Kilátástalanság (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kilátástalanság
Sziasztok!
Személy szerint én is itt vagyok, 22 évesen. Úgynaígy jártam én is, mint a kedves cikk írója, középsuliban gondoltam, nekem soha nem lesz senkim. A munkámnak fogok élni. Utána szakmát tanultam, s ott ismertem meg a páromat. Volt még egy fordulópont. Azóta szeretnék lakást, gyermeket.
Most a munkanélküliek táborát erősítem, s a kilátásaim nem a legjobbak. EGy szimpla érettségivel nem jut messzire az ember. S hogy mit kellene tanulni, jó kérdés. Legalább látnék valami kiutat, hogy húú, hogy ezt meg ezt csinálom, akkor elérem a céljaimat. De itthon? Sajnos ezzel a képesítéssel 80-90 ezernél nem fogok többet keresni. S ez éppen arra elég, hogy megéljek belőle. Ebből nem lehet iskolát sem finanszírozni, nemhogy lakást venni évek múlva.
Igen, el vagyok keseredve. Küszködik az ember, hogy megéljen egyik napról a másikra. De hogy előre tudjon lépni...
Anyukám is mondta, hogy nem tudnak anyagilag talpra állni. Hát, köszönjük Magyarország!
Ha mi kilátástalanok vagyunk, mit mondjanak ők:
Amennyiben a családalapítás kezdeti lépéseiről nosztalgiázunk, azon tény mellett nem mehetünk el szótlanul, hogy a fiatal pár bizony valamelyik szülőnél kezdte el az életet és az első gyerek is ebben a többgenerációs háztartásban látta meg a napvilágot. Az én környezetemben legalábbis így volt. Hát az sem volt azért egy leányálom szüleim elbeszélése alapján! Csakhogy korábban ugye ez volt az általános.
Most azonban az a "trend", hogy a fiatal pár külön háztartásban induljon neki az életnek, ami viszont hatalmas anyagi teher.
Nekem az a meglátásom, hogy a legnagyobb probléma a nagyra nyílt társadalmi különbség (de ezt már korábban mintha írtam volna). Nemrégiben az általános iskolai osztálytalálkozón a többséghez képest "királynak" éreztem magam, de néhány osztálytársamhoz képest viszont csórónak. Ha tehát a "királyokhoz" viszonyítom magam, akkor soha nem leszek boldog.
Hát igen, ettől nekem lesz jobb, és másnak sem. Elég sajnálatos dolog, hogy nem a fiatalokat támogatja az állam. De ebbe nem akarok belemenni, nem szeretek politizálni.
De én valahogy mindíg úgy hallom az öregektől, hogy az "ő idejükben" azért kicsit könnyebb volt. Közösen építettek, vagy vettek házat, mégha hitelre is, de volt munkahelyük ahonnan nem küldték el egyik napról a másikra, és szépen lassan kifizették a hitelt, volt lakás, család...
Szia!
Nekem nem is a papír a fontos! És nem világra szóló, hatalmas lakodalmat akarok. Csak nekem ez fontos!!! Én így nőttem fel!!!! Nekem az a család, hogy férj-feleség-gyerekek. Kinek a pap-kinek a papné. :)
És én sem azt várom, hogy az ölembe pottyanjon minden!!! Én küzdök érte, és a párom is!!!
Csak elkeserítő, hogy mennyire nehéz fiatalon elindulni.
A korábbi fiataloknak (1950-80-as évek) ugyan ilyen kilátástalan volt az életük.Úgy látszik, hogy a mindenkori vezetők erről gondoskodtak-gondoskodnak.(Persze ez Neked és a mai fiataloknak nem vígasz)
53 éves voltam amikor önálló lakást tudtam szerezni,
addig a szüleimnél szűkösködtem,családalapításról szó sem lehetett (az albérletet útáltam, pedig nagyon sokan olyan körülmények közzé szültek 2-3 gyereket)
Napjainkban pedig könnyelműen felvett bankhitelek, ebből kifolyólag kilakoltatás teszi tönkre a családokat.
Ebben az országban sohasem volt normális élet- lehetősége a tisztességes munkából élő embereknek.Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején
e miatt "tántorgott ki" az országból három millió
honfitársunk közöttük az anyai nagyapám is aki azután a honvágy miatt hazajött és itthon nyomorgott tovább az öt gyerekével.
Fogsz találni hamarosan jobbat is hidd el! Tulajdonképpen jó mentalitással rendelkezel, ez is ritka.
Én egy ideig (amíg meg nem ismertem a férjem) amiatt voltam bajba, hogy mentálisan nem találtam magamhoz illő párt. Nem vagyok én olyan okos, de rengeteg butus sráccal találkoztam. Hiába volt háttér, autó, lakás... 10 perc alatt el lehetett őket olyan hülyeségekkel kábítani.
Na szóval az a lényeg, hogy találj egy okos, küzdeni vágyó csajt. Mert küzdeni jó. Főleg együtt.
szia hcs2!
amikor olvastam a cikkedet, és jelzem a hozzászólások elolvasásához se időm se türelmem nem volt, felrémlettek hogy régebben nekem is hasonló terveim voltak! bár gyermeket akartam de sose pasival képzeltem el az életemet!
a szerelem viszont nálam is bekopogott!
Én mindig is úgy terveztem hogy 25évesen anya leszek, ez teljesült!
Ne legyenek túl nagy vágyaid!
nekünk nincs házunk, egy téglalakásunk van hitelből...fizetjük...talán 2-3év múlva eltudunk menni családi-házba lakni...
Esküvő? szerintem ma egy esküvő már nem arról szól mint régen, mi sem vagyunk házasok, hidd el semmi különbség nincs! csak egy papír az egész és egy csomó pénz kidobás az ablakon, ami sose fog megtérülni nektek, se senkinek! (kivéve a hercegi párt :D de ez kit izgat :D )
Nem hullik senki ölébe a pénz hidd el mindenkinek nehéz, fel kell állítani egy fontossági sorrendet, számodra mi a fontosabb? anyaság? ház vagy eleinte egy lakás? esküvő vagy élettársi kapcsolat?
ha már egy pár dologból alább hagysz hidd el lehetsz 30évesnél előbb is anya, és a házasságot meg lehet kötni később is....
Mi is gondoltunk rá, ami késik az úton van, majd ha már minden rendben lesz, megházasodunk, de nekünk fontosabb volt a Lányunk megszületése, mintsem egy hatalmas anyagi csőd a nyakunkba....
Kinek mi...nem igaz?
hidd el a papír nélkül is boldogan élünk 3asban, és ugyanúgy anya vagyok a párom pedig apa a Lányunk szemébe, annak ellenére hogy nincs papír...
sok sikert
mondtam, hogy lehet, hogy hulyeseg.
Vaktoltennyel lovoldozom. :-)
Most lehet, hogy tok baromsagot irok (de bevillant valami).
Az a benyomasom, hogy van nem volt emg egyenrangu partnered, vagy nem ilyen kapcsolatra vagysz.
Te ovni szeretnel valakit, donteni helyette (mert ugyis tudod mi a jo neki). De ez nagyon konnyen atfordulhat abba, hogy ratelepedsz az eletere, "osszenyomod" a szereteteddel.
Ha majd tenyleg azt szeretned, hogy o boldog legyen, akkor azt nem ugy kell, hogy te gondolkodsz es dontesz helyette, hanem hogy megnyilsz neki, emgkerdezed tole, hogy mi hogyan jo neki.
Nem kell eldonteni, hogy meztelen popsival nem akarsz osszecuccolni mert az ot ugysem enne boldogga. Egyszeruen csak meg kell tole kerdezni: kellek neked ugy pucer popoval is?
Es ha igen mond, akkor higgy neki. :-)
Nem tudok Veled egyetérteni, mert ,ha együtt élek valakivel, közösek a gondjaink, ismerem a kiadásokat, a bevételeket, akkor jobban el tudom fogadni, hogy erre/arra nincs keret!
Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt küzdünk!
Lehet, hogy ez (is)a titka, hogy 24 éve élünk boldog, kiegyensúlyozottan a férjemmel???
További ajánlott fórumok:
- Nincs pénzem, nem vesznek fel sehova dolgozni, kilátástalan...
- Lesz valaha saját otthonom? Kilátástalannak látom a helyzetem. :-(
- Amikor itthon kilátástalan, írány külföld!
- Nagy testbe zárva, teljes kilátástalanság, -15kg-os cél, segítesz?
- Teljesen kilátástalan az életem. Mit kezdjek magammal?
- Ha ketyegne a biológiai órád, és kilátástalan lenne már a pártalálásod, de gyereket szeretnél. Hogy oldanád meg?