Kicsinyeskedő, skót, fukar...

Vagy úgy szerkeszti a szöveget, hogy ami elfér 1 oldalon is, az ne 2 vagy 3 oldalas legyen. Az irodisták valami elvarázsolt okból kifolyólag imádnak nyomtatni; s lehetne még hosszan sorolni. Mániám a papír, és az ivóvíz védelme. Egy kanál vízben (fő a takarékosság! 🤣) meg tudtam volna fojtani azt a kollégát, aki az 500 db-os csomagból kihúzott egy A4-es lapot, felírt rá egy telefonszámot, elintézte az ügyet, s utána a papírt alaposan gombóccá gyűrve behajította a szemétkosárba. Bizony-bizony, veszem a fáradságot, s ha már a klímaváltozás miatt kénytelen vagyok hűteni a lakásomat, 5 literes palackokba gyűjtöm a desztillált vizet, s beleöntögetem a mosógépbe. Az a víz garantáltan tiszta, és nem vízkövesít.

Számtalanszor kaptam úgy postai levelet, hogy a bélyeg nem volt lepecsételve. Igazán nem volt nagy meló leolvasztani, gondosan megszárítani és újra felhasználni. Szarrágás? Csalás? Nem érdekelt.

2021. február 11-én, csütörtökön ránk rontott Dél-Pesten az északi hideg, mínuszokkal s hatalmas széllel. Befagytak a zárak, ezért elmentem a háztartási boltba jégoldóért, mert az itthoni doboz kiürült. Kijövet megláttam a földön egy viseltes borítékot, amin nem volt lepecsételve a bélyeg. Beindult a régi reflex: lehajoltam érte, majd mentem tovább a dolgomra. Hazaérve ledobtam a levelet az íróasztalomra, s nem foglalkoztam vele. Szombaton szemügyre vettem: nem volt kibontva - amikor először megpillantottam, azt gondoltam, hogy a címzett elolvasta, érdektelen volt számára, s elhajította. Levéltitok ide, levéltitok oda: felbontottam. Volt venne egy 5 rejtvényt megfejtő pályázat és egy tízezres. Ez utóbbi tényre nem tudtam gombot varrni, sehogy nem értettem. A feladó neve, címe alapján találtam telefonszámot, amit felhívtam.

- Jó napot kívánok. X-né vagyok; nem tetszett valamit elveszíteni?

- Én aztán nem. Mire gondol?

- Egy levélre, aminek a címzettje RAS rejtvények.

- Ja, azt még csütörtökön bedobtam a postaládába.

- Az sajnos nem sikerült.

- Lehetetlen, mert ellenőriztem, hogy a levél pelepottyant a ládába.

- Mégis megtaláltam a postaládától kb. 30 méterre a földön. Nem gondolja, hogy könnyelműség 10.000 Ft-ot így küldeni valakinek?

- Nem raktam a borítékba pénzt, csak a megfejtést.

- Márpedig itt van a bankjegy, s biztosan nem én tettem a borítékba. Van határideje a megfejtésnek?

- Igen, kedd. Hova, s mikor mehetek érte?

- Ne menjen sehova! Holnap a fiam műszakba menet egy postaláda előtt autózik el, bedobja a megfejtést, én pedig elviszem önökhöz a pénzt.

- Jöhet bármikor, vagy én, vagy a férjem itthon van.

- 🙏 Nem kellene a férje előtt elhallgatni, hogy ilyen gondatlanul bánt 10.000 Ft-tal?

- Késő, itt áll mellettem, s hallja a beszélgetést.

Nem bírtam magammal, megszólalt bennem a látens szociológus, 😊 gyakorlott közvéleménykutató:

- Nyugdíjasnak tetszik lenni?

- Igen.

- Mennyi a nyugdíja?

- Kevés.

- De 6 számjegyű?

- Igen.

- Egyessel kezdődik?

- Igen.

- Rendben, majd viszem a pénzt.

Leraktam a telefont ... Nem kérte a telefonszámomat, amit nem láthatott, (hacsak nem „KGB”-s - a régi szép időkben egy speciális hiba következtében a vezetékes telefonon éveken keresztül láttam a tiltott számot is; 😁 a barátnőm asszociált ezért a KGB-re). Nyilván nem volt lélekjelenléte, megdermedt a történtektől. Gondoltam, adok neki pár nap gondolkodási időt, hogy felidézze: mit csinálhatott. Ártani biztosan nem fog neki, ha csak az aggódás nem: visszakapja-e a pénzt attól, aki talált tízezret, mert lehajolt 145 Ft-ért (ennyi most egy belföldi levélbélyeg ára).

Úgy adódott, hogy a telefonhívásomtól számítva nem tudtam időt szakítani 2-3 napon belül a pénz átadására. Egy hét múlva szombaton ismét telefonáltam:

- Jó napot kívánok, a becsületes megtaláló vagyok.

- Tessék???

- Az vagyok, aki megtalálta a megfejtett rejtvények mellett a 10 ezer forintot, szeretném visszajuttatni.

- Nem kell, tartsa meg! – és a nő lecsapta a telefont.

Érti ezt valaki?