Kinek hogyan segít be a FÉRFI a háznál? (beszélgetés)

Amikor mindketten otthon vagyunk, együtt csináljuk, annyi hogy ha tennivaló akad, akkor az csinálja meg, aki éppen ott van. Értelemszerűen, aki többet van otthon, az többet csinál. Így szerintem teljesen rendben van, hogy akinek a férje fizikai munkát csinál 12 órában, míg a nő meg otthon van pl gyesen, nem fogja megvárni a feladatokkal a férjet, hogy hazaérjen, hanem amit lehet, megcsinál már ő maga.

Sosem voltam gyesen. Van, hogy egész nap nem vagyok otthon, és ez szombatra esik, a férj meg igen, ilyenkor ellátja a gyerekeket és viszi magával őket mindenhova. Vagy amikor nagyon pici volt a legkisebb gyerekünk, akkor elvitte a másik kettőt meccsre, hogy addig is a picúrral foglalkozhassak, és főzött rám, a díványra hozta a kaját, hogy még enni se kelljen felkelnem. De nem azért mert lusta vagyok, csak így jött ki a lépés.

Ugyanígy, én szeretek vele kertészkedni, nagyokat dumálunk és hülyülünk is közben, díszkertünk van, szeretünk vele bíbelődni, szeretjük a természetet, a zöldet. Nem ijedek meg ilyen melóktól sem, kesztyűben, természetesen, de szívesen csinálom.

A férjemnek régebben a rallyzés volt a hobbija, így a kocsimat ő szokta lerendezni, amennyire ért hozzá, ezért nem rohanok minden szirszarért a szervízbe, és nem, nem értek pl az olajcseréhez, rá bízom. De ismerek nőt, aki ért hozzá:)

Nem akarok "dicsekedni" és már "félve" írom le de a hozzászólásodat olvasva eszembe jutott, hogy az én férjem nem szoba festő mázoló, de kifestette és letapétázta a szobákat. Sőt még csak burkoló sem de csempézett is. Hát szakmunkás vizsgán biztos nem kapott volna ötöst érte, de nekünk pont megfelel és örülünk neki. Az ő keze munkáját dicséri.

Mondjuk én sem szakácsnő vagyok mégis főzök és még sorolhatnám. Ha megtudunk valamit csinálni az otthonunkban miért ne tennénk?

Ezt nem neked írtam, csak úgy általában a témához megjegyeztem:)

Kb így van ez.

Pont így gondolom én is. :)

Nem is értem igazán, a férjemet még soha nem láttam "szerszámokkal" szórakozni, meg csavarokat és körfűrészeket vásárolgatni, stb. Nem értem, mi ez a férfi és szerszám összefonódás a fejekben. És akinek nem szerelő a férje?!

Nemrég szereltem valamit egy kedves nőismerősömnél és keleltt volna egy szerszám

Ugye nincs neked ilyen, kérdeztem

Dhogynincs!

Ha nincs barátom, legalább szerszámom legyen, mondta :)

Én segitek otthon!!

[link]

Szerintem a gyereknevelés nem házimunka, hanem a gyereket akaró személyek közös felelőssége.

Egyébként igazad van, általában azon rosszabb egzisztenciák verik nagyobb számban a palávert e tárgyban, akik keresete sem elég semmire, de otthon megemelni a feneküket is büdös, ráadásul a saját gyerekeiket sem szeretik annyira, hogy érdemben foglalkoznának velük. Igazi főnyeremények ezek, na :)

gyerek nevelésé, gondozása?

...mert sok helyen a gyerek bizonyos kora alatt teljesen alap,hogy az is egy az egyben és kizárólag a nő dolga.

Egyébként azt figyeltem meg, hogy azok a férfiak akik verik magukat arra, hogy nekik az egyedüli dolguk a munka, és amúgy kalap kabát még szarul is keresnek.

Persze. Ha neki nincs "habférfije", gondolom, ez az álompasit jelenti nála, akkor másnak sem lehet, de ha van is, akkor az csak legalább olyan rossz lehet, mint amit ő el tud képzelni maximumként.

Így van ez. A valóság azért megváltozik, hogy nehogy másnak jobb legyen.

Jaaa, értem. "Ha megtalálod ..." akkor majd szeretnéd kiszolgálni. Tedd.

Tájékoztatlak sok (tízen bőven túl) házasság perspektívájából, hogy a dolgoknak nem kell így működni. Igen, biztosan ezzel IS dicsekszem. Mindenre képes vagyok szellemileg és fizikailag is, amire egy férfi, ha egyedül vagyok, nem is ülök otthon, mint egy balfék, ha össze kell rakni egy polcot, mert tehetetlen vagyok. És a férjem meg mos, főz, bevásárol, ha ő ér oda előbb. Mert a szellemi szintje meghaladja egy idomított csimpánzét jóval, így átlátja, hogy az étel nem a lábosban terem. Bizonyám.

Szakmunkához meg szakit hívunk, mert nem egy szakihoz mentem hozzá. Nem fordult még elő olyan valós élethelyzet, amiben "ERŐKIFEJTÉST" kellett volna alkalmazni a férjemnek, különben baj lesz.

A költöztető költöztet.

A szerelő szerel.

A bejárónő takarít.

Mi főzünk, mosunk, mosogatógépet pakolunk.

Mindketten teljes állásban dolgozunk.

Még soha nem vágott agyon kőbaltával a körúton egy mammutot, én meg még soha nem szolgáltam ki létezése okán.

Mert 2016-ot írunk. A valóságban, nem feltételes módban.

Igen. Csakhogy a nőségnek nem szerves része, hogy nem szerelsz polcot, főzöl és mosol. ADDIG NEM, amíg nincs ilyen gén a testedben.

És nem a fizikai melózástól férfi egy férfi, mert nekik sincs fizikaimeló és kazánszerelő génjük, de kalapáccsal szöget falbaverő génjük SINCS.

Minden, de MINDEN ilyesmi nem más, mint tanult dolog. Tanulhatod másképpen is.

Nem, nem az én bajom. Az semmilyen értelemben nem BAJ, ha önellátó és önfenntartó egy nő, sőt.

A szakmunkákat hagyjuk a melósokra, ne a férfiakra. Ők azért vannak, a férjek, társak pedig nem.

Koszonom!

Most akkor ez hazimunkanak minosul? ;)

Azt, hogy ügyes és belevaló csaj vagy.

Én is így gondolom...ahogy alakítjuk, ahogy megszervezzük, ahogy otthonról szocializálódtunk. Az is igaz, ehhez egy megfelelő, érett és felelősség teljesen gondolkodó normális értékrenddel megáldott partner kell.

Kb. ennyi.

Folytatom, csak behozta a reggeli habos kávét az ágyba és megkérdezte, hogy menjen-e el ma vásárolni és mit hozzon és az autómat is lekaparja minden reggel mire én indulok a dolgozni. Ő előbb indul, én egy órával később. Úgyhogy, csak beülök, indítok és indulok.

Szóval...ő ettől még férfi. De tudod mit? Számomra az igazi és nagybetűs, mert ezenkívül még úriember is. Én meg a nő...szintén a nagybetűs;)