritem sokkal jobban kikészített mindenkit a kisgyerekkor, mint a kamaszkor. Már legalábbis a mi saját kisgyerek, meg kamaszkorunk..

Szerintem így önmagában nem igaz a mondás.

Valahogy úgy van ez, hogy ha a kisgyerekkorban a gondok megoldása nem jó, nem áll össze a család működése, egymás segítése, nagyon egyedül hagyják az anyát, stb.., akkor már roppan valahogy a nagy egész. Utána jóval nagyobb az esély, hogy a "nagy" gondok tényleg nagy gondok legyenek.

Ezért bizony nagyon fontos a "kis gondok" komolyanvétele, de legfőképpen a lekezelés módja. Mert innen indul a nagy gondok kezelésének lehetősége.

Buta dolog lenézni a régebben a világot jelentő problémákat, csak azért, mert már látszólag túl vagyunk rajta, és már más a jelen baja. Pláne a fent említett összefüggések miatt.

A kislányom egyébként eléggé prekamasz tünetekkel küzd, már elég kicsi kora óta, kíváncsi leszek, hogy emiatt vajon jobb, vagy rosszabb kamasz lesz-e az átlagnál.. Vagy én már addigra belefásulok, vagy sem..

Tökmindegy hogy dolgozol vagy sem, és nem is a létszám a fontos...

Ja, jó volt dicsekedni, bár nem szeretek...:/

Nézd, ha már itt tartunk, ez saját vélemény és megfogalmazás volt. Nagyon jól kijövök a gyerekekkel. Történt már olyan veled hogy bementél kb. 15 gyerek közé és letámadtak???

Mindegyik a nyakadon csimpaszkodott???

Alig hiszem!!!

Ezt nem dicsekvésnek szántam!!! Ezek TÉNYEK!!!!

Szia!

Úgy gondolkozol,ahogyan én. Az én fiam nagyon különleges.Én úgy gondolom,hogy indigó gyermek. Nagyon szeretem,és egészen más a kapcsolatunk,mint más szülő-gyerek kapcsolata.Én vagyok az egyedüli,aki megérti Őt,és nagyon értékes embernek tartom. De sajnos a környezetem nem így látja, és a többség csak egy kezelhetetlen kamaszt lát benne,mikor ÉN TUDOM,hogy mit miért tesz. De nehéz az embereket erről meggyőzni.

Abszolút érthető, és már van némi tapasztalatom, hisz felnőttek a gyerekeim... :)

Ám amit mélyen elás magában valaki, abból csak azt lehet észrevenni, hogy van ott valami. De felismerni, hogy mi az, csak akkor tudod, ha ő is akarja.

Nem mondtam, hogy nem kell odafigyelni, azt mondtam, az kevés...

Az a napi kb. 4-6 óra (az alvást leszámítva), amit együtt töltünk, ebben a korban kevés. És a kamasz irányából általában nem túl intenzív az információ áramlás...

Igen, de a figyelem által tudunk segíteni neki.

Ha nem figyelsz rá, nem is fogsz tudni neki segíteni.

Az odafigyelés kamaszkorban elég kevés - sajnos. Ennél sokkal több kell.

Nagyon sok külső hatás éri a srácokat, jó is, rossz is. Meggyőződésem, hogy legtöbbjük nem szándékosan csinál "rosszat", hanem mert az ő fejével gondolkodva az is jónak tűnik.

Nagyon sokat kell segíteni nekik, még akkor is, ha azt időnként fölöslegesnek vagy nyűgnek érzik.

A te lányod nem TE vagy!!! Ezt jól jegyezd meg.

Egyre intelligensebb emberek születnek le a Földre hogy változást indítsanak be.

Ami a Te szempontodból még elfogadható volt, az övéből már nem az. Csupán felrúgja azokat a korlátokat amit az emberiség és a szülei öntudatlanul, ő elé állított. Érdemes figyelni mert elgondolkodtató mire képes egy ilyen fiatal, ámde érett ember. Még ha nem is annak tűnik. Lehet hogy az önpuszítással, visszabeszéléssel, meneküléssel fog lázadni, de ezt előzzük meg úgy hogy odafigyelünk rá!!!